Még most is fáj: ma lenne 50 éves a pólólegenda, Benedek Tibor

2022. július 12. 18:44
A veszteség fájdalma nem csökken: július 12-én lenne 50 esztendős Benedek Tibor, háromszoros olimpiai bajnok, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, a magyar férfi vízilabda-válogatott korábbi szövetségi kapitánya. A Budapesti Honvéd Sportegyesület hírességei így emlékeztek meg a legendáról.

Nehéz megfejteni a Benedek-legenda mögött meghúzódó érzelmeket, mégis igaz: azt a veszteséget, amelyet a drámaian fiatalon elhunyt háromszoros olimpiai bajnok Benedek Tibor halála keltett a sportrajongókban, a legtöbben még ma sem dolgozták fel. 

Az elmúlt hetekben a FINA-világbajnokság kapcsán a Hajós Alfréd Uszoda előtt állandósult emlékhely, a folyamatosan égő mécsesek, még a legnagyobb külföldi vízilabda ikonokat sem hagyták hidegen, sokan álltak meg ott és főhajtással adóztak a valaha élt egyik legnagyobb vízilabdaklasszis emléke előtt.

Benedek Tibor 1972. július 12-én született Budapesten. Híres színészdinasztia leszármazottja volt, édesapja a Kossuth-díjas színész, Benedek Miklós, Tibor azonban a szórakoztatás egy egészen más formájában tökéletesítette produkcióját, méghozzá a vízben.  A történet átlagosan indult, ötéves korában édesanyja vitte el úszni gerincproblémái miatt, majd néhány év múlva elkezdett vízilabdázni a Központi Sportiskolában (KSI).

1989-től 1996-ig játszott az Újpestben, a lila-fehér csapattal hatalmas sikereket ért el: LEN Kupát, Szuperkupát és BEK-et is nyert. 1996-ban Olaszországba igazolt, ott először az Assitalia Roma játékosa volt, majd a Pro Recco csapatát erősítette. 2004-ben visszatért Magyarországra azért, hogy a Honvédban játsszon, 2007 őszén pedig visszament a Pro Reccóhoz. Utóbbi együttessel Bajnokok Ligáját, majd Euroligát nyert. Hatszoros magyar bajnok (1991, 1993, 1994, 1995, 2005, 2006) és hatszoros olasz bajnok (1999, 2002, 2008, 2010, 2011, 2012) volt.

A magyar korosztályos válogatottakban gyorsan meghatározó emberré vált. Ifjúsági Európa-bajnok lett 1989-ben, a döntőben hét gólt dobott a nyolcból. Emellett junior világ-és Európa-bajnoki bronzérmes. Sokáig utánozhatatlan maradt ujjpöccintős gólja, amire oly sokan irígykedtek. 

A magyar felnőttválogatottban öt olimpián szerepelt: 1992-ben Barcelonában hatodik helyen zárt a nemzeti együttessel, 21 góllal gólkirály lett. Az 1996-os atlantai ötkarikás játékokon negyedik lett a férfiválogatott, ezúttal is Benedek – aki 1995-től csapatkapitány volt –  szerezte a legtöbb gólt. Ezután a vízílabda újkori történetében egyedülálló módon

a magyar válogatottal zsinórban háromszor – 2000-ben Sydneyben, 2004-ben Athénban, majd 2008-ban Pekingben – aranyérmet nyert. Ezzel Benedek Tibor egyike lett a vízilabdázás tíz háromszoros olimpiai bajnokának.

Emellett világbajnok lett 2003-ban Barcelonában, valamint kétszeres világbajnoki ezüstérmes (1998, 2005) és egyszeres vb-bronzérmes (1991) volt. Európa-bajnoki címet nyert 1997-ben, illetve két ezüst- és három bronzérmet szerzett a kontinenstornákon. Továbbá világkupa- és kétszeres világliga-győztes lett. Játékosként a válogatottól a 2008-as pekingi diadal után búcsúzott, rekordot jelentő 437-szeres válogatottságot tudhatott magáénak.

Életének 48. évében, súlyos betegség után elhunyt Benedek Tibor háromszoros olimpiai aranyérmes, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, a magyar férfi válogatott korábbi szövetségi kapitánya 2020. június 18-án. A felvétel 2013. július 28-án a barcelonai vizes világbajnokságon készült. MTI/Kovács Anikó

A férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott 2013. január 10-től 2016. december 31-ig, irányításával a nemzeti csapat 2013-ban világbajnok, 2014-ben a budapesti Európa-bajnokságon második, a 2016-ban a riói olimpián ötödik lett.

Bendeket 2016-ban beválasztották a Magyar Vízilabda Szövetség elnökségébe. 2017-től az UVSE Vízilabda Sportegyesület szakmai igazgatójaként, a 2018-2019-es idénytől vezetőedzőjeként tevékenykedett.

Négyszer (1992, 1993, 1994, 2002) szavazták meg az év legjobb magyar vízilabdázójának, 2000-ben beválasztották az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába, 2013-ban őt szavazták meg az év legjobb magyar szövetségi kapitányának.

2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapta meg. 2008-ban Budapest díszpolgára lett, 2015-ben bekerült a vizes sportágak Hírességek Csarnokába (ISHOF), 2016-ban tenyérlenyomata felkerült a Magyar Sportcsillagok Falára.

2020 májusában jelentette be, hogy abbahagyja a vízilabdával kapcsolatos tevékenységeit.

Alig egy hónappal később, 2020. június 18-án Benedek Tibor elhunyt, életének 48. évében, súlyos betegség után.

2020 júliusában az UVSE vízilabdacsapatának címerébe bekerült a monogramja, valamint a 8-as sapkaszámát szimbolizáló jel. 2020 decemberében a Total Waterpolo szaklap az elmúlt húsz esztendő legjobb vízilabdázójának választotta. 2021-ben az olaszországi Reccóban – amelynek díszpolgára – felavatták emléktábláját és sétányt neveztek el róla. A 2022-es vizes világbajnokság meccsein a legjobb játékosnak járó különdíjat Benedek Tiborról nevezték el.

A Budapesti Honvéd Sportegyesület (BHSE) klasszisai emlékeztek meg a legendáról az egyesület hivatalos honlapján.

„Milyen életigazságokat kaptam Tibitől? A csapat olyan, mintha testvérek lennénk, senkit sem engedünk el, senkit sem hagyunk magára. Ha valaki nehezebb helyzetben van, átsegítjük a nehézségeken. Ha valaki jobb formát fut, természetes, hogy többet is vállal. Ha valami közös, egyformán osztozunk – legyen az siker, kudarc, öröm vagy bánat. A csapat nem csak a medencében csapat, a hétköznapokban is él a bajtársiasság, akkor sem felejtjük el egymást, ha esetleg hosszabb ideig nem beszélünk. Őszinték vagyunk – magunkhoz és másokhoz. Tiszteljük magunkat, a csapatunkat és tiszteljük az ellenfeleinket is. Mindent fair módon csinálunk. Nem azért, mert a külvilág ezt követeli, hanem mert ez belső igényünk, másként nem is tehetnénk a dolgunkat. Így volt ez a sportban, a medencék világában, és így van ez az életünkben is” – mondta Gergely István, kétszeres olimpiai bajnok és világbajnok vízilabdázó, a BHSE ügyvezető elnöke.  

„Tibi örökségéről könyvet lehetne írni, a néhány gondolat felszínes és elnagyolt hozzá mérve. Biztos megannyi nyom, űr, örökség van utána, mint ikon, mint férj, apa, barát, példakép… Amit leginkább magammal viszek belőle, az elképesztő akarata. Felérni úgysem tudok hozzá, és lehet, nem is akarnék arra a szintre jutni, amelyen ő meg tudta valósítani a céljait. A sikereimet én is az akaratomnak köszönhettem, és amikor megismertem Tibit, az ő példája még inkább elmélyítette bennem ezt az érzést. Akarat és hit. Amiben ő hitt, azt nem csak beteljesítette, hanem olyan erős volt a hite hozzá, hogy az őt körülvevő emberek is hittek – a kijelölt célokban, de leginkább benne, Benedek Tiborban. Ezt a mentális erőt szeretném magammal vinni és minden kihívásnál erre gondolni. Nincs lehetetlen, csak akarni kell, úgy igazán mélyen, zsigeri szinten…” – nyilatkozta Decker Ádám, világbajnok, Európa-bajnoki ezüst- és bronzérmes vízilabdázó.

„Az alázatot, amit nemcsak a sportra értek, hanem az élet minden területén, hiszen amibe belefogott, alázattal vitte véghez. Az őszinteségét, és azt is, hogy nem beszélt soha feleslegesen. Csak akkor szólalt meg, ha kellett, viszont annak hihetetlen ereje volt” – árulta el Hosnyánszky Norbert, olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó.

„Szerencsés embernek tartom magam, mert Benedek Tibor korában vízilabdázhattam. A kilencvenes években kisgyerekként őt néztem az Újpest, aztán a válogatott mérkőzésein, bálvány volt számomra, akivel később egy csapatban játszhattam. Megtisztelő, hogy nemcsak a játékostársa, hanem barátja is lehettem Tibinek, aki talán nem is volt tudatában annak, életével milyen értékeket adott a mi kezünkbe. Csodáltam a hihetetlen precizitását és profizmusát, amellyel az egész élethez hozzáállt. Bármit tett, maximális erőbedobással és koncentrációval végezte, ezt várta el magától és ezt várta el tőlünk is. Példaértékű volt a győzni akarása és az, ahogyan nem tűrt megalkuvást. Ő egy igazi „soha nem adom fel” ember volt és mindig győztes marad” – fejtette ki Szivós Márton, világbajnok, Európa-bajnoki ezüstérmes vízilabdázó, a BHSE vezetőedzője.

„Nagyon szerencsés embernek érzem magam, hogy szinte az egész válogatott pályafutásom alatt ő volt az edzőm. Rengeteg olyan dolgot tanultam tőle, amiket mind a sportban, mind a civil életemben is betartok. Sohasem felejtem el, volt néhány alkalom, hogy edzések előtt vagy után még szólt, hogy kicsit bejönne a vízbe lőni nekem. Mondanom sem kell, hatalmas élmény volt, pedig sok sikerélményem nem volt, akkor azt is tiszta erőbedobással tette, mint mindent. Hihetetlen karizmatikus személyisége volt, magával ragadta az embert: nem lehettél motiválatlan a kezei alatt. Egyetlen cél lebegett a szeme előtt: a győzelem, és ezt az egész csapatnak át tudta adni! Harcosok lettünk és ő volt a vezérünk, bármit mondott, vakon követtük. Maximalizmusa csodálatra méltó volt, a legapróbb részletekre is figyelt. Nem beszélt fölöslegesen, ám ha mondott valamit, azt mindenki teljes csöndben hallgatta. Amit én tovább viszek az életben és a sportban tőle az az akarat: hogy te akarod jobban, ez a legfontosabb. Isten nyugosztalja! Soha nem feledjük, amit kaptunk, kaptam tőle” – emlékezett Decker Attila, világbajnok, Európa-bajnoki ezüstérmes vízilabdázó.

„Pekingben még fiatal birkózóként csodáltam vízilabdázóinkat, azonban valahogy nem alakult úgy, hogy beszéltünk volna egymással. Viszont rám nagy hatással volt a gyakran emlegetett monológ, aminek lényege: „mindig én akartam jobban”. Van, amikor az isten adta tehetség, az élet előnye nem elég. Ha nincs benned alázat, a munkamennyiség, akkor lehetsz akárki, nem fogsz megérkezni… Egy pályafutás alatt az igazán nagy sportolónak számtalanszor le kell győznie önmagát. Benedek Tibor zsenialitása ebben is rejlett. Élete, pályafutása hatalmas példa mindannyiunk számára” – fogalmazott Lőrincz Tamás, olimpiai, világ- és Európa-bajnok birkózó.

„Néhányszor találkoztam vele, a kisugárzása mindig is szimpatikus volt. Amit tudok és érzékeltem vele kapcsolatban az a hatása, amit nemcsak sportolóként, hanem emberként is kiváltott a környezetéből. Egy sportoló nagyságát nem a neve mögé írt eredmények mutatják meg, hanem a gondolatok és érzések, amelyeket csapattársakból, ellenfelekből, szurkolókból kivált, és Tiborról mindenki végtelen tisztelettel beszélt a medencében és azon kívül is. Van egy szó, amit nem igazán szeretek, mert talán a mai élet elkoptatta, ez pedig így hangzik: legenda. A magyar sportban több legenda is létezik, de ketten biztosan igazán méltók rá: Benedek Tibor és Kolonics György. Ők tényleg hátrahagytak valamit. Többet a nevüknél, többet a címeiknél, többet az aranyaiknál…” – jelentette ki Csipes Tamara, olimpiai, világ- és Európa-bajnok kajakos.

 

Nyitókép: Benedek Tibor, a férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya a csapat sajtónyilvános edzésén a budapesti Császár-Komjádi Sportuszodában 2016. március 22-én. MTI Fotó: Kovács Tamás

Összesen 10 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ezek a nyilatkozatok többet mondanak el Tibor emberi nagyságáról, mint a végtelen hosszú
dicsőséglista. De a legtöbbet ebből tudhatjuk meg róla:

„Sosem volt különösen jó labdaérzékem, sosem fociztam, kosaraztam jól, nem dobtam különlegesen nagyot a labdával, és ma már ennél is kisebbet dobok. Nem vagyok kifejezetten sem erős, sem okos, nem úszok túlságosan jól, a vízfekvésem teljesen átlagos. Gyerekkoromban tizenegyszer szúrták fel a fülemet, ugyanennyiszer tiltott el az orvos az uszodától. Magasságomat nézve ma már kicsinek számítok a csapattársaim között, súlyra viszont 15 éve elértem a 100 kilót. Szépen beszélni talán sosem tudtam, középiskolai eredményeim közepesek voltak, sosem gondoltam, hogy a mondataim hatással lehetnek másokra. A katonaságtól gerincsérv miatt felmentést kaptam, azóta már a nyakamban is van két porckorongsérv, 16 éve csuklószorítóval játszok, képtelen vagyok a kézfejemre támaszkodni. Először 2005-ben voltak problémáim a szívemmel, amik 2009-ben megismétlődtek. Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez ez én tehetségem.”

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés