Csak szenvedett a bajnok a sereghajtó ellen: Ferencváros – Vasas 0-0!
A Ferencváros a Dibusz – Wingo, S. Mmaee, Kovacevic, Civic – Besic, Esiti – Traoré, Mercier, Tokmac – R. Mmaee összeállításban kezdett.
A vendég Vasas összeállításában kisebb meglepetés volt, hogy az ősszel csupán harmadik számú kapus, Uram János kapott lehetőséget, igaz, a korábbi Fradi-játékos, Jova Levente kisebb sérüléssel bajlódik. Megjegyzendő: a még mindig csak 21 éves újonc – még a Békéscsaba játékosaként -
Vajon mire lesz képes a tehetség az első NB I-es mérkőzésén?
A Vasas összeállítása:
Uram – Baráth, Otigba, Iyinbor – Szivacski, Bereecz, Márkvárt , Ódor, Radó – Novothny, Cipf
Ferencváros-szögletekkel kezdődött a mérkőzés, végül a harmadik kísérletet Kovacevic fejelte Uram kezébe.
Tökéletesen jellemző a találkozóra: az első negyedórában alig lépte át a félpályát a láthatóan túlélésre játszó Vasas. A piros-kékek egyébként sem villogtak túlságosan ősszel az ellenfelek kapuja előtt: 16 meccsen mindössze tizenháromszor voltak eredményesek. Viszonyításképpen: a Fradi úgy tart 36 találatnál, hogy egy mérkőzéssel kevesebbet játszott…
A 24. percben mégis a piros-kékek előtt adódott egy helyzetecske: egy előreívelés után Samy Mmaee és Dibusz egymásra vártak, közéjük ugrott Novothny, aki alig lőtt fölé.
A 37. percben végre történt valami! Novothny ellen egyértelműen szabálytalankodott Esiti, Bogár játékvezető érthetetlen módon nem fújt, az ajándéklehetőséggel Mercier próbált élni: egyből indította Tokmacot, aki fölé durrantott.
Az első félidőben a vártnál tompábban játszó Fradi támadásait könnyedén verte vissza a Vasas-védelem, sőt a játékrész második felében egyre gyakrabban veszélyeztettek az angyalföldiek.
Szünet után már az első percekben fokozta a tempót a Ferencváros: ezt jelezte, hogy a játékrész első percében Muhamed Besic mintegy 23 méterről zúgó felső kapufát lőtt, majd nem sokkal később Tokmac beadását vágta kapu fölé Ryan Mmaee.
Az 55. percben kísértetiesen hasonló jelenet játszódott le: ekkor Mercier sarkalta hátra a labdát, amelyet Samy Mmaee bombázott kapura, a játékszer a felső lécet érintve hagyta el a játékteret.
, mely után a 64. percben alakult ki a legnagyobb hazai lehetőség: Besic előreívelését Wingo vágta kapura, Uram János nagy bravúrral védett.
A 69. percben aztán villant egyet a Vasas: a csereként beállt Holender Filip labdáját Ódor Máté kapta, akinek éles beadásáról alig maradt le Radó és Novothny.
Újabb Fradi-lehetőség: a 74. percben Civic szabadrúgása után Marquinhos elé került a labda, a brazil lövése végül Vécsei Bálintról alig pattant a kapu mellé.
A végén nyomott ugyan a Fradi, de az egyik legnagyobb lehetőségre már csak a hosszabbításban adódott lehetőség: ekkor a tizenharmadik (!) hazai szöglet után Samy Mmaee kapura stukkolt labdáját nagy bravúrral ütötte ki Uram kapus.
A Vasas helytállásáról pedig csak annyit: amint azt az idény eleji beharangozónkban írtuk, az a fajta nyugalom (no, és persze, Kondás Elemér vezetőedző rutinja), amely a kritikus helyzet ellenére Angyalföldön uralkodik – bennmaradást érhet!
Nem véletlen, hogy a vendégek szakvezetője rendkívül elégedett volt a találkozó lefújása után:
„A srácok nagyon nagyot küzdöttek, ráadásul voltak helyzeteink, de meg kell elégednünk az egy ponttal, amely számunkra tökéletes eredmény. Pontszerzésünk annak is köszönhető, hogy a csapat alázatosan, fegyelmezetten, játszott, a játékosok tökéletesen kisegítették egymást”
Nyitókép Megszokott jelenet: Fradi-fölény, Uram-bravúr! Fotó: MTI/Illyés Tibor
Összesen 23 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Ki nézi még az NB1-t?
Sokan. Miért?
Hosszú idő után először tudtam végignézni egy hazai elsőosztályú meccset. 10-15 percnél többet nem nagyon szoktam bírni, igaz, már a topligák esetében is gyakran megesik ez velem. Túlságosan hozzászoktam a csúcsszínvonalhoz.
De ez a mérkőzés valamiért megfogott, nem tudtam otthagyni. Először is, az irama és a színvonala semmivel nem volt rosszabb, mint amikor egy olasz vagy német bajnokin a gyengébb csapat betolja a buszt a kapuja elé és nagyritkán kontrázik.
Másrészt ott állt előttem a magyar futball minden problémája. Ez a tisztán külföldiekkel felálló Fradi az európai futballban erősen másodvonal, ám a játékosai sokkal gyorsabbak, pontosabbak, atletikusabbak voltak, mint a Vasas majdnem teljesen magyarokból álló játékosállománya. Minőségi különbség volt a két játékosállomány között, pedig a Vasasban Baráth és Holender személyében két aktuális válogatott játszott (nem is rosszul) és vagy négy-öt (lehet, hogy több) olyan, aki fiatalon nagy ígéret és válogatott volt - és ők sem játszottak rosszul. Mégis egyértelmű volt a különbség, leginkább fizikai erőben, gyorsaságban és a gondolkozás lassúságában.
Ugyanakkor, annak ellenére, hogy a külföldiek a mezőnyben - két-három ügyes és tetszetős ellentámadástól eltekintve - lefocizták a magyarokat, volt ebben a Vasas-buszban valami nagyon hatékony. A 16 vagy 17 Fradi-szögletből és számolatlan beadásból egyszer sem alakult ki igazán veszélyes helyzet, pedig nem mentek be rosszul a labdák. A Vasas kapusának igazából csak egy bravúrja volt, a végén, de az a labda is alighanem kapufa lett volna. Nem volt többre szükség. Pedig nagyon akart győzni a Fradi, nem lazsáltak egy pillanatig sem.
Élvezetes, színvonalas mérkőzés volt, azzal a fájdalommal, hogy képességekben milyen messze vannak a magyar játékosok a nemzetközi átlagszinttől.
Lökött, lökött, de nem lett volna igazságos, ha akkor 11-est kap a Fradi és azzal nyer, mert nem a labdát birtokló játékos ellen történt az eset és nem volt nagy erejű a lökés, csak érthetetlenül nyilvánvaló. Ettől eltekintve viszont Baráth a sérüléséig a Vasas legjobbja volt, válogatott színvonalon játszott.
Bejelentkezés