Megszólal Csollány edzője: Mintha a gyerekemtől kéne búcsúznom...

2022. január 26. 14:51
Vereczkei Istvánt sokként érte tanítványa halálhíre. „Még most sem tudom felfogni, hogy a Csollány nevet mostantól már csak márványtáblák és emlékkönyvek őrzik majd. Nekem olyan ez szinte, mintha az egyik gyerekemtől kéne búcsút vennem, és nincs a Földön annál nagyobb szomorúság, ha egy szülő a gyermekét temeti...”

„A tanítványom halálhíre csak valami lelketlen tréfa lehet

„Először kinyomtam a telefont rögtön, amikor azzal hívtak fel, hogy elhunyt Csollány Szilveszter – ez csak valami lelketlen tréfa lehet – mondtam magamnak félhangosan”  – emlékszik vissza a sokkoló hírre Vereczkei István mesteredző, korábbi szövetségi kapitány, Csollány Szilveszter mestere.

Két napja próbálom megemészteni a hírt és felfogni a felfoghatatlant, Szilas szinte olyan volt nekem, mint az egyik gyermekem, több volt mint egy tanítvány, sokkal több”

– folytatja Racsi bácsi, ahogy a tornászszakma ismerte őt.

A fájdalmas emlékezés során szóba kerül, hogy Szilveszter lefogyott, leszálkásodott, sőt az utóbbi időben a rendszeres futás nyomán a maratont is lefutotta. „Oh, Szilasnak voltak különböző korszakai, és most tényleg jó erőben lévőnek tűnt, én is láttam az Exatlonban, de sajnos a bicepsz mérete és az immunrendszer állapota nem feltétlenül van összhangban. Ettől független az utolsó percig bíztam a felépülésében, nekem ez akkora sokk, amit nehezen fogok tudni kiheverni”.

A képen: Vereczkei István a férfi tornászválogatott korábbi szövetségi kapitánya. Fotó: MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Vereczkei István 1993-tól tizenkét éven át volt a férfi tornászválogatott szövetségi kapitánya, később évekig szövetségi edzője, s ugyan ma már nyugdíjas, de a magyar férfi torna aktív és igen eredményes korszaka nagyban az ő vezetői időszakára esik. Mindez persze átfogja azokat az olimpiai ciklusokat is, amikor Csollány Szilveszter beragyogta a nemzetközi tornászvilág egét, de aki ismeri a kulisszatitkokat, tudja, rengeteget köszönhetünk annak, hogy

Vereczkei mester kitartó munkával nem egyszer visszacsábította a tornasportba a visszavonulását többször bejelentő, sőt a pályáját fel is adó Csollány Szilvesztert.

Köszönőlevél, amit nem felejt a mester

„Istenem, a mai napig őrzöm azt a levelet, amit tőle kaptam az 1996-os atlantai olimpia után, mert bevallom, egy hosszú pályafutás alatt is ritkán kap ilyen írásos megerősítést és köszönetnyilvánítást egy edző. Csodálatos szavakkal írta meg, mennyire hálás a közös munkáért, az együtt átélt sikerekért, azokért a pillanatokért, amikor átbillentettem a holtponton... – most is könny szökik a szemembe, ha arra gondolok, hogy akkor ott, ő, olimpiai ezüstérmesen úgy érezte a pályája végére ért, nincs benne több és vége.

Minden pedagógiai érzékemet és meggyőző erőmet latba kellett vetnem, hogy folytassa, és mivel hallgatott rám, pályája csak ezek után ért fel valóban a csúcsra, Sydneyben olimpiai bajnok, 2002-ben Debrecenben pedig világbajnok lett”

– emlékszik vissza a mester, aki Szilast sportpályafutása után is családtagként szerette és igyekezett neki támaszt nyújtani számos nehéz pillanatban.

A képen: Debrecen, 2002. november 23. Döntőkkel folytatódott a debreceni tornász világbajnokság. A képen: a gyűrűn világbajnokságot nyert Csollány Szilveszter, háttal Vereczkei István szövetségi kapitány. MTI Fotó: Illyés Tibor

„Szilas nem volt egy könnyű ember, rengeteg heppje volt, emlékszem, évekig a sírba kergetett azzal, hogy nem volt hajlandó repülőre ülni, így rengeteget utaztunk együtt autóval vagy vonattal a versenyeinkre. Persze hatalmasakat is dumáltunk eközben, tényleg volt idő megismerni egymást a termen kívül is. Tudomásul vettem, hogy ő nem egy hétköznapi karakter, de a tornateremben és a versenyeken hatalmas egyéniség volt, nagyon szerette a nemzetközi szakma is, és elismerték a tudását mindig.

A képen: Debrecen, 2002. november 5.  A magyar tornász válogatott kilenc sportolója elsőként érkezett Debrecenbe, a 2002-es tornász világbajnokság színhelyére, hogy a júniusban kezdett felkészülés befejező szakaszaként két hétig napi két alkalommal az újonnan elkészült Főnix Csarnokban Vereckei István szövetségi kapitány vezetésével tartsák meg edzéseiket. A képen: Csollány Szilveszter (b) és Vereckei István. MTI Fotó: Oláh Tibor

Később aztán, a pályája után, amikor a kertem végében gyakorta bográcsoztunk és anekdotáztunk, számtalanszor akart meggyőzni arról, hogy ő sokkal jobban főz otthon a kis konyhájában, mint én, és olyan receptekkel traktált engem, a hobbista mesterszakácsot, amin én csak mosolyogtam. De mindeközben nagy örömmel töltött el, hogy micsoda szeretettel beszél a családjáról, a gyerekeiről, hiszen sütött róla, mennyire nagyszerű apa.

Lett és lehetett volna még dolga a tornászvilágban, sajnáltam, hogy nem igazán találta az útját itthon és ha nem is a piramis csúcsán lett volna a helye az edzői szakmában, de hatalmas vonzerőt jelentett a világon mindenhol a Csollány név, és

még most sem tudom felfogni, hogy ezt a nevet mostantól már csak márványtáblák és emlékkönyvek őrzik majd.

Nekem olyan ez szinte, mintha az egyik gyerekemtől kéne búcsút vennem, és nincs a Földön annál nagyobb szomorúság, ha egy szülő a gyerekét temeti...”

(A nyitóképen: Debrecen, 2002. december 19.Aranygyűrűvel ajándékozta meg a 36. Tornász Világbajnokságon aranyérmet nyert Csollány Szilvesztert, valamint a válogatott szövetségi kapitányát, Vereczkei Istvánt a város közgyűlése. A képen: Vereczkei István és Csollány Szilveszter a gyűrűvel.MTI Fotó: Oláh Tibor)

Összesen 22 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés