„A magyar válogatott világbajnoki szereplése illúzió”

2021. december 2. 14:11

Írta: Vámos Tamás
Kedden este „Szabad (a) rúgás” címmel tartottak vitaestet a magyar foci múltjáról, jelenéről és jövőjéről a Scruton Belváros Közösségi Térben. Igazán illusztris volt a társaság: a moderátor Mezei Dániel sportriporter, kommunikációs szakember, a meghívott szakértők pedig Ághassi Attila, a telex.hu vezető sportújságírója, Dénes Tamás sportújságíró, futballtörténész és Novák Miklós, a Magyar Nemzet sportrovatvezetője.

Mezei Dániel rögtön egy aktualitással nyitott: Dárdai Pált a napokban menesztette a Hertha, és ennek kapcsán a résztvevők arra keresték a választ, miért nem dolgoznak rajta kívül magyar vezetőedzők az európai élfutballban?

Ha a magyar futball 125 éves történetét nézzük, Dárdai valóban unikális példa, hiszen egy nyugat-európai klub játékosaként több faktorban is rekorder lett, ráadásul szakvezetőként csupán három olyan szakember akad, aki több mérkőzésen ült volna a Hertha kispadján, mint ő. A jelenlévők egyetértettek abban: az Augsburg elleni mérkőzést követő menesztése egy régóta tartó folyamat lezárása volt, hiszen a klub jelenlegi sportigazgatójával, Fredi Bobiccsal már játékoskorában sem volt felhőtlen a viszonya,

amióta közösen dolgoznak, csak idő kérdése volt, hogy mikor robban a bomba.

Dárdainak az sem tett igazán jót, hogy a Bayern München elleni 0-5 után többek között azt nyilatkozta: „semmi baj, majd jön helyettem egy nagynevű szakember, én pedig visszatérek a Hertha U16-os csapatához” Honfitársunk e kijelentése – bármennyire is átvette már az elmúlt évtizedekben a helyiek mentalitását - azt sugallta: vezetőedzőként már nem tud teljes erőbedobással dolgozni, ez a gondolkodásmód pedig nagyon távol áll a németektől.

Dárdai Pál történelmet írt a Herthánál Fotó: MTI/EPA Ronald Vittek

A következő téma, a stadionfejlesztések kapcsán a beszélgetés összes résztvevője egyetértett abban, hogy erre mindenképpen szükség volt, hiszen 2010 előtt alig történt ezen a téren beruházás, a jelenlévők csupán három fejlesztést említettek. 1974-ben a Ferencváros Üllői úti stadionja újult meg teljesen, 1979-ben adták át a Győri Rába ETO arénáját, a 90-es évek közepén Stadler József vállalkozó a saját pénzéből épített fel egy létesítményt, míg az első Orbán kormány regnálása idején (a 2000-es évek elején) az Újpest Megyeri úti pályáját újították fel. Dénes Tamás félig viccesen, félig komolyan nosztalgiázott:

„az tudja igazán, milyen siralmas volt a létesítményhelyzet a nyolcvanas-kilencvenes években Magyarországon, aki bármelyik NB I-es mérkőzés szünetében meglátogatta a mellékhelyiségeket…"

Az est folyamán természetesen kihagyhatatlan téma volt a magyar labdarúgó-válogatott közelmúltbeli szereplése. A meghívott szakértők egyetértettek abban, hogy 2016 óta a nemzeti csapatunk reális helye az európai ranglista 20-30. pozíciója között van. A 2016-os Európa-bajnokság alatt és az Eb-t követően (hiszen ne feledjük: az előzetes várakozásokat messze felülmúlva a csoportunkból úgy jutottunk a kontinens legjobb 16 csapata közé, hogy megelőztük a későbbi győztes Portugáliát, Izlandot és Ausztriát is), a helyzet pár hétig ugyan változott, de permanensen a 20-30. hely a reális. Ez azt is jelenti, hogy az Európa-bajnokságra – a remek teljesítmény mellett – is csak nagy szerencsével tudunk kijutni, sok múlik azon, hogy Szoboszlai Dominik hogyan találja el a labdát a pótselejtező hosszabbításában…

Reálisan nézve azonban be kell látnunk: hiába álltunk helyt az elmúlt két Európa-bajnokságon nálunk jóval erősebb csapatok ellen is, az európai első kalap válogatottjai számunkra érinthetetlenek, de a második kalap tagjai elleni siker is a bravúrkategóriába tartozik. A magyar válogatott világbajnoki szereplése pedig egyenesen illúzió, hiszen a kontinensünkről csupán 13 nemzeti csapat juthat be a legjobbak közé. Ez annak ellenére így van, hogy Szerbia csoportelsőként jutott ki Katarba, pedig emlékezhetünk rá: a Nemzetek Ligája küzdelmei során Tadicsék ellen 4 pontot is szereztünk, úgy, hogy idegenben vertük őket! S hogy a külső körülményeknek is mekkora szerepe van: úgy nyerték meg csoportjukat Portugália előtt, hogy a játékvezetők nem adták meg Cristiano Ronaldo szabályos, belgrádi gólját… S a mieinknek azért sem sikerült a nagy bravúr, mert a magyar válogatott 2021-es teljesítménye igencsak ingadozó volt:

az 1953-as Évszázad mérkőzése, a 6:3-as diadal óta először szereztünk pontot Angliában, idegenben vertük Lengyelországot, ugyanakkor nem elég, hogy oda-vissza kikaptunk Albániától, ha az Andorra elleni hazai selejtező még 10 percig tart, kiegyenlít az ellenfél…

Ezzel együtt, a magyar válogatott az elmúlt öt-hat évben egyértelműen előrelépett, hiszen Dárdaitól Marco Rossiig több szövetségi kapitányunk felismerte: csapatunknak egy bizonyos játékstílus, az önfeláldozó, de magabiztos védekezésre épülő játékrendszer felel meg, ha viszont ettől eltérünk, agyonvernek minket…

Az este folyamán szóba került az áldott, átkozott TAO-rendszer is, a beszélgetés résztvevői e téma kapcsán is egyetértettek abban: szükség van rá! Hiszen a klubok számára – többek között - az infrastruktúra-fejlesztés és az utánpótlás-nevelés kapcsán is áldás; a TAO-rendszer kulcsmozzanata a nagyon szigorú és szabályos elszámolás! Az is téma volt, hogy ha a TAO-t mondjuk, Ausztriában találták volna ki, mindenki hozsannákat zengene róla, hiszen csodálatos ötletnek tartanánk, hogy a helyi közösség sportolását a helyi vállalkozók adózott pénzéből támogatják…

 A szakértők az MLSZ-t sem kímélték, főleg amiatt, hogy nem elég „tökös” ahhoz, hogy valamiféleképpen limitálja a légiósok számát vagy kötelezővé tegyen egy magyar játékosokból álló kontingenst az NB I-es klubok kezdőcsapataiban. A labdarúgó-szövetség tehát meghátrált a klubok akarata előtt, ennek is a következménye, hogy

Tokmac, Uzuni vagy éppen Cabraja nem biztos, hogy érti, amikor a fradista B-közép rázendít a „Hajtsatok! Hajtsatok!” buzdításra…

Nem meglepő, hogy az NB I létszámemelése is szóba került az újságírók között. Az tény, hogy ha – Budapestet kivéve – élvonalbeli klubokat adó városok lakosságszámát arányítjuk a mérkőzésekre kilátogató szurkolók számával, nem is annyira rossz a helyzet. Ez is azt igazolja: ha a jelenleg NB II-ben szereplő megyeszékhelyek némelyikével (Békéscsaba, Nyíregyháza, Szombathely, Szeged) bővülne az élvonal, nem biztos, hogy emelkedne az átlagnézőszám. De ha visszanézzük az elmúlt évek statisztikáit, egyáltalán nem volt jellemző, hogy a megyeszékhelyek többsége egyértelmű esélyesként dörömbölt volna az NB I kapuján…

Nyitókép 2021egyik legnagyobb futballbravúrja: győzelem Lengyelországban! Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Összesen 11 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Hát, az utolsó két EB-n valami megmutatkozozott, a többi néma csönd. Azért idén legalább nem Andorrától kaptunk ki a mélyponton sem. Az előzményekhez képest erre az évre némi öntudattal tekinthet vissza a magyar foci. Az is valami...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés