Csapatsportok árnyékban

2021. augusztus 13. 1:15

Írta: Edvi László
Az olimpia 16 csodálatos napja során egy megszállott sportrajongó őrülten tud szurkolni honfitársainak minden sportban. Pedig tegye a szívére a kezét mindenki: ki szokott nézni két olimpia között sportlövészetet? Vagy íjászatot, esetleg súlyemelést? Ki látott a Tokió 2020 előtt karatét? Most pedig valamennyien éjt nappallá téve drukkoltunk a magyaroknak ezekben a sportokban, és két kivétellel semmibe vettük a klasszikus csapatsportokat. Pedig kilenc különböző is volt ezekből az olimpián.

Számunkra a klasszikus csapatsportok közül csak a vízilabda és a kézilabda létezik. Mert évtizedek óta csak ebben a kettőben vagyunk jelen. Kézilabdában sem mindig. Most pl. a férfiak hiányoztak. Pedig több csapatsportban az olimpia a csúcsesemény. Mégis kevesen tudják egy héttel a döntő után, hogy ki nyerte pl. a női gyeplabdát. Vagy a baseballt.

A kilenc sport többségében az ötkarikás játékokon elért siker a legnagyobb. Ahogy ez az egyéni sportágakban is van.

A labdarúgás az egyetlen, mellyel nem nagyon tud mit kezdeni az olimpia. Pedig már 1900-ban is műsoron volt, és azóta csak egyszer hiányzott.

A vb-k pedig csak 1930-ban indultak, ezért elvileg lehetett volna rangja az eseménynek. Uruguay komolyan is veszi a dolgot, az 1924-ben és 1928-ban nyert olimpiai aranyat világbajnoki címként értékeli. Ám 1930 után már csökkent a lelkesedés, főleg azt követően, hogy akkor már sok helyen profik voltak a focisták, és ezek nem indulhattak az olimpián. Miután a II. világháború után a szocialista országok amatőrnek nevezett szerződéses focistái nyerték sorban a tornákat, a ’60-as években ezek kiszűrésére az a szabály született, hogy aki már szerepelt korábban világbajnokságon, az nem mehet az ötkarikás játékokra. Így nem lehetett sem 1964-ben, sem 1968-ban olimpiai bajnok a kor két magyar zsenije, Albert Flórián és Mészöly Kálmán, míg Bene Ferenc csak a korábbin szerepelhetett. Később ehelyett bevezették a felső korhatárt, vagyis az olimpia továbbra sem tud mit kezdeni a focival. Nem véletlen, hogy

öt évvel ezelőtt a Brazília-Németország döntőnek az volt a tétje, hogy melyik ország nyer először. Ugyanis a világ két legsikeresebb foci nagyhatalma korábban még nem volt olimpiai bajnok. Németország még most sem

, mivel Rioban Brazília győzött, és „ha egy üzlet beindul” elv alapján Tokióban megvédte címét. Női fociban viszont meglepetés született, az ezt a változatot magának kitaláló Egyesült Államok az elődöntőben kikapott Kanadától. Aztán északi szomszédjának csak annyi dolga volt, hogy valahogy kihúzza a 120 percet Svédország ellen, és kiimádkozza, hogy a skandinávok rosszabbul rúgják a 11-eseket. Megtörtént.

A női foci (természetesen!) Atlanta óta része a programnak, a rögbi hetes változata viszont még csak második alkalommal szerepelt a műsoron. A férfiaknál a Fidzsi-szigetek nyert, megvédve ezzel címét, míg a hölgyeknél Új-Zéland bizonyult a legjobbnak.

Ennek a sportnak az alapváltozatát is abban a térségben űzik a legmagasabb szinten, nem meglepetés, hogy odakerült a két arany.

 

A baseball időnként felbukkan az ötkarikás játékokon, néha eltűnik. Most éppen feltűnt. Ebben sem a legnagyobb vetélkedés az olimpia, a világ elsőszámú bajnoksága, az észak-amerikai MLB nem is állt le a játékok idején. Így csak olyanok vehettek részt, akik nem tartoznak a közvetlen élvonalba. Így fordulhatott elő, hogy az Egyesült Államokat legyőzte a házigazda Japán. Ám az ázsiai ország egyáltalán nem a „futottak még” kategóriába tartozik ebben a sportban, a labdarúgás és a röplabda mellett ez az egyik legnépszerűbb ott. A női változat, a softball is. Itt is japán győzelem született, és

itt is az Egyesült Államokat győzte le a házigazda (szintén 2-0-ra) a fináléban.

A férfiaknál a Dominikai Köztársaság bronzérme pedig egyáltalán nem meglepő, az MLB tele van onnan származó sztárokkal. A karibi térségben Jamaicában futók születnek, Kubában ökölvívók, Dominikán baseballozók.

A kidobós métára emlékeztető sporthoz hasonlóan a hockey nevű, amit gyeplabdának fordítunk, is szinte ismeretlen nálunk. Pedig a férfi tornát 1908 óta csak két alkalommal nem rendezték meg, és a nők is már 1980 óta vetélkednek benne.

Egykoron India és Pakisztán volt megközelíthetetlen, manapság Benelux fölény van.

Idén a férfiaknál Belgium, a nőknél Hollandia diadalmaskodott. Lehet, hogy tévedek, de ezt az aranyat valószínűleg mindkét ország szurkolói odaadták volna egy foci Európa-bajnoki címért.

A kosárlabda az a sport, melyben elég lenne, ha csak az ezüstéremért, bronzéremért és a helyezésekért írnák ki a tornát. Az aranyat pedig elküldhetnék az Egyesült Államoknak. A férfiaknál ez volt a 20. olimpiai torna, ebből négyet nem az amerikaiak nyertek, a nőknél a 12., és ebből hármon győzött más. Most sem borult a papírforma,

mindkét nemben a Team USA győzött, bár már egyik sem Dream Team.

A magyar férfiak négyszer szerepeltek a játékokon különösebb eredmény nélkül, a hölgyek csak 1980-ban Moszkvában, de akkor negyedikek lettek.

Sokkal szebb múltja a magyar röplabdának sincs, a ’70-es években volt egy viszonylag jó női válogatottunk, mely háromszor is részt vett az olimpián. Dobogóra nem tudott állni, és a korábban említett sportághoz hasonlóan a közeljövőben sem lesz ott a játékokon.

Tokióban a hölgyek csapatküzdelmét az Egyesült Államok nyerte, az urakét Franciaország.

 

És minden jó, ha jó a vége: a csapatokat felsoroló összeállítás zárásaként kerüljön szóba az a két sportág, melyben ott voltunk Tokióban. Az már más kérdés, hogy talán mindhárom gárdától többet vártunk. Ám a két vízilabda érem után nem illik fanyalogni, főleg úgy nem, hogy a hölgyek először állhattak a dobogón. A kézis lányok pedig egy brutálisan erős csoportba kerültek. Kilátástalan produkciót nyújtottak az első három találkozón. Bár mint utólag kiderült ezek közül kettőt a későbbi döntősökkel vívtak. A brazilok elleni meccset viszont meg kellett volna nyerni, főleg úgy, hogy az olimpia előtt két felkészülési meccsen is jobbak voltak Elek Gábor tanítványai. Ám itt szörnyű volt nézni a lányok produkcióját. Nemcsak nekünk, nézőknek, hanem a kapitánynak is, aki 5 gólos hátránynál, egy időkérés során ezekkel a szavakkal adott hangot elégedetlenségének:

 

„ Teljesen agynélküli az egész! Nincs egy megállító fault hátul, elől meg csak tologatjuk a labdát.”

 

Igen, ez volt a jellemző az első három találkozón, aztán a spanyolok elleni győzelem kellett a remény életben tartásához. És mivel segítettünk magunkon, a külső körülmények is a kezünkre játszottak, és negyeddöntőbe ment a csapat. Végül hetedik lett. Legyünk őszinték:

a világon jelenleg legalább hat csapat jobb is tőle. Ahogy a két pólóstól is van egy-két jobb.

A lányoknál egy mindenképp’, ám azt az egyet, az Egyesült Államokat pont legyőzte a csoportban. Amikor annyira nem volt fontos győzni. A fiúk meg már a csoportjukban is csak harmadikok lettek, így ők sem szólhatnak semmit a bronzérem ellen. A nőknél érvényesült a papírforma, és zsinórban harmadszor nyertek az amerikaiak, míg a férfiaknál Szerbia címet védett. A két kézilabda tornát pedig Franciaország nyerte.

Összességében elmondható, hogy a klasszikus csapatsportokban kiosztott 16 aranyérem mindegyike jó helyre került, igazi bombameglepetés nem született. Többnyire színvonalas küzdelem volt, sajnos 13-ban mi, magyarok csak érdeklődő kívülállók lehettünk.

 

 

A nyitóképen: Az amerikai Eddy Alvarez és a japán Aszumara Hideto a tokiói nyári olimpia férfi baseballtornájának döntőjében játszott Japán - Egyesült Államok mérkőzésen 2021. augusztus 7-én.MTI/AP/Sue Ogrocki

 

 

 

 

Összesen 11 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés