A hegy mindig tanít valamit

Utálta a gimnáziumot, huszonévesen talált rá élete igazi szenvedélyére, egy netes társkeresőn ismerkedett meg a párjával. Tökéletesen hétköznapi életet élt, amikor elhunyt férje nyomán a mindennapjait kezdte tárgyalni a sajtó, amelynek egy része tapasztalata szerint csak „vért és könnyeket akar”. Sterczer Hildával azonban érdemes komolyan beszélgetni az életéről, hegymászói teljesítményéről, Erőss Zsolttal alapított családjáról és „harmadik gyermekükről”, a Hópárduc Alapítványról is.
„Rohanós a nap, mint mindegyik, de azért az élet szép!” – csap a dolgok közepébe Hilda, amikor indításként a hogyléte felől érdeklődöm. Mint elmondja, rengeteg a hétköznapi teendő, hallgatóként pedig az az érzetem támad, nem lehet könnyű Zsolt örökségét gondozni, annak magvából valami újat alkotni.