Ő volt a mi Maradonánk – Törőcsik András emlékére

2022. július 9. 16:23
Egy valódi magyar focizsenire emlékezünk.

Ő volt az az újpesti futballista, aki miatt fradisták is jártak a Megyeri útra. Ő volt az a futballista, akit ugyan kiállítottak az argentínai világbajnokságon, mégis a francia szaklap, a Miroir du Football a világbajnokság sztárjai között mutatta be a torna után.

Ő volt az a futballista, aki nem tudott olyat tenni, hogy a barátai, de akár ismeretlen tisztelői is ne rajongtak volna érte.

És sajnos ő volt az a magyar futballsztár, akinél többet senki nem rontott saját sorsán.

2022. július 9-én délelőtt, életének 67. évében meghalt Törőcsik András. A hír letaglózó, hiszen mindannyian úgy reménykedtünk a csodában, hogy talán egyszer majd meggyógyul, hogy tudtuk, semmi remény sincsen erre. Életét barátai, családtagjai és természetesen a lelkiismeretes orvosok hosszabbították meg az utóbbi években. Amikor tavalyelőtt november végén meghalt Diego Armando Maradona – csak közbevetőleg:

Mezey György azt mondta egyszer, Törőnek olyan képességei voltak a futballhoz, mint az isteni Diegónak – száz és száz nekrológban leírták: mintha két élete lett volna.

Az egyik a futballistáé, a zsenié, a másik az esendő emberé, azé, akinél jobb szívű embert keveset hordott a hátán a föld, de aki önpusztító életmódjával tönkretette saját magát.

A képen: Táncolj Törő! - zúgott a bíztatás. Törőcsik András harca a spanyol védőkkel a Magyarország-Hercules /spanyol/ barátságos labdarúgó mérkőzésen a Fáy úton. A mérkőzés eredménye: 4:2. MTI Fotó: Petrovits László

Törőcsik András, Törő volt a mi Maradonánk. Most, hogy örökre lehunyta a szemét, már csak a szőke futballcsillag, Kese marad meg az emlékezetünkben és a szívünkben, aki „megkúszatta” a német világbajnok Steinert, aki varázslatos gólt emelt az ötösön álló Iribar feje felett, s aki úgy rúgott gólt a jugoszlávoknak, hogy megfeszített lába sípcsontján megállította a labdát.

A lila-fehér szíveket eufóriába borította varázslatos cseleivel, „táncaival”, de miatta még a fradisták is kijártak az ellenfél oroszlánbarlangjába futballmeccset nézni. 

Nevelőegyesületéből, a BVSC-ből ifiválogatottként, 1974-ben került át az Újpesti Dózsába. A lila-fehérekkel háromszoros bajnok (1974–1975, 1977–1978, 1978–1979) és háromszoros MNK-győztes (1975, 1982, 1983) lett. Már Európa legjobb játékosai között jegyezték – példák erre az Aranylabda-szavazás, valamint az argentínai világbajnokság előtti és utáni (!) temérdek elismerő angol és francia lapvélemény –, amikor egy közlekedési balesetben súlyos csipősérülést szenvedett. Ő maga később azt mondta, attól kezdve nem tudott a régi színvonalon futballozni, de ez talán túlzottan szigorú megállapítás. A nyolcvanas évek elejének Dózsájában újra remekelt, kevésbé befejező, mind inkább előkészítő szerepkörben.  

Már a hetvenes évek végén irdatlan pénzekért vitték volna külföldre, de akkor még érdem és kor szerint osztogatták az OTSH-ban a légiósélet lehetőségét.

Törőcsik, aki – ha nincs az autóbalesete – 1979-ben abban a stadionban, amelyben a portugál Garrido bíró, tudomást sem véve Passarella, Galvan, Olguin és a többi argentin a magyar kilences megfélemlítését célzó brutalitásáról, kiállította őt az első törlesztése után, a világválogatottban játszhatott volna például Platini, Zico, Paolo Rossi, Boniek, Krol, Causio és Tardelli társaságában. Talán ez jelképe is lehetne egy zseni pályafutásának: az eltékozolt lehetőségek embere volt. Világklasszis képességekkel.

A nyitóképen: Törőcsik András (b, Újpesti Dózsa) kapura lő Rubold Péter (j, Ferencváros) mellől az Újpesti Dózsa-Ferencváros NB I-es labdarúgó-mérkőzésen a Népstadionban (2002-től Puskás Ferenc Stadion). A végeredmény 2:0.MTI Fotó: Németh Ferenc

Összesen 18 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés