Zónapörkölt Sallaival, aki Sallairól is beszélt

2021. június 17. 15:39
Az 55-szörös válogatott focista szerint nem biztos, hogy a neki legmegfelelőbb poszton játszik unokaöccse a nemzeti 11-ben.

Edvi László írása a Mandiner Sporton.

Ahogy az várható volt kedden a magyar-portugál idején „felrobbant” a budapesti szurkolói zóna. Aki még nem látta az akkor és ott készült felvételeket, az feltétlenül pótolja mulasztását. Ha pedig kedvet kapott egy ilyen fergeteges juniálishoz, akkor a következő magyar érdekeltségű találkozóra feltétlenül látogasson el a Városligetbe.

Ahogy az várható volt a keddi „vihar” után szerdán csendesebb volt a Városliget. Először volt hőség Budapesten, mióta elkezdődött az Európa-bajnokság, talán ez is inkább a vizekhez csábította az embereket. A ’80-as évek egyik legjobb magyar labdarúgója, Sallai Sándor viszont elfogadta a szervezők meghívását és ellátogatott a zónába. Kettős minőségben. Egyrészt mint a ’82-es és ’86-os labdarúgó vb összes magyar érdekeltségű találkozóján pályára lépő játékos. Másrészt pedig mint a jelenlegi válogatott kulcsjátékosának, Sallai Rolandnak a rokona. Roland ugyanis Sándor öccsének, Tibornak a fia, vagyis igazi focista családba született. Sándor természetesen beszélt Roliról is, de előtte a keddi magyar-portugál találkozóról, melyen játszott unokaöccse:

Mikor kiderült a sorsolás, akkor azt mondtam, hogy Portugália ellen minél tovább sikerül tartani a 0-0-t, úgy nő az esély egy rúgott gólra is.” 

Sallai Sándor, mikor tinédzserként bemutatkozott a DVSC csapatában az NBI-ben a „Kissallai” volt, mindenki kedvence. Ez a ’70-es évek végén történt, és 1983-ig játszott szülővárosa csapatában. Innen lett válogatott focista, indult első világbajnokságára, Spanyolországba. Nagy sikereit viszont már a Honvédnál érte el, ezzel a csapattal lett ötször bajnok és kétszer kupagyőztes. Vagyis az ő véleményére érdemes odafigyelni. 

„Elég sok meccset játszottam a válogatottban, és soha nem sikerült úgy kihoznunk egy döntetlent, hogy teljesen feladtuk a támadás lehetőségét, és csak a döntetlenre koncentráltunk. Ha nagyon eltolódik a labdabirtoklási arány az egyik csapat javára, akkor az a gárda előbb-utóbb megnyeri azt a mérkőzést. Esetleg egy megpattant labdával,  bepattant labdával vagy egy 11-essel, vagy bármilyen szerencsés dologgal, de megnyeri. Ha a saját kapunktól 30-40 méterre folyik a játék, akkor szinte lehetetlen tartani a döntetlent.”

Sallai Sándor a magyar válogatott tagjaként, 1985. május 13-án.<br>Fotó: MTI/Wéber Lajos

AZ EGYKORI VÉDŐ SZERINT ENNYIRE DEFFENZÍV FELFOGÁSSAL NEHÉZ PONTOT SZEREZNI

„Ha már ilyen nehéz csoportba kerültünk talán jobb lett volna, ha egy kicsit bátrabban vállaljuk fel a támadó játékot, már csak a hatalmas és lelkes közönség miatt is. Egy darabig számoltam hányszor indított Gulácsi és hányszor Nagy Ádám vagy más a középpályáról, bizony a kapus indított többször. Az bizony nem szerencsés ha a kapustól indulnak a támadások.”

Sallai Sándor szerint gyakorlatilag két ékkel és nyolc védekező emberrel álltunk fel. Az ék poszton szereplő játékostól nehéz elvárni, hogy megküzdjön egy Pepe szintű védővel és egyedül döntse el a mérkőzést. És ezzel el is értünk Sándor unokaöccséhez, akitől egy ideje mindenki csodát vár.

„Az öcsém, Tibor is NBI-es játékos volt, a Váccal bajnok is lett. Majd edző lett. Roli Siófokon már egy éves korában a kezdőkörből nézte apukája edzéseit. Nem is volt kérdés, hogy Rolinak a foci lesz a mindene, ő tényleg az anyatejjel szívta magába a foci szeretetét. 12-13 éves korában többnyire egyedül nyerte meg a korosztályos mérkőzéseket.”

HOL VAN SALLAI ROLAND IGAZI HELYE?

„Hihetetlenül robbanékony , gólerős, született zseni. Olyan, aki a lehetséges három megoldás közül a negyediket választja. Persze sokszor magára hagyottan, háttal állva a kapunak nehezen tudja kamatoztatni képességeit. Mivel gyerekkora óta ismerem ki merem jelenteni, hogy Roli nem kimondottan csatár. Ha beteszik jobbhátvédnek, vagy jobb szélsőnek ott is megállná a helyét. De talán a középpályán a legjobb. Minden csapatnak szüksége van egy olyan játékosra, aki a középpályán levesz egy embert, és azzal a lendülettel indítja a támadást, majd érkezik a második hullámban. Ha birkózik, harcol elöl, és félidőnként 3-szor találkozik a labdával, akkor nincs olyan hasznára a csapatának, mint lehetne az ő futómennyiségével, ha a középpályán rajta  mennének keresztül a támadások.”

Portugália ellen nem sikerült sem a gólszerzés, sem a pontszerzés. Nyilván a világbajnok Franciaország ellen még nehezebb lesz. Ám még semmi nincs veszve, még csak az Eb negyedénél tartunk. Talán éppen Sallai Roland lesz az, akinek a góljával legyőzi válogatottunk a világbajnokot. Vagy a korábban négy világbajnoki és három Európa-bajnoki címet szerző Németországot.

Miért ne?

 

 

Nyitóképen: Schäfer András, Sallai Roland és Varga Kevin, a magyar csapat tagjai (b-j) a koronavírus-járvány miatt 2021-re halasztott 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság F csoportjának első fordulójában játszott Magyarország - Portugália mérkőzés végén a Puskás Arénában 2021. június 15-én. Fotó: MTI/Kovács Tamás

Összesen 5 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés