Viszlát Okszana, Hello Simone!

2021-08-02 19:09:00
Írta: Csisztu Zsuzsa
Simone Biles holnap egyetlen fináléra mégis visszatér a női tornászok gerenda döntőjébe a tokiói olimpián. Sokak szerint az eddigi nyomásnál is nagyobb az az erő, amely újra győzni akarja látni Amerika hősét. A nyolcszoros olimpikon Okszana Csuszovityina, viszont nem jutott az ugrás döntőjébe, ami évtizedek óta elképzelhetetlen volt nélküle. Negyvenhat évesen, igazi legendaként vonul vissza a női tornasport vándormadara.

Ahogy arról napokkal ezelőtt írtunk, a tokiói olimpia egyik legnagyobb nemzetközi elvárásokkal kísért résztvevőjeként érkezett Tokióba a négyszeres olimpiai bajnok Simone Biles, aki

szinte minden versenyszámban toronymagas esélyesnek számított a női tornászok között.

Az amerikai közvélemény, de különösen az idolizáláshoz oly nagyon értő amerikai média már csúcsdöntést vizionált Biles olimpiai eredményességében is, hiszen világbajnokként, eddigi tizenkilenc elsőségével már eddig is egyedülállónak számított, de ha történetesen mind a hat versenyszámban győzni tudott volna, valóban megelőzhette volna a kilencszeres aranyérmes abszolút női rekordert, a szovjet Larisza Latinyinát.

Biles azonban legnagyobb meglepetésre egy, a csapatdöntő napján elrontott ugrása után már vissza sem állt a versenybe,

hatalmas esélytől fosztva meg ezzel magát és főként az amerikai csapatot, hogy címvédők maradhassanak. 

Az amerikai Simone Biles ugrása tokiói nyári olimpia női tornászbajnokságának selejtezőjében a tokiói Ariake Tornaközpontban. Fotó: MTI/AP/Ashley Landis

„Fordulat” Simone Biles ügyében?

Amikor Biles az egyéni összetett döntőktől is visszalépett, megindultak a miérteket taglaló találgatások, míg Simone a mostanában oly sokat emlegetett érvrendszerből aduásznak tűnő „mentális egészségének megóvása” kártyát húzta elő, amire szinte az egész világ empátiától túlfűtötten sóhajtott fel.

A tornászszakma picit mást látott azért ebben a rontásban,

egyrészt egy bizonytalanabb felkészültséget, és egy gyakorta ismert tornászbetegséget, a „twisties-t”,

vagyis a térvesztés szindrómát, amely azóta – érdekes módon – a nem szakportálokon is előkerült, például a CNBC hétfői cikkének utolsó bekezdésben a legtermészetesebb módon hivatkozik erre a problematikára.

Az amerikai Simone Biles a felemáskorlát-gyakorlata után a női tornászok selejtezőjében. Fotó: MTI/AP/Gregory Bull

Biles lemondta továbbá a női ugrás és felemás korlát, sőt a talaj finálét is, és most regnáló világbajnokként és olimpiai bronzérmesként láthatjuk őt visszatérni egyetlen döntőre a zárónapi gerenda fináléban. Egyes vélemények szerint – az amúgy Hollywood teljes támogatását maga mögött tudó – Biles mellett felsorakozó szponzori prés

még a korábbi nyomásnál is nagyobb erővel jelentkezett a háttérben, hogy tudniillik, Amerika egyik első számú hőse ne távozzon így Tokióból.

Biles a szertornászok utolsó döntős versenynapján harmadikként szólítva honfitársa, az összetett győztes Suni Lee mellett lép a gerendához, és persze roppant anyagerős gyakorlatával akár aranyérmet is nyerhet, amennyiben hibátlanul fennmarad a szeren.

Pedig egyszer onnan le is kell ugrania ám, s Biles leggyakrabban egy cukaharával, vagyis egy dupla hátraszaltó egészcsavarral szokta zárni a gyakorlatait, a kérdés tehát csak az, hogy az az egész csavar vajon nem csavar-e olyat újra a Biles-sztorin, amit a probléma gyökerénél, a múlt héten, az ugrásban láthattunk.Ha szakmai elképzeléseim hasonlóan betalálnak, Simone egy másik leugrást választ, elemrepertoárjából biztosan kitelik majd.

Csusztovityina, a 46 éves olimpikon

Aki azonban már biztosan nem választ elemet, ugrást és a mozdulatot a továbbiakban, az

a nemzetközi tornászvilág hatalmas respektnek örvendő, negyvenhatéves vándormadara, Okszana Csuszovityina.

Okszana olyan régen van a porondon, hogy személyes, versenyzői emlékeket őrzök róla még a versenyzői árokból, a nyolcvanas évek végéről és a kilencvenesek elejéről. Az olimpiai, háromszoros világ- és Európa-bajnok Okszana felnőtt versenyzői karrierjét még a Szovjetunió színeiben kezdte az 1991-es indianapolisi vb-n, ahol csapatban és talajon arany-, ugrásban ezüstérmes lett – hihetetlen, de harminc évvel ezelőtt.

Az ugrás-specialista tornásznő 1992-ben az Egyesített Olimpiai Zászló, valamint a Független Államok Közössége zászlaja alatt indult, majd később 1996-ban, 2000-ben, 2004-ben és 2016-ban Üzbegisztánt képviselte a nemzetközi versenyeken, ami nem is csoda, hiszen 1975-ben ugyan az akkori Szovjetunióban, földrajzilag azonban a későbbi Üzbegisztán Buhara nevű városában született.  2008-ban és 2012-ben pedig Németország képviseletében indult az olimpián. Barcelonában a csapatversenyben arany-, Pekingben ugrásban ezüstérmes lett.

Ortodox keresztény vallású családja nem nézte jó szemmel, hogy egy muzulmán birkózóhoz, Bahodir Kurbanovhoz ment feleségül. 2002-ben a fiuk, Aliser hároméves volt, amikor leukémiát diagnosztizáltak nála, és mivel Üzbegisztánban nem volt biztosított a megfelelő orvosi ellátás, Németországba költöztek.

A Német Tornaszövetség segített nekik pénzt gyűjteni a kezelésekre, ő pedig  – hálából –, felvette az állampolgárságot,

és 2006 és 2012 között német színekben versenyzett. 2013 óta újra üzbégként tornászott, s még 2019-ben is ezüstérmet szerzett a melbourne-i és a bakui világkupa-versenyeken.

A képen: Okszana Csuszovityina utolsó ugrásához készül Tokióban a selejtezőkben. Fotó: KUNIHIKO MIURA / YOMIURI / THE YOMIURI SHIMBUN VIA AFP

Csuszovityina a pályafutását mindenképpen a tokiói olimpián akarta befejezni, és ettől az sem tántorította el, hogy

vetélytársai közül sokan fiatalabbak voltak, mint saját gyermeke,

az pedig pláne nem, hogy a világjárvány miatt egy évvel elhalasztották az játékokat. Amikor Üzbegisztánban karantént vezettek be a világjárvány miatt, a válogatottal egy taskenti szállodában lakott, ahol külön teremben edzettek.

A képen: Okszana Csuszovityina utolsó ugrása után érzelmekkel telve búcsúzik. Fotó: Loic VENANCE / AFP

Okszana Csuszovityina vett egy utolsó nagy lendületet és megpróbálta a közel sem annyira lehetetlent, de végül nem sikerült bejutnia az ugrás fináléjába a tokiói olimpián. Döntőbe ugyan nem került, de a sportvilág enélkül is eldöntötte: minden idők legtöbb olimpiáját megjárt tornászlegendaként tekint rá és meghatottan búcsúzik tőle.

Borítókép: Montázs, AFP/Loic Venance, MTI/AP/Natascha Pisarenko