Az egyik olasz szíve beleszakadt az olimpiai aranyba, a másik Európa-csúccsal a világ leggyorsabb embere

2021. augusztus 1. 16:41
Már csak a harmadik atlétikai nap miatt is hálálkodhatunk, hogy lett olimpia.

Szokás mondani, kétszer indul útjára egy olimpia. Egyszer a megnyitóünnepséggel, másodszor az atlétikai számokkal. Szigorúan ezen az elég magas polcon belül csak egy átlagos napnak ígérkezett a mai a Tokiói Olimpiai Stadionban. Döntőt rendeztek férfi magasugrásban és női hármasugrásban, ami két csodálnivalóan megkomponált mozgásforma, valamint férfi 100 méteren, ami az ember feltehette kérdések legtermészetesebbjét – ki fut gyorsabban? – válaszolja meg. Ám a mai éremszámokban vagy mezőny, vagy verseny nem volt várható az idény alapján.

Utólag tudjuk: mit számít egy idény, ahol alig láttuk versenyezni a világelitet a legtöbb sportban?

Kezdjük az örökké emlékezetes mai döntővel, a férfi magasugráséval. Szinte a semmiből tíz versenyző is megugrotta a 230 centimétert. Az egy olyan magasság, amit sok ember partvissal tud csak leverni. Heten vitték át a 2.33-at is, soha még ennyien. Pedig az atlétika nem fiatal sportág, ha egy királynőről szabad ilyet mondani.

Ettől a magasságtól már egy-egy sikeres kísérlettel hatalmas előnybe lehet kerülni akár az aranyért is, kiélezett küzdelem folyt minden helyezésért. Nem csak magukkal az ugrásokkal, hanem a kihagyott, feljebb vitt lehetőségek pókerjátszmájában is. A bronzérmet a fehérorosz Maksim Nedasekau szerezte meg, mivel megugrotta az egy hónapja, Székesfehérvárott felállított országos csúcsát.

Az aranyért két légből font magasugró, az olasz Gianmarco Tamberi és a katari Mutaz Essa Barshim meccseltek.

Barshim 2018-ban a székesfehérvári Gyulai Memorialon kis híján megdöntötte a szám 1993-as világcsúcsát. A kis híjánt úgy kell érteni, hogy ennél kisebb híja geometriailag nem szerkeszthető egy magasugrásnak. Barshim azóta sérülései miatt nem jutott vissza ehhez a formájához. 

Tamberi Rióba utazhatott volna élete formájában, aranyeséllyel, azonban eltörte a lábát. Emlékezetes jelenet, hogy amikor az aranyért ugrott most, Tokióban, kitette a pályára az akkori gipszét.

Mindketten leverték háromszor a 2.39-et, korábban egyikük sem hibázott. Ekkor mint két barát, megölelték egymást, abban a tudatban, kettejük közt szétugrás dönti el az olimpiai bajnoki címet. Az ölelkezés közben érkezett az egyik szervező, és közölte azt az új szabályt, amit egyikük sem tudott: rájuk van bízva, hogy szétugranak-e vagy ketten állnak fel a dobogó tetejére.

Szót se többet, következzen a videó arról, mit jelent olimpiai bajnoknak lenni az egyik legnemesebb számban.

Férfi 100 méteres síkfutásban az volt a kérdés, ki lesz az első olimpiai bajnoka a Usain Bolt utáni korszaknak. Hatalmas volt a kontraszt a virágkorát élő női sprinttel. Az idény alapján és itt, az olimpián, a selejtezők és az első két elődöntő során is úgy tűnt, legjobb lenne nem is hirdetni idén világ leggyorsabb emberét, és várni egy arra méltó futót.

Aztán az utolsó, harmadik elődöntőben a kínai Su Bingtian Ázsia-, míg az olasz anyától és amerikai apától született Lamont Marcell Jacobs Európa-csúccsal jelentkezett be a trónra, amely így már örömmel várta új gazdáját.

A döntőben, életük legnagyobb esélye kapujában hárman tudták megfutni életük legjobb eredményét, ők álltak a dobogóra. Az olimpiai bajnok, így a világ leggyorsabb embere a döntőben Európa-csúcsot javító Lamont Marcell Jacobs lett.

Évek óta üldözi a női hármasugrás világrekordját az egyeduralkodó Yulimar Rojas. A venezuelai ugrónő egészen egyedi megközelítéssel él – és kétségtelenül virul – a számában. Ahogy az Európa-bajnoki döntős távolugrónő, Ajkler Zita az Eurosport közvetítésében ismertette, Rojas középső ugrása a háromból lényegesen kisebb, mint akárki másé a mezőnyben, cserébe viszont jobban meg tudja nyújtani a másik kettőt. Az elmúlt években többször láttuk őt hosszabbat ugrani az 1995-ös világcsúcsnál, de minden alkalommal belépett kísérletről volt szó.

Rojas az olimpiai bajnoki cím kérdését az első ugrásával lezárta. Az új olimpiai csúccsal bezsibbasztotta a mezőnyt, az első ugrását is csak 40 centire tudták megközelíteni a mai napon. Innentől Rojas kockáztatva ugorhatott ötöt, csúcsformában. Utoljára jött ki a lépés. A kis középső ugrással dolgozó módszerét olyannyira a szélsőségekig feszítette, hogy e sorok írója, lelkes foteltudós, azt hitte, elrontott kísérletről van szó.

Az új világcsúcs, huszonhat év után: 15,67. 

A holnapi napon olimpiai bajnokot avatnak férfi távolugrásban és 3000 méteres akadályfutásban, női 100 gáton és 5000 méteren – mind csodálatos mozgást tenyész, és ma kiderült, ez bármire elég, nem számítanak előzetesen mit várunk. 

Nyitókép: Odd Andersen / AFP

Összesen 3 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A magasugró olasz Gianmarco Tamberi és a katari Mutaz Essa Barshim fantasztikus teljesítményre voltak képesek.
Az olasz olyan kedvesen mosolygott minden ugrás előtt, a katari pedig, ahogy oldalt "küldte" minden ugrás után a napszemüvegét. Élmény volt ez a magasugrás.
Az, hogy mindketten olimpiai bajnokok, az külön hab a tortán.

Az egész atlétika élvezetes volt. Remélem Karácsonynak nem sikerül megakadályoznia az Atlétikai Stadionunk felépítését. Óriási bűnt követne akkor el.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés