Édesanyák a dobogó tetején

2021. augusztus 7. 18:20
Szívközépbe talált a magyar női kajak négyes szereplése a Sea Forest Waterway kajak-kenu pályán. Nem lehetett meghatódás nélkül végignézni, ahogy a finálék fináléjában, szakadó esőben a világ legharcosabb és legtökéletesebb pályájával, zsinórban harmadik olimpiai bajnoki címét is megszerezi ez a magyar egység. A mostani összeállításban a Kozák Danuta, Csipes Tamara, Kárász Anna, Bodonyi Dóra kajaknégyes győzelme – két anyukával is a csapatban rekordok -, egész sorát állította fel, rávilágítva egyben az olimpia egyik ritkán emlegetett, de igen nagylétszámú „kisebbségére”, a világklasszis élsportoló édesanyákra. Álljunk meg egy pillanatra és ünnepeljük most őket, mielőtt kialszik Tokióban az olimpiai láng.

Sportszakmai értelemben is, akár egy pazarul vezényelt szimfónia, olyan harmonikus, és esélyesekhez méltó győzelmet aratott szembeszélben és szakadó esőben a Kozák Danuta, Csipes Tamara, Kárász Anna, Bodonyi Dóra egység a kajak-kenu versenyek zárónapján.

Ez a négyes ezzel megszerezte a magyar küldöttség első és egyetlen női versenyszámban született aranyérmét

a Tokiói olimpián. A vezérevezős Kozák Danuta számára – persze aligha hiszem, hogy ez a gondolat cikázott volna előtte a fejében – vélhetően az utolsó lehetőség adódott egy páratlan pályafutás során, hogy minden idők legeredményesebb magyar női sportolójává válhasson, ha negyedmagával összehozza hatodik olimpiai aranyérmét, eddigi egy ezüstje és egy bronza mellé.

Az aranyérmes Bodonyi Dóra, Kozák Danuta, Kárász Anna és Csipes Tamara (b-j) a női kajaknégyesek 500 méteres versenyének eredményhirdetése után. Fotó: MTI/Kovács Tamás

Az éremátadás utáni nyilatkozatából tapinthatóan kiszűrődött az a feloldódó feszültség és koncentrált erő, ami nélkülözhetetlen volt ehhez a győzelemhez.

„Átnéztem a másik hajóba, ott ültek Lisáék (Carrington), és mondtam magamban, hogy most megverünk titeket,

aztán a másik oldalon pedig a lengyelekre néztem, és mondtam, hogy titeket is” – emlékezett vissza érzelmesen Dana a rajt előtti pillanatokra.

Kozák Danuta, Csipes Tamara, Kárász Anna és Bodonyi Dóra (középen b-j) a női kajaknégyesek 500 méteres versenyének előfutamában a tokiói nyári olimpián a Sea Forest Kajak-kenu Pályán. MTI/Kovács Tamás

Csipes Tamara élete formáját hozta ezen az olimpián, hiszen a kajak egyesben szerzett ezüstjével, a kettesben hozott negyedik helyével és a négyesben szerezett aranyéremmel az egész magyar olimpiai csapat legeredményesebb versenyzője lett, a pontversenyben még Milák Kristófot is megelőzte. Felszabadultságát még az a kimondhatatlan fáradtság sem tudta felülírni, amiről aranyéremmel a nyakában az első, az M4 Sportnak adott interjújában beszélt: „Nem is akartam elhinni, hogy száznál nincs előttünk senki legalább ötven méterrel, mint máskor és a végén,

az utolsó ötvenen persze kéket láttunk mindannyian, de hát ez volt a lényeg, hogy kiadjunk magunkból mindent”

– szakadt ki Tamarából a versenysorozat vaskos nyomása. Kárász Anna sem állta meg könnyek nélkül, hiszen ő például négy éve az utolsó pillanatban került ki a csapatból és már tavaly a sportág feladását is fontolgatta, amikor kiderült az olimpia halasztása.

„Nekem valószínűleg délutánig a sírás lesz programon” -  

köszönte meg hálától elcsukló hangon Anna mindenkinek a segítséget – Tihany Viktor kérdésére. Bodonyi Dóra viszont arról mesélt, hogy még nem hiszi el, hogy ez sikerült.

„Én általában mindig kevesebbet gondolok magamról, mint amire képes vagyok. De ez sikerült.”

Méghozzá parádésan – tegyük hozzá, ahogy a teljes magyar kajak-kenu válogatott szereplése is, amelyik az első helyen végzett az éremtáblázaton a sportág olimpiai háziversenyében.

Elsőségek, rekordok, mérföldkövek. Ez az egyetlen győzelem is hozott ilyet bőven, hiszen Kozák Danuta hatodik olimpiai aranyérmével nem csupán annak a különleges klubnak lett a tagja, amelynek ikonjai képesek voltak ugyanazon versenyszámban – ő a női kajak négyesben – három egymást követő olimpián is diadalmaskodni, de mától kezdve megelőzte a két  ötszörös olimpiai bajnok legendát, Keleti Ágnest és Egerszegi Krisztinát.

Gerevich Aladár után pedig minden idők legeredményesebb olimpikonja lett Kozák Danuta hat arannyal, egy ezüsttel, egy bronzzal

és eddigi élete egyik legnagyobb ajándékával, egy négyéves pici lánnyal, Zorával.

A képen: a hatszoros olimpiai bajnok Kozák Danuta. Fotó: MTI/Kovács Tamás

A most már kétszeres olimpiai bajnok és egyéni ezüstérmes Csipes Tamarát – aki ezzel túlszárnyalta a szöuli férfi kajak négyessel aranyat szerző édesapját, Csipes Ferencet is – szintén egy kislány, a novemberben negyedik szülinapját ünneplő Olívia várja haza ebből a négyesből, nyilván már nagyon türelmetlenül.

Érdemes tehát, egy kis figyelmet szentelnünk azon kimagasló teljesítményekre képes sportolónőkre, akik már akár évek óta, vagy esetleg csak néhány hónapja

hatalmas erőfeszítéssel osztják meg a figyelmüket egy külön-külön is teljes embert kívánó pálya,

az olimpiai klasszis szintű élsport és az anyaság nehéz, de édes terhei között.

Mert azt ugye látjuk, érzékeljük, hogy a nagy, nemzetközi olimpiai családban mostanság egyre nagyobb szerepet kap a sokszínűségre és a befogadásra való generális törekvés, a legkülönfélébb kisebbségek irányában történő érzékenyítés – amely az olimpiai eskü szövegezésében is megjelent már. És amelynek nyomait lépten-nyomon látjuk például genderkérdésekben, pályán kívüli – olykor azon belül megkísérelt  – demonstrációkban, nyilatkozatokban is. Úgy gondolom azonban, hogy talán ideje lenne felkapnunk a fejünket és

megemelni a kalapunkat az olimpiai közösség egy olyan jó párszáz fős „kisebbsége” előtt is, akik élsportoló nőkként az anyasággal együtt ezt a csodálatos duális karriert is vállalják.

A Magyar Olimpiai Bizottság 173 fős versenyzői delegációjában tíz magyar sportoló édesanya képviselte a magyar színeket, akiknek már a kijutása is megsüvegelendő teljesítmény, álljon itt tehát a névsor és a köszönet a teljesítményükért, akik név szerint a következők:

Csipes Tamara – kajak

Csiszár Szekeres Klára – kézilabda

Gyöngyösy Anikó – vízilabda

Kozák Danuta – kajak

Márton Anita – súlylökés

Mohamed Aida – tőrvívás

Póta Georgina - asztalitenisz

Sastin Marianna – bírkózás

Szöllősi-Zácsik Szandra – kézilabda

Szucsánszki Zita – kézilabda

Nem arról van természetesen szó, hogy az olimpiai szintű élsport ne lenne megosztott figyelem az élsportoló édesapáknak is – miközben valljuk meg, azért jellemzően az otthon maradó édesanya vállalja át a terhek java részét az élsportoló apukák esetében. Arról a nem elhanyagolható tényről azonban ne feledkezzünk el, hogy

fizikai csúcsteljesítményt leadni, miközben a női test teljes egészében a gyermekáldás szolgálatában átalakul, 

s a plusz felszedett kilók megbillentik a finomra hangolt mozgáskultúrát, majd visszaalakul, hogy tápláljon és kiszolgáljon egy aprócska, új életet, nos ez nem mindennapi biológiai hullámvasút, amelynek utasa, az anya már sosem fut be ugyanarra az állomásra, ahonnan a várandossága előtt elindult.

A folyamat a kifinomult testtudattal bíró élsportoló nők számára egyszersmind rémisztő és persze csodálatra méltó,

egyénenként különböző magasságokban és mélységekben megélve a változásokat.

Mi, nők, persze nem vagyunk egyformák, a regenerálódásunk, a fizikai paramétereink és rugalmasságunk is különböző, de például gondoljunk csak bele, hogy Márton Anita, riói bronzérmes, fedett pályás világbajnokunk, vb-ezüstérmesünk például, akinek nagyon rosszul jött a tokiói halasztás, a gyermekvállalás mellett döntött, és idén január 31-én adott életet kislányának, Lucának.

Alig hat héttel a szülést követően már edzésbe állt, és belekezdett a tokiói felkészülésbe, amit még egy térdműtét is megzavart tavasszal. Anita a magyar olimpiai csapat legkisebb babája mellől vállalta a pár napos tokiói megméretést, de elképzelni is nehéz – még két fiúgyerekes anyaként is –, hogy micsoda megterhelő hónapok lehetnek mögötte fizikai és mentális értelemben is.

Bennem már a riói olimpia után is megfogalmazódott erősen a vágy, hogy édesanya legyek” – mondta Márton Anita,

és amikor a halasztás kiderült, az roppant módon taccsra vágott engem. Kitűnő formában voltam tavaly és a fedett pályás vébén címvédésre készültem. Szóval, végül úgy döntöttünk nem várunk tovább. 

A képen: Márton Anita a női súlylökés selejtezőjében a tokiói nyári olimpián az Olimpiai Stadionban Márton Anita búcsúzott a súlylökés selejtezőjében. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

A várandósságom során a hatodik-hetedik hónapig még kocogni is tudtam, így Lucus érkezése után úgy éreztem, hogy hamar sikerült regenerálódnom, ezért vágtam neki Tokiónak, s bár nem voltam csúcsformában, nem bántam meg.”

Póta Georgina is hasonló cipőben járt, ők már előbb döntöttek férjével a babavállalásról

és amikor tavaly júniusban megszületett Regina, a halasztás időt adott Ginának, hogy újra versenybe lendüljön.

Kozák Danuta mér évekkel ezelőtt megmutatta, hogy létezik az anyaság mellett sportszakmai csúcsforma, hiszen amikor 2017 augusztusában megszületett férjével és edzőjével, Somogyi Bélával közös gyermekük, Zora, akkor

alig egy évvel később két Európa-bajnoki és három vb-arannyal üzent

mindazoknak, akik végre fellélegeztek, hogy szóhoz juthatnak majd mellette. Hát, aligha.

Csipes Tamara, a tokiói olimpia legeredményesebb versenyzője, amikor két évvel ezelőtt a MOB sportévkönyvébe vele készített interjúmban a gyerekvállalás emlékeiről mesélt, voltak bizony pesszimista napjai: 

„Őszintén szólva, elengedtem magam, több, mint húsz kiló jött fel, és csak kilenc ment le a szüléssel, úgyhogy egy erős plusz tízzel álltam neki az edzésmunkának. És az a helyzet, hogy én nem vagyok annyira az a szemellenzős tipus, és nem szeretem magamat az edzéseken kívül még továbbra is egyfolytában sanyargatni, úgyhogy, amikor nagyjából két hónappal a szülés után lementem egy kicsit mozogni,

azt hittem soha többet nem lesz belőlem már versenyző” – mondta akkor Tamara.

De lett, méghozzá világklasszis, aki ha kellett magáért, ha kellett a csapatért préselte ki testéből-lelkéből a maximumot számos versenyző és anyatársával együtt Tokióban.

A képen: az ezüstérmes Csipes Tamara a női kajak egyesek 500 méteres versenyének döntője után a tokiói nyári olimpián. Fotó: MTI/Kovács Tamás

Respekt és hála ezeknek a nagyszerű sportolónőknek és persze az őket segítő környezetnek és hozzátartozónak is, mert nyilván nélkülük sem ment volna mindez. Miközben a NOB és a helyi szervezőbizottság büszkén bejelentette, hogy a tokiói az első igazán férfi és női sportolók közötti versenyzői reprezentáltságban balanszot hozó olimpia, számos, sportoló anyákat érintő kérdésben sokáig igen rugalmatlannak bizonyult.

Azt ugye tudjuk, hogy az 1900-as párizsi olimpia óta vesznek részt édesanyák az olimpián, azóta, mióta nők egyáltalán indulhatnak az ötkarikás játékokon, mégis az édesanyák és

az anyaságra készülő, várandós sportolónők gyakorlatias problémáival nem nagyon foglalkozott ezidáig senki.

A veterán kanadai kosárlabda játékos, Kim Gaucher gyermekét épp táplálva például twitterüzenetben kellett hogy rámutasson a tokiói játékok előtt: nem kényszeríthetnek egyetlen élsportolót sem arra, hogy választania kelljen a gyermeke és az olimpiai szereplés között. A tokiói szervezőbizottság ugyanis elsőre

elutasító választ adott arra a kérésére, hogy a három hónapos, anyatejjel táplált gyermekét magával hozhassa az olimpiai faluba.

Oda, ahol kisgyermekek a korábbi olimpiákon egyáltalán nem tartózkodhattak. A korona-vírus helyzetre hivatkozva a szervezők először teljesen elzárkóztak ettől, majd az anyatejes táplálásra való tekintettel kivételt tettek ebben az esetben.

Az a hír is bejárta már a nemzetközi sportvilágot, hogy az atlétika történetének valaha élt egyik legnagyobb női alakja, a most már hétszeres olimpiai bajnok, amerikai Allyson Felix, nem csak a futópályán alkotott maradandót, hiszen markáns döntést hozott, amikor szakított az egyik legnagyobb sportszergyártóval, amely beleírta volna

a női sportolók szerződésébe, hogy amennyiben teherbe esnek, csökken a szponzorpénzük.

A saját magukat az esélyegyenlőség élharcosaiként deklaráló multiknak küldött vaskos üzenetével Felix, ezek után, stílusosan egy olyan cipőben nyert, amelyet az általa létrehozott cég tervezett.

Allyson Felix, a későbbi győztes amerikai csapat tagja a tokiói nyári olimpia női 4 x 400 méteres váltófutásának döntőjében az Olimpiai Stadionban 2021. augusztus 7-én. Fotó: MTI/AP/David J. Phillip

Érdemes még arra a nem lényegtelen és súlyosan egyenlőtlen versenyhelyzetre is kitérnünk, amire például a tizenegyszeres bajnok kanadai bokszolónő, Mandy Bujold hívta fel a figyelmet. Sportágában az olimpia előtti 3 specifikus verseny alapján felállított világranglista-helyezések adták volna az alapot a kvalifikációra,

de hogyan lehet valakinek világranglista pontja, ha a várandósság miatt nem tud részt venni az adott versenyeken.

Ettől még lehet, hogy olimpiai formába lendül a szülést követően, persze, ha nem zárják ki az adott versenyzőt eleve a szigorú szabályok az indulók sorából. A 33 éves kanadai bokszolónő a Nemzetközi Sportdöntőbíróságig (CAS) vitte az ügyét, amely végül alig egy hónappal az olimpia előtt, június végén adott számára – és precedensként számos, édesanyaként más ritmusú felkészülést választó sportolónő számára – jogilag zöld utat az olimpiai szerepléshez.

A képen Mandy Bujold bokszolónő a 2016-os olimpián, még gyermekvállalása előtt. Fotó: YURI CORTEZ / AFP

Az élsport és az anyaság együttes vállalása igen fontos társadalmi üzeneteket hordoz. Miközben az nyilvánvaló, hogy ez a fajta duális életút – még ha csak egy bizonyos ideig is fut párhuzamosan –, nyilván kivételes erőfeszítésekre képes embereket követel, addig messzebbre mutató értékeket is hordoz. Kiterjedt nemzetközi kutatások mutatnak rá ugyanis, hogy

a várandósság alatti fizikai elkényelmesedés helyett választott fizikai aktivitás és a terhesség alatti biztonságos sport kifejezetten jó hatással van

számos terhességi komplikáció, például a terhességi cukorbetegség, vagy az alsó deréktáji tünetek elkerülésére, és a mentális egészség megőrzését is nagyban elősegíti.

Ma, amikor ez utóbbi amúgy is fókuszba került slágertéma akár Simone Biles, vagy Naomi Oszaka ügyei kapcsán, és amikor a figyelmünket a vegytiszta és lenyűgöző  sportteljesítményeken túl, kissé megerőszakolt ügyek, a sport világába nem kívánkozó politikai üzenetek osztják meg erős lobbicsoportok munkálkodása kapcsán, akkor lassítsunk egy kicsit. Vegyük elő az élesebben látó szemüvegünket, mert a tokiói olimpia végéhez közeledve örvendetes lenne legalább ekkora figyelmet szentelni és megbecsülést mutatni a több, mint

százhúsz éve előjogokat és kiemelt figyelmet sohasem követelő, sőt, az önként vállalt nehezített pályát méltósággal és csendben viselő olimpikon édesanyák iránt.

Azok iránt a nők iránt, akik közül kettő éppen ma örvendeztetett meg minket, magyarokat egy fényesen csillogó olimpiai arannyal a másik két nagyszerű csapattag mellett. Köszönjük hölgyeim, köszönjük élsportoló édesanyák!

Nyitóképen: Az aranyérmes Kozák Danuta, Csipes Tamara, Kárász Anna és Bodonyi Dóra (b-j) a női kajaknégyes, MTI/Kovács Tamás

Összesen 32 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés