Szép lesz, fiúk!

2021. június 9. 10:41

Gól! Nagypapa felém gurítja a labdát, én esetlen kétéves lábaimmal a fűcsomók közt botladozva eltalálom. Ő mosolyogva beengedi, nevetünk.

Gól. Eufória. Kábé harmincöt éve tanultam meg a szót: foci. A legszebb, legizgalmasabb, legkülönlegesebb sport, amit ember űzhet. Onnantól nem volt megállás. Kis­iskolásként mindennap naplementéig a grundon. Első bőrlabdámat úgy vittem le a fiúknak megmutatni, mintha a világbajnoki döntőn lépnék pályára. „Ki választ?” „Mandiner ér?” „Nincs szöglet, korner van.” „Mindenki hazament, egykapuzunk?” Egy passz oxival, spiccel egy bőr, aztán bimm, teli rüszttel a hosszú pipába. Vészkapus, „újahús”, egyérintő, kétérintő. Aki megélte, tudja. Kertben négy fa közt, réten ledobottpulcsi-kapuval, iskolafolyosón papírgalacsinnal, utcán teniszlabdával, hóban, sárban, betonon, salakon, mindenhogy: foci.

Gyerekkoromban nem volt tévénk, de a nagy tornákra apám mindig hozott egy kölcsönkészüléket. Az első emlék, hogy a szekrény tetején álló Videoton tévé fekete-fehér képernyőjén nézzük az 1988-as Eb-t. Ekkor még sem a játékosok, sem a csapatok neve nem rögzült a fejemben, de éreztem, ez valami különleges.

Az 1994-es világbajnokságra már tisztán emlékszem: Roberto Baggio döntőben kihagyott tizenegyese és Brazília győzelme felejthetetlen. 1996. Egy Róma melletti kisvárosban láttam, hogy ha Paul Gascoigne lába egy számmal nagyobb, nem a németek nyerik az Európa-­bajnokság elődöntőjét az angolok ellen. Pedig a németek ellen bárkinek hajlandó voltam szurkolni (na jó, ez nem igaz, a románoknak azért mégsem). 1998, Franciaország. A csodálatos horvát csapat Davor Šukerrel és a nagy kedvenc brazilok, akik a zseniális Zinédine Zidane két döntőbeli fejesgólja miatt teljesen váratlanul csak ezüstérmet szereztek. 2002-ben viszont az „igazi” Ronaldo két góljával nyertek. Majd a 2004-es portugál–görög Eb-döntő – az első közös meccsnézés egy lánnyal, aki ma már a feleségem. 2006, a rajongva szeretett Azzurri drámai győzelme Berlinben, egy újabb, de annál dicstelenebb Zidane-fejessel. Ma is úgy izgulok, ha visszanézem a tizenegyespárbajt, mint akkor a Millenárison. 2008, a spanyolok győzelmének örültünk a Bem moziban. 2010, vb. Casillas lábujjheggyel szedi ki Robben lövését, Iniesta belövi, a Vörös Fúria világbajnok.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés