Érem nélkül maradtunk – mégis a hősökről szólt ez a hétfő

2021. július 26. 19:00

Írta: Vámos Tamás
Bár az olimpia negyedik napján nem szereztünk újabb bajnoki címet, nem akaszthatott saját nyakába egyetlen sportolónk sem érmet (a világjárvány ilyen furcsaságokat is kikényszerít a versenyzőkből…), mégis a hőseinkről szólt ez a hétfő.

Kezdjük a triatlonos Bicsák Bencével, aki nem mindennapi fizikai és lelki fájdalmakat élhetett át az elmúlt napokban, hiszen jó pár nappal ezelőtt megsérült a jobb térde, az utóbbi időszakot kétségek között élte át, és még egy nappal a rajt előtt sem volt biztos, hogy ma hajnalban versenyezni tud. A 25 éves sportoló azonban –nem akármilyen mentális erőről tanúbizonyságot téve – elrajtolt a mezőnnyel, az úszást a 15. helyen fejezte be.

Ezt követte a 40 kilométeres kerékpározás, mellyel kapcsolatban a 25 éves versenyző utólag csak annyit mondott:

„magam sem tudom, hogy bírtam ki ezt a számot.”

 Majd így folytatta: „az úszásban elvertek, a kerékpározás közben próbáltam helyezkedni, a futásban pedig mindfent kiadni magamból abban bízva, hogy legalább a legjobb 12-be beférek.”

Ezek után tényleg a csodakategória, hogy Bicsák Bence a magyar triatlonsport legjobb olimpiai eredményét érte el, hetedik lett. S hogy milyen kemény versenyzők a triatlonisták, bizonyítja:

a győztes, a kőkemény Kristian Blummenfelt összehányta magát a célban,

majd tolókocsiba ültetve vitték el a verseny helyszínéről…

 

Folytassuk egy másik hőssel, a vívó Márton Annával, aki számára már az első meccsen elsötétült a világ. Történt ugyanis, hogy az argentin Maria Belén Pérez ellen – bár a BVSC versenyzője volt az abszolút esélyes – már az első percekben kétségessé vált a továbbjutás, hiszen Anna (hatalmas üvöltés kíséretében) korábban megsérült térdéhez kapott, amelyet pár hónappal Tokió előtt csak azért nem műttetett meg, hogy rajthoz tudjon állni az olimpián.

Nos, Pankát ugyan "összedrótozták", de akaraterejét bizonyítja, hogy ilyen közjáték után is 15:12-re legyőzte vetélytársát, majd a nyolcaddöntőben ugyanilyen arányban a dél-koreai Csoj Szu Jont, ám a negyeddöntőben a 18 éves üzbég, Zajnab Dajibekova nem adta olcsón a bőrét,  (15:11), de a lényeg, hogy magyar idő szerint délben már a legjobb négy között szurkolhattunk honfitársunknak.

Élete egyik legfontosabb asszója előtt Panka még boldogan nyilatkozta, hogy a fájdalomcsillapítóknak köszönhetően ugyan nem érez semmi fájdalmat, és csak a szíve viszi előre, de az orosz Európa- és világbajnok klasszis, Szofija Velikaja ellen ez is kevés volt.

A bronzmérkőzésen már láthatóan elfogyott az ereje Márton Annának, akinek a francia Manon Brunet ellen esélye sem volt az újabb bravúrra.

Hiába keseredett el Panka („sajnos az utolsó meccsre teljesen leblokkoltam, és fejben már nem voltam ott, de remélem, így sem okoztam senkinek csalódást”), csak annyit tudunk üzenni:

a magyar küldöttség egyik legnagyobb hősévé vált!

 

Minden dicséretet megérdemel a hatodik helyen fináléba jutó férfi 4X100-as gyorsváltónk is, amely Milák Kristóf, Szabó Szebasztián, Bohus Richárd, Németh Nándor összetételben a döntőben rátett még egy lapáttal! Ugyanis a váltó minden tagja javított korábbi eredményén, melynek köszönhetően egy pozíciót javítva az ötödik helyen végeztünk – mindezt ráadásul új országos csúccsal (3:11.06) megspékelve!

S ha már a „Hősök terén” járunk, nem hagyhatjuk ki a férfi mountain bike terepversenyében helytálló, utolsó olimpiáján résztvevő Parti Andrást sem, aki 20-22 éves vetélytársai között remekül helytállt, és a hegyen-sziklán a 32. helyen végzett.

A 38 éves, negyedik olimpiáján résztvevő kerékpáros a nem mindennapi verseny végén csak annyit mondott:

„Hihetetlen kemény menet volt a bányában, és az utolsó olimpiámon talán jobban izgultam a kelleténél. Ennek is köszönhető, hogy a brutál erős mezőnyben az elején kicsit leszakadtam, aztán a végére már csak korrigálni tudtam”

S ahogy lenni szokott, nem csak mosolyból állt a nap, hiszen az Európa-bajnoki bronzérmes női vízilabda-válogatottunk csupán 10-10-es döntetlent játszott az Orosz Csapattal, s a pontvesztés azért is különösen fájó, mert már 7-3-ra is vezettünk,

két és fél perccel a vége előtt 10-8 volt a javunkra, és az ellenfél hét másodperccel a vége előtt egyenlített.

Nincs ok az aggodalomra, de jobban oda kell figyelni arra, hogy a jövőben jóval kevesebb hibával játsszunk!

Még rosszabbul járt az előzetesen a dobogóra várt Európa-bajnok cselgáncsozónőnk, Karakas Hedvig, aki már az első mérkőzését követően (a lengyel Julia Kowalczyk vazaarival verte) búcsúzott Tokiótól, akinek így öt év kemény munka után csupán négy perc jutott az olimpiából…  

Nyitókép: "Igen, ő az, gyöngyhajú lány" - Márton Anna a magyar csapat egyik hőse lett Fotó: Illyés Tibor/MTI

 

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés