Tíz kicsi facsemete

2021. július 21. 14:48

Írta: Edvi László
Az 1936-os berlini olimpia győztesei az aranyérem mellett egy-egy tölgyfa csemetét kaptak a szervezőktől. Mivel Magyarország 10 aranyérmet szerzett, ennyi „olimpiai növény” került hazánkba. Vagyis akárcsak Agatha Christie regényének hősei, ezek a fák is tízen voltak, de folyamatosan fogynak. Szerencsére még néhány él közülük.

Három birkózónk, két vívónk, egy-egy úszónk, ökölvívónk és atlétánk szerzett egyéniben bajnoki címet Berlinben, míg a kardcsapat és vízilabda-válogatott is csúcsra ért. Vagyis 10-szer szólt a magyar himnusz, 10 díjátadó érkezett a dobogóhoz azért, hogy honfitársunknak a nyakába akasszon aranyérmet. És átadjon még egy apróságot. Minden olimpiai bajnok a szervezőktől kapott egy tölgyfa csemetét. A tölgy a világ legtöbb részén életképes, 300-400 évet is élhet. Vagyis zseniális ötlet volt ilyet ajándékozni a győzteseknek. Mert ezek a fák elvileg túlélik ültetőjét, és a későbbi korok embereit is emlékeztetik a dicső tettre.

Mivel a csapatok egyet kaptak, így 10 példány került Magyarországra. Közülük több ma is megtekinthető.

Talán a legnagyobb megbecsülésnek a szentesi örvend. Olimpiai tölgynek hívják, 2011-ben az év fája versenyre is nevezték.

A világháló ismert térképe is ilyen néven jelzi a Zsoldos Ferenc Középiskola előtt. Lőrincz Márton kötöttfogású birkózásban nyerte, és mivel ő az akkor már Romániához tartozó Korondról költözött át Magyarországra abban a városban ültette el, amely őt befogadta, és ahol az olimpiára is készült.

Az olimpia után két héttel a birkózók szövetségi kapitánya, Dr. Papp László, aki maga is szentesi születésű volt a városba invitálta két „aranyos” tanítványát, Lőrinczet és Zombori Ödönt. Felbolydult a város a két világhírűvé vált sportoló érkezésének hírére. A megyeháza és a városháza közé diadalkaput állítottak a „hősök” tiszteletére, ahol kis túlzással a település összes lakója várta őket. A bajnokok tiszteletére adott díszebéd után Lőrincz azt mondta, hogy „annyira megtetszett neki Szentes, és annyira megszerette az itt élőket, hogy örömmel vallja magát Szentes fogadott fiának, és viszonzásképpen a berlini olimpián kapott tölgyfa csemetéjét új szülőföldjének ajándékozza”.

A csemete ünnepélyes elültetésére 1937. március 29-én került sor. Ma az iskolán található web kamerának köszönhetően a világon bárhol és bármikor megtekinthető. 10 éve a fa veszélybe került, de szerencsére sikerült megmenteni. Sajnos több fa nem volt ilyen szerencsés.

De előtte kerüljenek szóba, amelyek még ma is megtekinthetők.

Zombori Ödön, szabadfogású birkózó, Budapesten, a Hűvösvölgyben ültette el, nem messze a gyerekvasút végállomásától. Akkor a ferencesek rendháza állt ott, és Justus atya ajánlatára került ide a fa. Ma ez magánterület, de megtekinthető, a törzsén egy kis bronz táblán ez olvasható:

„Ezt a tölgyfát Zombori Ödön birkózóbajnok ültette. A facsemetét az 1936-os olimpia győzteseként kapta.”

A nagyváradi születésű, háromszoros olimpiai bajnok kardvívó, Kabos Endre budapesti klubban vívott, a fővárosban is halt meg a II. világháborúban, mégis a tölgyfája Berettyóújfaluban található. A Bihari Tenisz és Vívó Klub az olimpia után nem sokkal a tiszteletére nagyszabású vívóversenyt rendezett, és ennek emlékére 1936. november 5-én itt ültette el a fát.

Berettyóújfalu a szülőhelyéhez, Nagyváradhoz legközelebbi magyarországi település, vagyis nem véletlenül pompázik ott a fa.

Szintén Hajdú-Bihar megyében található a negyedik hazánkban megmaradt különleges fa. Harangi Imre, ökölvívó Nyíradonyban született, de gyerekkorát Hajdúsámsonban töltötte. Mindkét kis település szerette volna, ha nála kerül földbe a facsemete. Szerencsére

Harangi ikernövésű fát kapott, és azt kétfelé lehetett választani. Így 1936. szeptember 3-án a bajnok először Sámsonban, majd Adonyban is fát ültetett.

A sámsonin 1971-ben emléktáblát helyeztek el, 1983-ban védetté nyilvánították. Ennek ellenére egy parkrendezés során majdnem kivágták, de szerencsére még időben észbekaptak az illetékesek.

A 10 kicsi facsemetéből mára négy maradt meg, és vált hatalmas fává, emléket állítva olimpiai bajnok tulajdonosának.

De mi lett a sorsa a többi hatnak?

Csák Ibolya, magasugró facsemetéje Pesthidegkúton nem gyökeresedett meg. Kárpáti Károly, birkózó fája Budapesten a II. világháborúban pusztult el. Csík Ferenc, úszó Kaposvárott a színház kertjében ültette el, de sajnos már az sincs meg, ahogy a két csapatban szerzett bajnoki címért kapott sem. A vízilabdázóké „természetesen” a Margitszigeten volt, a kardozóké Miskolcon.

Elek Ilona, vívó eleinte a legjobb kezekbe tette a fát, a fővárosi kertészeti vállalat gondozta azt. Majd a háború után a szakemberek átköltöztették azt a Csibi becenéven ismert bajnok budai kertjébe. Az átültetés sikerült, a fa szépen megnőtt. Azonban ma már nem tekinthető meg, mert egy 1992-es viharban elpusztult. Akkor már a kétszeres olimpiai bajnok hölgy négy éve a Farkasréti temetőben nyugodott. Az ajándékba kapott tölgyfa nem tudott létezni gazdája nélkül.

 

 

A nyitóképen: Elek Ilona az 1936-os olimpia dobogóján, kezében a szervezőktől kapott tölgyfa-csemetével. MTI Fotó: Reprodukció

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés