Szivárványos zászló, kifütyült magyar himnusz, drukkerek vegzálása – ilyen előzményekkel fordulunk rá a magyar-németre

2022. június 11. 13:00

Czövek Oszkár
Thomas Müller beígérte, hogy nem térdelnek le a meccs előtt. Így legalább a remény él, hogy a németek tanultak a tavalyi Európa-bajnokságból, és a mostani találkozót nem politizálják át végletesen.

Czövek Oszkár írása 

***

Az angol labdarúgók képtelenek elszakadni a szélsőbalos Black Lives Matter erőszakmozgalom elcsépelt, térdelős mutatványától, állításuk szerint a rasszizmus ellen tiltakozva. Miután pedig a mozdulatsor a magyar gyerekekből pfújolást váltott ki múlt héten a Puskás Aréna lelátóján, ők is megkapták a magukét az egykoron mértékadónak számító brit sajtóban

A térdelős hóbortnak a Nationalelf is előszeretettel hódol, noha támadója, Thomas Müller a pénteki sajtótájékoztatón elárulta, ezúttal nem terveznek hasonló akciót.

Van hát némi okunk bízni abban, hogy a németek nem ismétlik meg a tavalyi Európa-bajnokság provokációhullámát.

Emlékezetes, a nézeteltérés a két együttes müncheni csoportmérkőzésének kapcsán bontakozott ki. Első lépésben Dieter Reiter müncheni polgármester hivatalos levélben fordult az Európai Labdarúgó Szövetséghez (UEFA), hogy az Allianz Arena a szivárvány színeiben pompázhasson, tiltakozásul a magyar országgyűlés által megszavazott pedofilellenes törvénycsomag ellen. A kezdeményezéshez „civilek”, majd a müncheni városi tanács is petícióban csatlakozott. 

Bár Schäfer András eltiltás miatt nem játszhat, reméljük, magyar gólokban ezúttal sem lesz hiány Fotó: MTI/Kovács Tamás

Az UEFA politikai okokra hivatkozva nem engedte átfesteni a stadion homlokzatát, a németek erre – a helyi sajtó egyöntetű éljenzése közepette – ellentámadásba lendültek: a bajor fővárost szivárványszínű lobogókba öltöztették, de az arénába igyekvő szurkolóknak osztogatott 12 ezer zászló, matricák, Manuel Neuer csapatkapitányi karszalagja – igen, azok is olyanok voltak.

Mindennek tetejében egy LMBTQ-zászlót lengető provokátor futott be a pályára az egyébként füttykoncerttel kísért magyar himnusz alatt. Az inzultussal kapcsolatban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nem csupán a Facebookon emelte fel a szavát, a bajor belügyminiszternek írt levelében is magyarázatot követelt.

Idézzük fel mit is mondott Szijjártó Péter egy évvel ezelőtt a Németország – Magyarország Eb-csoportmérkőzést követően:

- Szerintem nagyon fontos, hogy mindenki, akinek az a felelőssége, hogy sportági szakszövetséget vezet – legyen az nemzeti vagy nemzetközi szinten – biztosítsa, hogy politikai provokációknak ne lehessen terepet adni.

Tehát, hogy a magyar himnusz alatt szivárványos zászlóval be lehet rohangálni a pályára az éppen a himnuszukat hallgató és éneklő magyar csapat előtt, ez egy elfogadhatatlan és visszataszító provokáció,

és azt nagyon, nagyon nehezen tudom elhinni, hogy az ilyen körülmények után ne lettek volna, vagy ne lehettek volna felkészülve az Allianz Arénában biztonság szempontjából a szervezők arra, hogy ilyen ne történhessen meg. Tehát azt gondolom, ez jogosan veti fel annak a gyanúját, hogy ez direkt volt, és innentől kezdve ez még inkább visszataszító.   

Büntetést persze inkább az „LMBT? Nein, Danke” feliratú molinó vont magával. Amit csak diszkriminációnak el lehetett könyvelni erről és a mieink másik két csoportmérkőzéséről, nos, azt az ellenőrök gondosan bevésték a noteszükbe – talán még a stadionba indulás előtt, a szállodai szobájukban. Első fokon 2+1, másodfokon 1+1 zárt kapus tétmeccsel sújtott le az UEFA, ezt kellett végül letölteni múlt szombaton az Anglia elleni, gyerekek előtt rendezett találkozón.

Azt, hogy a német befogadáspolitika, a Willkommenskultur pontosan mit takar a marketingszólamokhoz képest, a Münchenbe utazó magyar szimpatizánsok első kézből megtapasztalhatták. A „Nyugaton már megoldották” elnevezésű szurkolói Facebook-oldalon részletesen be is számoltak arról, milyen vegzáláson mentek keresztül attól a pillanattól kezdve, hogy átlépték az osztrák-német határt. Mivel igen tanulságos olvasmány, szó szerint idézzük:

„Willkommenskultur”, avagy a magyarok fogadtatása Münchenben

Mielőtt nekikezdenénk a beszámolónknak, tisztelettel megjegyeznénk, hogy a következő sorok írói az elmúlt tíz évben jóformán bejárták egész Európát a nemzeti tizenegyet, illetve klubcsapatukat követve, Feröer-szigetektől a Balkánon át egészen Isztambulig. Németország sem első alkalommal volt úticél futballmérkőzés gyanánt. De ez a tegnapi túra valami egészen más volt, már-már szürreális. Igyekszünk minél rövidebben, lényegre törően összefoglalni a tapasztalatainkat. Még mielőtt bárki is azt hinné, panaszkodásként tesszük ezt, higgye el, hogy nem ez a szándékunk. Sok mindent átéltünk már, fájdalmas mozzanatokat is. Itt most nem fizikai fájdalomról van szó...

Már a mérkőzést megelőző napokban igencsak érezni lehetett a hergelést, az uszítást, a provokációt a német oldalról. Hadd ne menjünk ebbe bele, aki egy kicsit is józanul és a normalitás talaján állva szemléli a világot, az tudja, miről beszélünk. Egy 58 fős busz indult el Budapestről, jó hangulatban kedd késő este, hogy szerda reggelre megérkezzen a bajor fővárosba, s ott hangolódhasson az esti mérkőzésre. A buszon nem csak férfiak utaztak, s voltak, akiknek fiatal koruk (17-18 év) és az elmúlt 1,5 év helyzete okán ez volt az első külföldi túrájuk. Megjegyeznénk, hogy mindenki utcai (casual) viseletben utazott, még véletlenül sem szerettük volna, ha netalántán megriadnak 58 főtől, akik egyenöltözetben érkeznek. Az út teljesen átlagosan telt egészen addig, míg át nem értünk egy Németországnak nevezett területre, ahol néhány kilométert követően megjelent egy kékvillogós autó, hogy hajtsunk is le az első kijáratnál. Természetesen megtettük, nyilván számítottunk rá, hogy kiemelt figyelemmel várnak majd minket. Hisz’ milyen is lenne már az, ha egyszer egy szurkolói buszt csak úgy normálisan fogadnának?! Ja, hát mi nem Közép-Afrikából vagy a Közel-Keletről érkeztünk, hanem Magyarországról, és még csak nem is szeretnénk egy életre ott maradni, mindössze úgy nagyjából 14 órára. Úgyhogy ennek tudatában, némi rádiózgatást követően hamarosan megjelent konvojban a helyszínen még 10 mikrobusz, belőlük pedig kiszállt úgy 80 felfegyverzett rohamrendőr. Közülük jó néhányan rögtön felszálltak a buszunkra, majd onnan egyesével engedtek csak le minket, aztán alapos motozást, iratellenőrzéseket és négy szögből készített fotókat követően a betonon, tűző napon, a mikrobuszaikkal kialakított, kis zárt területen várakoztattak minket, míg mind az 58 fővel végrehajtják az előbb felsoroltakat, s míg természetesen a buszt is alaposan kipakolva átkutatják, Rex felügyelővel együtt. Ez a procedúra nagyjából 2 és fél óráig tartott, majd elengedtek minket, és buszunk tovább is haladhatott.

Nem sokáig, hiszen egy újabb villogó autó jelent meg mögöttünk. Vámellenőrzés. Jól van, ez csak egy bő 20 perces folyamat volt. Na, akkor egy közel háromórás üdvözlő ügymenetet követően most már csak jó volna megérkezni erre a Münchennek nevezett “színes” településre. A stadionba való belépéshez a keleti vakcinákkal rendelkezőknek tesztelnie kellett, így utunk rögtön oda vezetett. A buszról még le sem szálltunk, de már random járókelők mutogattak és szólogattak be nekünk. Egyikük lehet, legközelebb inkább meggondolja e cselekedeteit. A tesztelést követően a Wiener Platznál gyülekezett jó hangulatban sok száz magyar, rengeteg rohamrendőr árgus szemei mellett. Egy tucat “színes” emberke is igyekezett feltűnést kelteni és hergelni a vendégségbe érkezőket, de komolyabb atrocitásra nem került sor. Miután buszokkal elszállítottak minket a stadionhoz, jött igazán a döbbenet, vagyis a fájdalmas felismerés. Mi egy Európa-bajnoki mérkőzésre jöttünk, ahol tudtunkkal a német válogatott ellen játszunk majd. Viszont ha ennek valaki ott nem lett volna tudatában, lehet, rá sem jön, hiszen német zászlót alig, szivárványos lobogót pedig több ezret láttunk. Miért baj ez nekünk? Ha valaki még mindig nem értené, akkor igyekszünk röviden elmagyarázni. Állandóan jönnek a sportvezetők és a sajtószószólóik azzal, hogy a politikát nem szabad a stadionokba bevinni. Akkor ezt a jelenséget mégis minek nevezzük? Mi ez, ha nem politikai provokáció? Ha pedig már bekerült a politika a stadionokba, akkor jön a költői kérdésünk: a véleménynyilvánítás szabadsága a másik oldalt nem illeti meg? Rengeteg rohamrendőr volt a stadionon belül is, akik arra is figyeltek, hogy épp egyesével vagy kettesével haladsz a lépcsőkön. Ennek ellenére több tucat szivárványzászlóst engedtek konkrétan a magyar szektorokba is. Csak nem az lett volna az érdekük, hogy valami balhé kerekedjen ki ebből is? 

Persze a fakabátok találtak elég indokot arra, hogy 18 főt letartóztathassanak. „Túlzott gólöröm”, a védőháló megtépése, egy vizes palack elhajítása, egy 1899 (az FTC alapítási éve) feliratú tetoválás félreértelmezése (???). Elképesztően abszurd, szürreális indokok, de a megfélemlítés, a statisztika, a hisztériakeltő cikkek, na meg az ezereurós bírságok kiszabása miatt nekik nem elhanyagolható megoldások. Ezúton is kitartás minden érintettnek!

Mindezek ellenére alapvetően komolyabb atrocitás nélkül lezajlott a találkozó, persze alig várjuk már a hazai és a nemzetközi média hisztériakeltő cikkeit, miszerint egyes rigmusok akár megsérthették a vendéglátók jóérzését.

Szánalmas!

Sejtésünk szerint a média attól nem zeng majd, hogy a helyi szervek pribékjei és a jó ízlést sárba tipró kinézetű provokátor alakok egész nap folyamatosan hergelték a vendégségbe érkező magyar szurkolókat. Lehet, hogy az ő jó érzésüket is esetleg megsérthették ilyen-olyan módon? Az már persze kit érdekel?

Mindenesetre egy dolgot bátran kimerünk jelenteni: ezt a Németországnak nevezett területet semmilyen jó ízlésű embernek nem ajánljuk még csak 14 órára sem.

Zárszóként pedig, néhány pozitív gondolat: annak ellenére, hogy a nagypolitika igyekszik játékszerévé tenni a futballt, szerencsére vannak még sokan, akik nem kívánnak lenyelni mindent, és a fejüket félrefordítani. A mellékelt drapériához nem is kívánunk egyéb kommentárt fűzni, beszéljen a kép maga, valamint az a tény, hogy a nemzeti tizenegyünk ilyen bravúros eredményeket ért el. A mérkőzés eleji és végi himnuszok könnyeket csalnak a szemekbe. Ezt hívják hazaszeretetnek. A hazaszeretet pedig nem szélsőség. Reméljük, ezt mindenki fel tudja fogni.

„Ez a mi életre szóló mesénk”

A futball és a magyar válogatott egy életre szóló mese Fotó: Nyugaton már megoldották/Facebook

A hiszterizált német drukkerekkel és közvéleménnyel szemben idehaza merőben másképp fest egy ilyen rangadó felvezetése:

az angolok legyőzésén felbuzdulva a 65 ezer belépőből már csak a feketepiacon lehet halászni,

és az ultrák nagy erőkkel készülnek a látványos koreográfiára. Négy nappal azt követően, hogy Cesenában, az olaszok ellen is odatették magukat – a városban békésen vonulva, majd a csapatot az első sípszótól az utolsóig megállás nélkül, sportszerűen biztatva.

Mert idehaza van, amiből nem engedünk: egy a csapat, egy a zászló! És az piros-fehér-zöld.

Címlapfotó: MTI/Kovács Tamás

Összesen 82 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Hogy áll a helyzet azzal a felvetéssel, hogy a svájci világbajnokság döntőjében a németek drogosan győztek le minket? Miután a csoportmérközésen 8:3-ra kikaptak.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés