Ez leszakította, ez megtartotta, ez a nagy, magyar-rokon Medve meg mind megette – olimpiai bajnok az orosz sífutó váltó, 42 év után

2022. február 14. 14:45
Nem szovjetként először nyert Oroszország férfi sífutó váltót, Cservotkin-Bolsunov-Szpicov-Usztyugov össszetételben a pekingi téli olimpia tegnapi napján. Az évtizedek óta örök-második csapatból is különös elégtétel ez a fejezőembernek, Szergej Usztyugovnak, akit négy éve élete formájában nem engedtek olimpiára: azért, mert orosz. Holott csak részben az. A legközelebbi magyar nyelvrokon nép, a manysik vére folyik az ereiben.

A sífutás a világ legegészségesebb sportja. Minden izom mozog benne, és minden izület a neki kedves irányba. Túl sok felszerelés sem kell hozzá. Mégis, csak a kiváltságosok űzik. Azok,

akik végtelen hőmezökön élnek.

Ennek megfelelően az uralkodó nemzetek a norvégok, a svédek, a finnek és az oroszok. Az alpesi országok szólnak még bele a dolgukba. Főként az olaszok, de ők akár sporttörténeti sokkot okozó győzelemmel is: '94-ben, Lillehammerben Silvio Fauner százezres norvég tömeg előtt hajrázta le az olimpiai váltóaranyért a világ valaha volt legeredményesebb sífutóját, Bjørn Dæhliet.

Legkésőbb ezóta a sífutó-váltó – a Tél minden keménységét kiállni elszánt férfi-falkák odakint, a hegyi erdőben –  a téli olimpiák esszenciális versenye. Még úgy is, hogy előzetesen sosem néz ki sok izgalom: 

Norvégia az elmúlt tizenhat világbajnokságból tizenötöt megnyert 

harmincegy év leforgása alatt.

Ehhez képest az olimpiai arany meghökkentően sokszor kipereg a kezük közül. A '94-es hazai vereséget, amit 40 kilométer végén 0,4 másodperc hozott, kétszer verték vissza az olaszok kendén, előbb 0,2 majd 0,3 másodperccel; de az igazi bosszú, a harmadik győzelem Torinóban nem sikerült, majd megverte őket egy erős svéd váltó 2010-ben, és nyolc éve, Szocsiban a 15 fokos havon elwaxolták magukat, dobogóra sem álltak. 

Legutóbb, Pjongcsangban azért rendet tett Norvégia, olimpiai bajnokok lettek. Nem sokkal az oroszok előtt, úgy, hogy emezek nélkülözték legjobbjukat: azt a Szergej Usztyugovot, aki az olimpiát megelőző világbajnokságon minden számában legalább ezüstérmet nyert, 1500 métertől, 50 kilométerig.  Ám a medvetermetű szibériai – futómozgását a jávorszarvashoz szokás hasonlítani – nem mehetett el élete erejében, 26 évesen az olimpiára.

Azért, mert orosz.

Szergej Alexandrevics Usztyugov a pekingi téli olimpia férfi váltóversenye során. <br> Fotó: Zhang Hongxaing /  Xinhua via AFP

És az orosz sportot büntette a világ a Szocsiban elkövetett, egyébként valóban vállalhatatlan doppingvisszaélésekért. Kollektíven. A tisztákat is, mint Usztyugov, aki nem kapta meg a szükséges különengedélyt az induláshoz.

Négy évvel később, az utolsó olimpiájára Usztyugov már árnyéka volt a korábbi önmagának. Ijesztett rá egyszer-egyszer a mezőnyre még pár hónappal ezelőtt is, de messze nem ő volt már a bolygó legfeltartóztathatalanabb ősereje – mint amelyik állapotában nem engedték, hogy olimpiai bajnok lehessen. Az ijesztés is inkább azért működött, mert volt mire emlékeztetni a mezőnyt; az árnyék is medve-alakú. Pekingben Usztyugov egy egyéni számban indult csak, sprintben, ahol kiesett az elődöntőben.

Ám végül neki jutott az orosz sífutósport negyvenkét éve várt pillanata. A pekingi váltóban

elkapták Norvégiát, és Usztyugov hozhatta át őket a célvonalon.

Az elmúlt kilenc évben egy kivételével minden világversenyen másodikok voltak mögöttük. Általában Usztyugovval a fedélzeten – ha indulni engedték.

Cservotkin, Bolsunov, Szpicov és Usztyugov az olimpiai váltó-aranyéremmel a pekingi téli olimpián.<br>Fotó: Pavel Bednyakov / Sputnik via AFPA vasárnapi verseny első tíz kilométerén Alekszej Alekszandrovics Cservotkin adott egy fél percet a norvégoknak. A második tizen a világ legjobb távolsági futója, a síatlon friss olimpiai bajnoka, Alekszander Alekszandrovics Bolsunov még ennyit. A klasszikus stílusban kiharcolt szűk percet szabadstílusban előbb Gyenisz Szergejevics Szpicov megtartotta a világ legjobb irammenője ellen, majd Szergej Alekszandrovics Usztyugov dühből még egy kicsit hozzá is rakott a már biztos győzelmet érő előnyhöz, hogy miheztartás végett percen kívül legyenek a norvégok.

Nem szovjetként először nyerte meg az orosz váltó a 4x10 kilométeres számot. Ennél többet talán csak a hoki-arany jelent arrafelé. Az, hogy egy Usztyugov nem vonulhat vissza olimpiai bajnoki cím nélkül, az élet igazsága. Ahogy az volt Tokióban az orosz magasugrónő, Marija Laszickene tökéletesen hasonló esete is, akit nem engedtek ki arra az olimpiára, ahol elvehetetlen lett volna tőle az arany, úgyhogy megnyerte azon, ahol már nem neki állt. 

Sorsszerűnek tűnik, hogy nem lehetnek a Tél Urai azok a norvégok, akik csapatszinten nem álltak ki az egyik versenyre a szezon legelején, mert túl hideg volt az idő. Akármennyivel is mélyebb náluk a sífutó-merítés; akármennyivel is a világ előtt járnak a sportág tudományában.

Szergej Usztyugov családszerető ember. Bár még csak 30 éves, a következő olimpiáig nem folytatja a sok távoli edzőtáborozással járó élsportot. Visszatér Nyugat-Szibériába, szülőföldjére, Mezsdurecsenszkijbe. Ami Oroszország fennhatósága, de a manysi nép vidéke.

A mi legközelebbi élő nyelvrokonainké, akik közé Usztyugov is tartozik.

A váltó két középső embere, Bolsunov és Szpicov ebben a sorrendben már elhozták az aranyat és az ezüstöt egyéniben 30 kilométeren, sosem látott különbséggel verve a világot. Vlagyimir Putyin azonnal előléptette mindkettejüket századossá az orosz Nemzeti Gárdában.

Ők ketten jövő szombaton, a téli vagy nyári olimpián leghosszabb lábon megtehető távon, 50 kilométeren tovább fokozhatják az orosz sífutók álomolimpiáját.

Nyitókép: Szergej Alekszandrovics Usztyugov a célban a férfi sífutók 4x10 kilométeres váltoversenyének végén. Kezében az Orosz Olimpiai Bizottság zászlaja. Fotó: Pavel Bednyakov / Sputnik / Sputnik via AFP

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában