Dobrev és a hungarizmus

„Az, hogy egy ember milyen csapatnak szurkol, az kizárólag a nemzeti együttműködésnek hazudott mocskos, korrupt rendszerben azonosulási pont. A normális világban nincsenek ilyen elkötelezettségek – vágta oda Bohár Dánielnek Molnár Csaba, a DK »árnyék-kancelláriaminisztere«, a Gyurcsány–Bajnai-kormányok egykori valóságos minisztere az árnyékemberek árnyékkormányinfóján. Pedig a Megafon közismert arca csupán szelíden érdeklődött arról, hogy kinek szurkol majd Dobrev Klára vágy- és árnyék-miniszterelnök a múlt heti bolgár–magyar meccsen.

A kérdés amúgy jogos, hiszen Dobrev félig bulgáriai, félig magyarországi csúcskommunista szülők sarja, aki Klara Petrova Dobreva néven született Szófiában, és eddigi pályafutása során semmi jelét nem mutatta annak, hogy bármi azonosságot vállalna a magyar nemzettel. Hacsak azt nem vesszük ide, hogy itthon láthatóan megkezdődött a jövő évi európai parlamenti választás kampánya, amiből kifolyólag a közterületeken mindenhonnan Dobrev vicsorog ránk azzal a szlogennel, hogy ő 

Persze ez betudható annak a régi bolsevik szokásnak, hogy a hazug, felforgató ideológia hívei igyekeznek minden projektjüket az ellenkezőjéről elnevezni, mint ami az valójában. Így lett például a totalitárius terror és elnyomás lapja Szabad Nép, majd Népszabadság, egy szűk, külföldről a nyakunkra tett, idegen lelkű klikk rémdiktatúrája »népi demokrácia«, Dobrev Klára meg magyar…

Egyszóval nagyon is lényeges kérdés, hogy Dobrev Klára kinek szurkolt a nemzeti válogatottunk sorsfordító mérkőzésén, és egyáltalán nem volt igaza a DK-s értelemben vett függetlenobjektivitás oszlopának, Kálmán Olgának, amikor az ominózus sajtótájékoztatón azzal sietett a gyűlöletrohamtól fuldokló Molnár Csaba segítségére, hogy átvette a szót, és azt kezdte magyarázni: magánügy, ki kinek szurkol.

Igenis fontos, hogy egy miniszterelnöki székre pályázó politikus szurkol-e a saját nemzete válogatottjának, és egyáltalán a saját nemzetének tekinti-e az irányítani áhított közösséget. Sőt a dollárbaloldali botrány óta már nem csupán drámai túlzásként, de a rögvalóságban is mérlegelendő kérdés, hogy a jelölt egyáltalán Magyarországnak szurkol-e a népek viaskodásában?”

Nyitókép: MTI/Kovács Anikó