Bozsik Péter a 95 éve született Puskás Öcsiről: Életem egyik nagy bánata, hogy keveset találkozhattam vele!

2022. április 1. 19:41

Írta: Vámos Tamás
Születésének évfordulóján legjobb barátja, Bozsik József fia, a korábbi szövetségi kapitány, Bozsik Péter, valamint egyik kedvenc játékosa, Pisont István segítségével emlékezünk az Aranycsapat legendás kapitányára.

Bozsik Péter mindössze 16 éves volt, amikor édesapja fájdalmasan korán, mindössze 53 évesen elhunyt, de a jelenleg sportkommentátorként dolgozó korábbi szövetségi kapitány így is sok közös történetet elevenített föl Puskás Öcsivel kapcsolatban.

- Mindenki tudja róluk, hogy gyerekkori jó barátok, sok közös csínytevés mellett a futball volt a legszorosabb kapocs közöttük.

Gyakran előfordult, hogy iskola után – mivel közvetlen szomszédok voltak Kispesten – csak átkopogtak egymáshoz a falon, és már mentek is le a grundra, focizni.

Ne feledjük, telefon ekkoriban még csak a kiváltságosoknak jutott, apámnak és Öcsinek pedig egyértelmű, hogy a foci volt a közös nyelv. Vagy például úgy mentek edzésre vagy meccsre, hogy az egyik megállóban apám ugrott föl a villamosra, és Puskás rohant a jármű mellett, aztán amikor újra egy megálló következett, helyet cseréltek. Sülve-főve együtt voltak, és a sors nagy ajándékának tartották, hogy együtt élhették át a magyar futball óriási diadalait is.

Bozsik Péter (középen) az azóta már átadott Bozsik Aréna alapkőletételénél is jelen volt Fotó: MTI/Máthé Zoltán

- Személyesen ön találkozott valamikor Puskás Ferenccel?

Amikor Öcsi bácsi 25 év után, 1981-ben hazalátogatott, tartott egy nagyszabású fogadást az Ezüstponty étteremben, amelyen – 20 évesen - én is ott lehettem. De képzelheti, mennyien körberajongták őt, mennyien akartak a közelébe férkőzni – nekem esélyem sem volt erre. Ám így is nagy élmény volt a közelében lenni. Azok után pedig, hogy 1991-ben végleg hazaköltözött, egyszer-kétszer még a Régi Sipos Étteremben, a legendás tulajdonos, Fejér Miklós bácsi által szervezett vacsorákon találkoztunk, de mivel soha nem voltam nyomulós típus, egyszer sem sikerült egy jó nagyot beszélgetnünk, hiszen ezeken az összejöveteleken is rengeteg haver, cimbora sündörgött körülötte. Amikor pedig a 2000-es évek elején a ZTE vezetőedzője lettem hét évig Zalában éltünk, utána pedig már ő nem volt sajnos olyan állapotban, hogy összejöhetett volna az érdemi találkozó. Életem nagy bánata, hogy erre nem kerülhetett sor,

az igazán nagy dolog persze, az lett volna, ha édesapámmal még találkozhattak volna, én odaülhetek melléjük, és hallgathatom a soha véget nem érő sztorikat, anekdotákat.

Sajnos azonban az élet másképp írta meg ezt a forgatókönyvet…

- Nyilván sokan föltették már ezt a kérdést, de miért van az, hogy mi még mindig az Aranycsapat bűvöletében élünk?

Nincs ebben semmi meglepő, hiszen azóta meg sem közelítettük az ő sikereiket. De az sem véletlen, hogy a németek (akik az 1954-es vb-siker óta – velünk ellentétben – számos futballvilágversenyt megnyertek) szintén hatalmas szeretettel beszélnek Fritz Walterékről, akik a hitüket adták vissza. A magyarok pedig az Aranycsapatot a sikerek mellett azért is különösen szerethették, mert a második világháborúból ébredező Európában rajtuk keresztül megmutathattuk, hogy mi, magyarok is vagyunk valakik!

Pisont István:

Megkönnyeztem, amikor 45 ezer ír szurkoló Öcsi bácsit éltette!

Természetes volt, hogy a Magyarországra végleg hazaköltöző Puskás Ferenc a honi labdarúgásban is kiemelkedő szerepet vállal. Először az utánpótlás és nemzetközi vonalon kezdett dolgozni, majd 1993-ban, Jenei Imre távozása után, négy mérkőzés erejéig a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya posztját is betöltötte. Az egyik nagy kedvence kétségkívül Pisont István volt, akivel kapcsolatban több párhuzamot is felfedezhetünk. Öcsi bácsi és Pisont is a Honvéd-szurkolók nagy kedvence volt, mindketten 10-es mezben játszottak, nem véletlen, hogy Puskás felkarolta az akkor mindössze 23 éves tehetséget, és az általa irányított négy találkozón (a Svédország, az Oroszország és Izland elleni vb-selejtezőkön valamint az Írország elleni barátságos meccsen) egyaránt a kezdőcsapatba jelölte Kispest későbbi „legnagyobb királyát!” Pisont így emlékszik vissza a legismertebb magyarra, a honi futball legendájára:

Öcsi bácsiról csak ódákat tudok zengeni! Bár több évtizedet élt hazánktól távol, sosem tagadta meg a magyarságát, mindig igaz hazafiként viselkedett, amikor pedig a válogatott szövetségi kapitánya lett, mindannyian kitörő örömmel fogadtuk, hogy együtt dolgozhatunk vele. Egyszerűen jó volt a közelében lenni!

Mi a legemlékezetesebb történeted vele kapcsolatban?

Bár Írország ellen, Dublinban csupán barátságos mérkőzést játszottunk, ez volt az egyik legemlékezetesebb mérkőzésünk, amelyet a mai napig emlegetünk az öregfiúk-válogatott összejövetelein, de a szurkolók emlékezetében is megmaradt. Nem véletlen, hiszen az írek már a 4. percben 2-0-ra vezettek ellenünk, úgy tűnt, felmossák velünk a gyepet, de aztán szünetig sikerült kihúznunk kapott gól nélkül.

Az öltözőben Öcsi bácsi pedig csak annyit mondott: „Ne féljetek, merjetek játszani, hozzátok ki magatokból, ami bennetek van!” A meccset végül 4-2-re megnyertük,

de a legemlékezetesebb pillanat számomra mégis a mérkőzés kezdete volt. A kivonuláskor ugyanis az angol futball legendája, Jackie Charlton fogadta Puskást, a jeles alkalomra való tekintettel egy hatalmas vörös szőnyeget is kiterítettek a vendéglátók. A 45 ezer helyi szurkoló pedig felállva éltette Öcsi bácsit, nem tagadom, ezt a helyszínen én is megkönnyeztem.

Pisont István büszke, ha Puskás Ferencről mesélhet Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Mennyire érezted, hogy Puskás Ferenc egyik kedvenc játékosa voltál?

Nyilván ebbe nagyban közrejátszott az is, hogy én is a Honvéd labdarúgója voltam, én is 10-es mezben játszottam. Sosem felejtem el, amikor 1991-ben bajnokságot nyertünk, a Normafa Szállóban rendezett fogadáson természetesen ő volt a díszvendég, és amikor hozzám lépett, csak annyit mondott: „végre jó helyen van a mez”. S azt is felajánlotta, bármikor segítségre van szükségem, keressem meg.

Kihasználtad ezt az alkalmat a későbbiekben?

Nem, pedig nyilván tudott volna segíteni abban, hogy Spanyolországban futballozhassak. De ez még így is egy akkora gesztus volt tőle, amit amíg élek, nem felejtek el…  

Nyitókép 2006. december 9-én "A nemzet búcsúja" című műsorral köszöntek el tisztelői és rajongói a legendás balösszekötőtől, Puskás Ferenctől a róla elnevezett stadionban Fotó: MTI/Földi Imre     

Összesen 4 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés