Viszlát Okszana, Hello Simone!

2021. augusztus 2. 19:09
Simone Biles holnap egyetlen fináléra mégis visszatér a női tornászok gerenda döntőjébe a tokiói olimpián. Sokak szerint az eddigi nyomásnál is nagyobb az az erő, amely újra győzni akarja látni Amerika hősét. A nyolcszoros olimpikon Okszana Csuszovityina, viszont nem jutott az ugrás döntőjébe, ami évtizedek óta elképzelhetetlen volt nélküle. Negyvenhat évesen, igazi legendaként vonul vissza a női tornasport vándormadara.

Ahogy arról napokkal ezelőtt írtunk, a tokiói olimpia egyik legnagyobb nemzetközi elvárásokkal kísért résztvevőjeként érkezett Tokióba a négyszeres olimpiai bajnok Simone Biles, aki

szinte minden versenyszámban toronymagas esélyesnek számított a női tornászok között.

Az amerikai közvélemény, de különösen az idolizáláshoz oly nagyon értő amerikai média már csúcsdöntést vizionált Biles olimpiai eredményességében is, hiszen világbajnokként, eddigi tizenkilenc elsőségével már eddig is egyedülállónak számított, de ha történetesen mind a hat versenyszámban győzni tudott volna, valóban megelőzhette volna a kilencszeres aranyérmes abszolút női rekordert, a szovjet Larisza Latinyinát.

Biles azonban legnagyobb meglepetésre egy, a csapatdöntő napján elrontott ugrása után már vissza sem állt a versenybe,

hatalmas esélytől fosztva meg ezzel magát és főként az amerikai csapatot, hogy címvédők maradhassanak. 

Az amerikai Simone Biles ugrása tokiói nyári olimpia női tornászbajnokságának selejtezőjében a tokiói Ariake Tornaközpontban. Fotó: MTI/AP/Ashley Landis

„Fordulat” Simone Biles ügyében?

Amikor Biles az egyéni összetett döntőktől is visszalépett, megindultak a miérteket taglaló találgatások, míg Simone a mostanában oly sokat emlegetett érvrendszerből aduásznak tűnő „mentális egészségének megóvása” kártyát húzta elő, amire szinte az egész világ empátiától túlfűtötten sóhajtott fel.

A tornászszakma picit mást látott azért ebben a rontásban,

egyrészt egy bizonytalanabb felkészültséget, és egy gyakorta ismert tornászbetegséget, a „twisties-t”,

vagyis a térvesztés szindrómát, amely azóta – érdekes módon – a nem szakportálokon is előkerült, például a CNBC hétfői cikkének utolsó bekezdésben a legtermészetesebb módon hivatkozik erre a problematikára.

Az amerikai Simone Biles a felemáskorlát-gyakorlata után a női tornászok selejtezőjében. Fotó: MTI/AP/Gregory Bull

Biles lemondta továbbá a női ugrás és felemás korlát, sőt a talaj finálét is, és most regnáló világbajnokként és olimpiai bronzérmesként láthatjuk őt visszatérni egyetlen döntőre a zárónapi gerenda fináléban. Egyes vélemények szerint – az amúgy Hollywood teljes támogatását maga mögött tudó – Biles mellett felsorakozó szponzori prés

még a korábbi nyomásnál is nagyobb erővel jelentkezett a háttérben, hogy tudniillik, Amerika egyik első számú hőse ne távozzon így Tokióból.

Biles a szertornászok utolsó döntős versenynapján harmadikként szólítva honfitársa, az összetett győztes Suni Lee mellett lép a gerendához, és persze roppant anyagerős gyakorlatával akár aranyérmet is nyerhet, amennyiben hibátlanul fennmarad a szeren.

Pedig egyszer onnan le is kell ugrania ám, s Biles leggyakrabban egy cukaharával, vagyis egy dupla hátraszaltó egészcsavarral szokta zárni a gyakorlatait, a kérdés tehát csak az, hogy az az egész csavar vajon nem csavar-e olyat újra a Biles-sztorin, amit a probléma gyökerénél, a múlt héten, az ugrásban láthattunk.Ha szakmai elképzeléseim hasonlóan betalálnak, Simone egy másik leugrást választ, elemrepertoárjából biztosan kitelik majd.

Csusztovityina, a 46 éves olimpikon

Aki azonban már biztosan nem választ elemet, ugrást és a mozdulatot a továbbiakban, az

a nemzetközi tornászvilág hatalmas respektnek örvendő, negyvenhatéves vándormadara, Okszana Csuszovityina.

Okszana olyan régen van a porondon, hogy személyes, versenyzői emlékeket őrzök róla még a versenyzői árokból, a nyolcvanas évek végéről és a kilencvenesek elejéről. Az olimpiai, háromszoros világ- és Európa-bajnok Okszana felnőtt versenyzői karrierjét még a Szovjetunió színeiben kezdte az 1991-es indianapolisi vb-n, ahol csapatban és talajon arany-, ugrásban ezüstérmes lett – hihetetlen, de harminc évvel ezelőtt.

Az ugrás-specialista tornásznő 1992-ben az Egyesített Olimpiai Zászló, valamint a Független Államok Közössége zászlaja alatt indult, majd később 1996-ban, 2000-ben, 2004-ben és 2016-ban Üzbegisztánt képviselte a nemzetközi versenyeken, ami nem is csoda, hiszen 1975-ben ugyan az akkori Szovjetunióban, földrajzilag azonban a későbbi Üzbegisztán Buhara nevű városában született.  2008-ban és 2012-ben pedig Németország képviseletében indult az olimpián. Barcelonában a csapatversenyben arany-, Pekingben ugrásban ezüstérmes lett.

Ortodox keresztény vallású családja nem nézte jó szemmel, hogy egy muzulmán birkózóhoz, Bahodir Kurbanovhoz ment feleségül. 2002-ben a fiuk, Aliser hároméves volt, amikor leukémiát diagnosztizáltak nála, és mivel Üzbegisztánban nem volt biztosított a megfelelő orvosi ellátás, Németországba költöztek.

A Német Tornaszövetség segített nekik pénzt gyűjteni a kezelésekre, ő pedig  – hálából –, felvette az állampolgárságot,

és 2006 és 2012 között német színekben versenyzett. 2013 óta újra üzbégként tornászott, s még 2019-ben is ezüstérmet szerzett a melbourne-i és a bakui világkupa-versenyeken.

A képen: Okszana Csuszovityina utolsó ugrásához készül Tokióban a selejtezőkben. Fotó: KUNIHIKO MIURA / YOMIURI / THE YOMIURI SHIMBUN VIA AFP

Csuszovityina a pályafutását mindenképpen a tokiói olimpián akarta befejezni, és ettől az sem tántorította el, hogy

vetélytársai közül sokan fiatalabbak voltak, mint saját gyermeke,

az pedig pláne nem, hogy a világjárvány miatt egy évvel elhalasztották az játékokat. Amikor Üzbegisztánban karantént vezettek be a világjárvány miatt, a válogatottal egy taskenti szállodában lakott, ahol külön teremben edzettek.

A képen: Okszana Csuszovityina utolsó ugrása után érzelmekkel telve búcsúzik. Fotó: Loic VENANCE / AFP

Okszana Csuszovityina vett egy utolsó nagy lendületet és megpróbálta a közel sem annyira lehetetlent, de végül nem sikerült bejutnia az ugrás fináléjába a tokiói olimpián. Döntőbe ugyan nem került, de a sportvilág enélkül is eldöntötte: minden idők legtöbb olimpiáját megjárt tornászlegendaként tekint rá és meghatottan búcsúzik tőle.

Borítókép: Montázs, AFP/Loic Venance, MTI/AP/Natascha Pisarenko

Összesen 12 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Biles kisasszony a média kedvence, a képességei és eredményei mellett a bőrszíne miatt is. Amikor a sikereiről írnak, a nagyon ritka afroamerikai idolt mutatják fel nekünk: látjátok rasszisták, mennyire félrevezető is az előítéletesség.
Csak az a baj, hogy a Biles család tökéletesen leképezi a valóságot: Simone nővérét Asley-t kábszeres és egyéb ügyei miatt az olimpia előtt csukták börtönbe, míg bátyja, Tevin Biles-Thomas hármas gyilkossági ügye közvetlenül az olimpia előtt ért véget- ahol felmentették a valószínűleg gyilkos fekete kant. Egy januári házibuli végén kis lökdösődés után Tevin pisztolyt rántott és lelőtte DeVaughn Gibsont, DelVaunte Johnsont és Toshaun Banksot.
Így a nevük hangulata alapján szintén zenészek, ráadásul Gibson Tevin unokatesója volt, akit véletlenül lőtt agyon. De hogyan menthették fel? Hát úgy, hogy a házibuliban egyetlen ember volt hajlandó tanúskodni, de a tárgyalásra már eltűnt így az ügyet felmentéssel lezárták.
Hát nem tudom, szerintem Simone lelki problémáihoz picit hozzájárulhatott ez az USA-ban a feketéknél átlagosnak mondható családi háttér...

Negyvenhárom millió afroamerikai él az USA-ban. Minden harmadik fekete férfi volt már elítélve valamilyen bűncselekmény miatt és a gyilkosságok több mint felét ők követik el.
Ehhez képest ordítóan kevés a saját erőből tekintélyt teljesítményt felmutató néger. Mint mindenhol máshol a galaxisban...

Még valami. A londoni olimpián tálalták nekünk Moh Farah többszörös olimpiai aranyérmes hosszútávfutót. Még olyan cikkek is voltak, hogy lám, ha a britek nem ennyire befoghadók akkor szegényebbek lennének egy legendával és sok aranyéremmel. Amivel csak az a probléma, hogy éppen akkor töltötte többéves börtönbüntetését Moh Farah két testvére erőszakos bűncselekményekért. Az ő áldozataiknak egyszerű a választás- nem kérünk Moh Farahból...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés