Az atlantai indián harcosok legyőzték a houstoni asztronautákat az amerikai baseball-bajnokság döntőjében

2021. november 3. 20:42

Írta: Edvi László
Egy kontinens figyelt izgatottan az elmúlt egy hétben hol Houstonra, hol Atlantára. Ebben a két városban vívták ugyanis az idei World Seriest, az amerikai baseball-bajnokság döntősorozatát. Mi itt Európában kevésbé rágtuk le a körmeinket az izgalmaktól, így az eseménnyel kapcsolatban nem is szakmai elemzéssel szeretnénk untatni önöket, hanem inkább arról lesz szó az alábbiakban, hogy milyen érdekes dolgok kapcsolódnak egy ilyen eseményhez abban a távoli világban.

 

Aligha érdekel bárkit is, hogy 1990-ben egy azóta megszűnt ország, nem sokkal ezután átnevezett városának szállodájában egy régen megszűnt sportcsatornán láttam először baseball-t, mikor este unalmamban „szörfözgettem” a csatornák között. Úgyhogy nem is szánnék nagy teret annak, hogyan fogott meg ez az Európában szinte ismeretlen sport abban a leningrádi „gasztínyicában”. Nyilván első látásra, és hallásra nekem hiába elemezték a Screensport szakavatott műsorvezetői a taktikát a legnagyobb lelkesedéssel. 

Szerencsére nem sokkal ezután a Screensport hazánkba is megérkezett, és még egy kis szabálymagyarázó könyvecske is megjelent

a lehengerlő humorú Peterdi Páltól, így a következő évadra már a sportágat értő rajongóként ülhettem le a tv elé megfejteni, hogy mitől őrül meg az amerikai kontinens ősz közepén. Majd a Screensport eltűnt, de jöttek újabb csatornák, és azóta kisebb megszakításoktól eltekintve követhető a Division Series, a Championship Series és a World Series is hazánkban.

Az utóbbi elnevezés amerikaian fellengzős ugyan, de fedi a valóságot, mert

itt tényleg a világ legjobbjai mérik össze az erejüket.

Amerika és a „világ többi része” között baseballban nagyobb a különbség az előbbi javára, mint kosárlabdában, és sokkal nagyobb, mint jégkorongban. A baseballt Észak-Amerikán kívül komolyabb szinten csak a Karib-térségben, Venezuelában és Japánban űzik. Ám az előbbiek legjobbjai, a kubaiakat kivéve mind az MLB-nek hívott bajnokságban keresik dollármillióikat évtizedek óta.

A szocialista Kubából csak akkor kerülhetett ide tehetséges játékos, ha kellően gyorsan és kitartóan úszott Florida felé, vagy lapátolt egy öblön való átkelésre tökéletesen alkalmatlan teknővel.

A rossz viccet félretéve, Castro diktatúrájából csak kalandos úton lehetett eljutni ide a legjobbaknak, ám mostanában már könnyebben leküzdhető ez a földrajzilag nem túl nagy távolság. 

A sportág klasszisai nagyon nagy sztárok arrafelé. És a végjáték a televíziók elé láncolja az egész kontinenst. A stadionok nézőterei tele vannak ismert emberekkel. Természetesen ez elsősorban Los Angeles-re igaz, ahol az egy négyzetméterre jutó filmcsillagok száma vetekszik a Hollywood Boulevardon található Kínai Színházban láthatókkal egy-egy új produkció bemutatásakor. A meccs előtti himnusz eléneklésére ritkán kap felkérés olyan, aki nem rendelkezik néhány Grammy-díjjal, és

évtizedeken keresztül kevés olyan hazai Texas Rangers mérkőzés volt, melyen nem tette tiszteletét valamelyik George Bush.

Mikor már mindketten ex-elnökök voltak gyakran együtt szurkoltak a fogó mögött. Idősebb Bush még akkor is kijárt, amikor már megromlott az egészségi állapota, egyszer a fia egy golfkocsiban vitte körbe a pályán, hogy üdvözölhessék őt a stadionban lévők. A „műfaj” legbájosabb jelenete is a fiatalabb Bush-sal kapcsolatos: egy mérkőzés előtt a játékvezető odament hozzá, és megkérte, hogy együtt integessenek a bíró nézőtéren ülő feleségének. Ifjabb Bush a New Yorkot 2001-ben ért terrortámadás után néhány nappal a World Series kezdődobását maga végezte el a lerombolt városban. A dobás előtt a „sportág Ronaldoja”, Derek Jeter odasúgta neki:

elnök úr, nehogy ne találja el az ütőzónát, mert nagyon ki fogják fütyülni!

Eltalálta. Pedig ez nem könnyű feladat, mert majdnem 20 méterről kell bedobni a labdát egy 43x60 centis virtuális téglalapba. Ifjabb Bush nem olyan, aki bort iszik és vizet prédikál, vagyis nemcsak nézi a játékot, hanem maga is barátságban van a labdával.

A két George Bush gyakran szurkolt együtt a texasi baseball-mérkőzéseken. Foto: MTI/EPA/Matt Campbell

Az idei nagydöntőbe is bejutott egy texasi csapat, de nem a dallasi, hanem a houstoni. Az Astros. Az ellenfele az Atlanta Braves volt. Utóbbinak a nemrég leköszönt elnök, Donald Trump drukkol, aki az egyik találkozón maga is ott szurkolt a volt First Ladyvel.

 Az első két meccset Houstonban játszották, aztán hármat Atlantában, majd a befejezésre visszatértek Texasba. Az amerikai sportokban megszokott „best of seven” szisztéma alapján addig játszottak, amíg egyik csapat négy mérkőzést nyert.

Senkit nem szeretnék bosszantani azzal, hogy részletes leírást mellékelek a  találkozókról, de ha már valaki idáig eljutott az olvasással, annak a kedvéért csak leírom, hogyan alakultak a dolgok.

Röviden összefoglalva: rossz párharc volt. 1990 óta nem emlékszem unalmasabbra. Legalábbis az első négy meccs az volt. De az amerikai sportok egyik jellemzője, hogy valahol, valami mindig történik, ami maradandó. Ezek a négy nyert meccsig tartó szériák nem dőlhetnek el úgy, mint pl. az 1988-as foci BEK-döntő, vagy a 2003-as BL-finálé.

Az első két meccs izgalommentes, hamar eldőlt találkozó volt. Előbb az Atlanta nyert végig vezetve, majd a Houston.

A sportág szerelmesei számára az volt megjegyzésre érdemes, hogy rögtön a párharc első ütéséből home run lett, ami még nem fordult elő a World Seriesek történetében. A home run azt jelenti, hogy az ütő úgy találja el a labdát, hogy az kirepül a nézők közé ( az érvényes terület meghosszabbításán) vagyis azt nem kaphatják el a védekező csapat tagjai. A home run még kap szerepet, de előtte még kerüljön szóba, hogy az első atlantai mérkőzés szakadó esőben pontszegény volt, de legalább sokáig izgalmas. A második atlantai legalább meghozta az első kisebb izgalmakat,

a sokáig 2-0-s hátrányban lévő hazai csapat a találkozó utolsó harmadában fordított 3-2-re.

Két „hazafutással”, és akkor most van itt az idő, hogy ismét előkerüljön ez a kifejezés, ugyanis az ötödik találkozón olyan home run született, mely a legemlékezetesebb momentuma lesz évek múlva ennek a sorozatnak. Egy Freeman nevű atlantai ütő ugyanis 140 méterre repítette el a labdát, 180 km/órás sebességgel. A sebességről annyit, hogy

ez a labda egy óra alatt elérne Budapestről Miskolcra, a távolság pedig majdnem másfél focipálya -- hosszában.

Kisebb stadionban ez már az utcán kötött volna ki, San Franciscoban pedig a tengerben. Ez nem vicc, a kaliforniai városban egy öbölben van a stadion, és a vízben kajakosok tucatjai várják, hogy egy-egy kirepült labdát kiszedjenek a tengerből. Amikor minden idők egyik legjobb ütője, egy Barry Bonds nevű még aktív volt, egyszer

egy hatalmas hajó állt be az öbölbe, melynek az oldalára egy céltábla volt festve a következő felirattal: ide üss, Bonds!

Az idei ötödik találkozón ezen kívül még született egy olyan home run is, melynél az összes bázison álldogált ember, így ezért négy pontot kapott a Braves, és ezt hívják grand slamnek, ami nagy ritkaság. A közönség tombolt, a stadionban mindenki olyan ütő mozdulatot tett, amilyet az indiánok annak idején a tomahawkkal. A Braves ugyanis (több más mellett) indián harcost jelent. És az őslakosok atlantai utódai remek hetet zártak, még akkor is, ha nem otthon ünnepelhettek. Ugyanis a párharc egyetlen jó mérkőzését a houstoni asztronauták nyerték. Így az utóbbiak a második és az ötödik meccsen diadalmaskodtak, a harcosok a többin.

A sorozatot lezáró hatodikon is.

Ezt 7-0-s sikerrel abszolválták úgy, hogy

már az elején majdnem földkörüli pályára küldtek két labdát

a világhírű űrrepülőtér városában. Egy pillanatig nem adtak esélyt az asztronautáknak. Tulajdonképpen az egész sorozatban sem. A Houston dobói is, ütői is csődöt mondtak a hét során. Két találkozón pontot sem szereztek, kettőn pedig kettőt. Így nem lehet sikeres egy csapat.

Az Atlanta Braves 1995 után nyerte meg ismét az amerikai baseball-bajnokságot, miután a 117. World Seriest 4-2-re nyerte.

 

 

A nyitóképen: A furcsa trófea, melynek felemelése minden baseball-játékos álma.

MTI/EPA/Justin Lane

 

Összesen 2 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés