Wladár Sándor: Másfél éve titkos fogadást kötöttünk Milák Kristóffal

2021. augusztus 1. 11:11
A medencés úszószámok végeztével exkluzív értékelő interjút adott a Mandiner Sportnak Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség elnöke, a moszkvai olimpia hátúszó olimpiai bajnoka, akit arról kérdeztünk, hogy mit tud Milák Kristóf, amit a világon kevesen. Szóba került, hogy a látszólag kevés érem ellenére a magyar olimpiai döntők és az abban részt vevő úszók száma olimpiák óta most volt a legmagasabb, és hogy az amerikai televíziós érdekek miatt komolyan sérült a versenyzők esélyegyenlősége.

Fenomenális olimpiai szerepléssel zárt Milák Kristóf, a 200 pillangón az ismert zavaró körülmények ellenére szállított olimpiai arany mellé egy 100 méteres pillangós döntőt hozott kettejük harca az amerikai Dressellel. Mi lakozik ebben a kiemelkedő magyar tehetségben szakmai szemmel?

Általánosságban tényleg azt mondhatom, hogy új csillag ragyogott fel az égen, Milák Kristófnak hívják.

Azért óriási siker, amit elért, mert beváltotta a vaskos reményeinket. Ugyanakkor ez hatalmas teher is ám! Teher a sportolón, de az edzőn, a csapaton, a szövetségi kapitányon és persze a vezetésen is. És amikor valakit előre elkönyvelnek olimpiai bajnoknak, akkor azért mindig közbejöhet valami gikszer, és annál nagyobb csalódás nincs. Kristóf lekéste a vizes bemelegítést, mert elmélázott a szárazföldin, elvesztette az akkreditációs kártyáját és elszakadt az úszónadrágja a fő száma előtt.

Az aranyérmes Milák Kristóf a férfi 200 méteres pillangóúszás eredményhirdetésén. MTI/Kovács Tamás

Civil szemmel ez egy nehezen felfogható baki, ami rádásul fölösleges stresszhelyzetet teremtett a versenyzőnek. Ki hibázott, ha valaki egyáltalán?

Megtörténhet és meg is történt már például Kenderesi Tamással is az Eb-n, hogy elszakadt a versenyúszó nadrág.

Hogy érzékeltessem a dolgot egy hasonlattal: ez olyan, mint amikor valakinek mondjuk 39-es lába van, és egy 36-os cipőbe kéne belegyömöszölnie a lábát erre a pár percre.

Az olimpiára új típusú úszódresszeket hoztak ki, Katinka és Kristóf kapcsán pedig teljesen biztos, hogy ezeket testre szabták, hogy még áramvonalasabbak legyenek. Ennek az a lényege, hogy ha bármilyen esetleges fölösleg vagy kitüremkedő izomzat volna a versenyző testén, az anyag azt kvázi elnyomja, lelapítja. A test így a lehető legtökéletesebben, amolyan torpedóként haladhat előre a vízben. Ez olyan feszülés az anyagban, ami akár egy erőszakosabb, gyorsabb ruhafelvételnél is okozhat szakadást. Utóbb ki fog derülni, pontosan mit történt, de nem ez a lényeg. Ami itt igazán számított, az az, hogy Kristóf készült egy második versenynadrággal, sőt, azt magával is vitte a callroomba, vagyis kellően elővigyázatos volt. Mi több, rekordidő alatt fel is húzta magára, ami az előbb említett okokból nem volt könnyű, még a rajtkövön is igazgatta, látszott, de a fókusza értelemszerűen azért megtört az incidens alatt. Mentálisan nem volt annyira tűéles, és így is a legjobbját megközelítve nyert aranyat.

De ez volt a szokatlan blazírtság oka a célba érkezés végén, hogy szeretett volna világcsúcsot úszni?

Akart, nem szeretett volna. Azt akart. Igen, és persze a közösségi médiában mémek tucatjait szülte ez a reakció, annyira meglepte ezzel a világot, de az azért sokat elmond az úszásáról, hogy az a Michael Phelps, aki addig egyetlen amerikai úszónak sem gratulált, az instagramján 3,2 millió követőjének üzenve elsőként Milák Kristófnak gratulált! Szóval, ennek a fiatalembernek, Kristófnak nem csak a biokémiai folyamatai, a teste, hanem leginkább a feje van rendben. Az, amit ő kitalál, amit nyilatkozik és amit mond, azt mindig megcsinálja. Ám azt is tudni kell, hogy ez egy komoly összmunka eredménye.

Erről maga Kristóf is minden úszása után megemlékezett, de valójában jó lenne látni, hogy a sokszor masszának tűnő háttércsapat mögött kik is húzódnak meg valójában?

Elsősorban edzőjét, Selmeci Attilát kell kiemelnem, aki itt az elmúlt másfél évben tíz évet biztosan öregedett.

Nagyon sok konfrontáció és feszültség volt irányában.

Ez honnan érkezett?

Főként a tanítványától, amibe olykor inkább zavartság, meg nem értettség is vegyült, úgyhogy nekünk, vezetőknek sok munkánk volt abban, hogy ez a páros együtt maradjon. Örömmel mondhatom: kiállta a próbát ez a kettős, ami engem arra emlékeztet, ahogy 2016-ban Shane nélkül Katka sem ért volna fel a csúcsra. Milák sem Selmeci nélkül. De hogy érzékeltessem, milyen módon kell összerakni egy ilyen feltételrendszert, elmesélek valamit. 2019 októberében volt egy összejövetel, épp valakinek a születésnapját ünnepeltük, és akkor

született kettőnk között egy titkos megállapodás, amit egy kockás papírra le is jegyeztünk.

Én vállaltam egy jelentős anyagi támogatást, mondjuk úgy célprémiumot, és ennek fejébe azt kértem Kristóftól, hogy az olimpiáig neki Selmeci Attilával kell felkészülnie. Ekkor egyébként még nem tudtuk, hogy ez mindkettejüknek plusz egy évet jelent majd. A másik feltételem az volt, hogy nem KELL olimpiai bajnoknak lennie Tokióban, de élete legjobbját kell ott megúsznia. Ezt leírtuk és szakmai tanúink is vannak, két kiváló sportvezető is hitelesítette a vállalásainkat. Látni kell tehát, hogy olykor humorral, olykor fantáziával és mindenféle motivációs eszközzel át kell segíteni egy-egy döcögősebb időszakon az élsportolókat és az edzőiket, mert kívülről az nem látszik, milyen feszültségek húzódnak meg a felszín alatt, amit minden félnek el kell viselnie a siker érdekében.

Ebben az is benne lehet, hogy a folytatásban szétválnak?

Nagyon remélem, hogy nem. A siker sok mindent szokott más perspektívából megmutatni, de tudomásul kell venni, hogy ilyen csillagállás is benne lehet a levegőben.

A háttércsapatban sosem beszélünk az úszótársak láthatatlan munkájáról, pedig az is frusztráló szerep lehet.

Akkor most itt a remek alkalom, hogy elmondjuk,

Márton Ricsi és Biczó Bence nélkül ez nem ment volna.

Ők mindketten Fair Play-díjat érdemelnek mindazért, amit Kristóf felkészüléséért megtettek.

Remek úszók ők is, és mégis ilyen jelentős időmennyiséget áldoztak az életükből Kristóf felkészülésére?

Pontosítsunk: az elmúlt másfél évet az életükből csak annak szentelték, hogy Kristóf a lehető legtöbbet hozhassa ki magából. Nélkülük sem ment volna. Márton Ricsi visszatalált az úszósporthoz, úgyhogy ez is egy plusz hozadéka mindennek, és ők valóban, mint egy család mozogtak, lélegeztek együtt az elmúlt másfél évben.

Beszéljünk most akkor a még ennél is nagyobb családról, a magyar úszóválogatott szerepléséről az olimpián. Hiszen sokan említették kritikával a csapat teljesítményét – még nem szakmabeliek is lépten-nyomon megnyilvánulnak –, hogy mindössze két érmet hoz haza a küldöttség, azt is ugyanaz a versenyző, Milák Kristóf.

Először is,

roppant fájóak a negyedik helyeink, különösen Kenderesi Tamás negyedik helye. Hét századon múlt.

Nálam ő az érmesek között szerepelt, amikor előzetes éremszámokat kellett mondanom. Verrasztó Dávid negyedik helye is hasonlóan fáj, neki is kijárt volna végre egy érem, s persze Kapás Boginál is így érzünk, habár ott az időeredményeket nézve messze volt a bronzérem. Rendkívül sok értékes negyedik, ötödik hatodik helyünk van, de sajnos ezt nálunk nem sokra becsülik, pedig ugyanannyi munka van azokban is, mint az érmekben.

Gondolom, akivel bizonyosan éremesélyesként számolt – mint ahogy szinte az egész ország –, az Hosszú Katinka.

Hosszú Katinka egy nemzeti hős, csodálatos pillanatokat szerzett nekünk, magyaroknak az elmúlt évtizedekben,

ehhez kétség sem férhet, és ezért nagyon hálásak vagyunk és nem tartom elegánsnak, hogy bárki is méltatlan véleményeket  fogalmazzon meg vele kapcsolatban. Szakmai szemmel ugyanakkor a tokiói szereplésről ki kell mondanunk, hogy csalódás volt. Egyértelműen csalódás.

Hosszú Katinka a női 400 méteres vegyesúszás előfutama után a tokiói nyári olimpián a Tokiói Vizes Központban. Fotó: MTI/Kovács Tamás

Négyszáz vegyesen mindenképpen dobogóra vártam, ebben a versenyszámban ő is szerepelt az éremjóslataim között. Ami igazán fáj, hogyha a saját világcsúcsától csak hat másodperccel úszik gyengébbet, akkor olimpiai bajnok, s megint csak a számok nyelvén, inkább az volt nekem a lehangoló, hogy olimpiai bajnokként ebben a számban a következő olimpián nem úszhat egy klasszis tíz másodperccel gyengébb időt annál, mint amire már képes volt. A kritika ennek szólhat, ami egyértelműen annak tudható be, hogy ez az elnyújtott felkészülés nem sikerült és azt a metodikát, ami neki bejött a sok-sok versenyzéssel, egyáltalán nem tudta végig vinni a covidhelyzet miatt.

Cseh László viszont mindenkinek mosolyt csalt az arcára a búcsújával...

Laci egy csoda, és óriási volt azt látni, hogy ilyen örömúszással szállt ki utoljára a vízből

és egy értékes hetedik hellyel jön haza. Mindent, de mindent köszönünk neki az elmúlt öt olimpiáról és az összes többi világeseményt is ideértve. 

Cseh László a férfi 200 méteres vegyesúszásban bejutott a döntőbe. MTI/Kovács Tamás

S ha már szóba került az ő döntős szereplése, szeretném akkor egy picit rendbe tenni a fejekben a számokat, különösen azok számára, akik kibicként mondanak kritikát. Sidney-ben 3 úszónk összesen 4 döntőben szerepelt, Athénban 9 döntőben négy ember. Pekingben 3 ember hozott le 6 döntőt, míg Londonban 6 versenyző tíz döntőben indult. Rióban négy úszónk szerepelt tíz döntős versenyszámban, míg most Tokióban 13 döntőnk volt, amelyben 9 egyéni és 7 váltóban szereplő úszónk vett részt.

Vagyis összességében 40-50 százalékkal több versenyzőnk szerepelt Tokióban a legjobbak között, mint az elmúlt húsz évben bármikor

és ezt igenis nagyon pozitív és előremutató tendenciának tartom.

Tudom ugyanakkor, hogy van olyan jelenség, amit egyáltalán nem fogadott jó szívvel az olimpiai rendezés kapcsán.

Kijelenthetem, hogy Tokióban kifejezetten sérült a versenyzők közötti esélyegyenlőség úszásban. Ezt teljesen komolyan mondom, mert azáltal, hogy az NBC a Nemzetközi Olimpiai Bizottság főszponzora, olyan mértékben diktál, ami teljesen felborítja az amerikai főműsoridős műsorokhoz történő igazodást a versenyzők számára. Kizárólag Pekingben volt ilyen, hogy reggelre tették a döntőket, és csak meg kell nézni milyen borulást okoz ez az európai úszók bioritmusában. Összesen négy, azaz négy darab európai úszónő tudott összesen érmet szerezni az egyéni úszószámokban és aranyat senki. Ez azért elég beszédes adat, és nagyon remélem, hogy a Fair Play szellemében az „egyenlő pályán, egyenlő esélyekkel” szlogen később visszakerül a NOB rendezési elvei közé.

A nyitóképen:  Milák Kristóf és Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) elnöke a május 23-án befejeződött vizes Európa-bajnokságot értékelő sajtótájékoztatón. (MTI/Mohai Balázs)

 

Összesen 46 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés