Százötven évnyi jégvarázs a Ligetben

Most advent van. Minden időzavarunk mellett is vágyjuk a szépet, az egymásba kapaszkodás élményét, a jeges, csípős szélben a lelkünket melengető idillt, ami a Megváltó születésének csodájára készít fel. A város is átöltözik: az adventi forgatag, a díszkivilágítás és a kirakatok, vendéglátóhelyek szezonális átalakulása alkotja meg az ünnepi kulisszát. Budapest kavarog ilyenkor: télikabátjukba bújt, siető emberek futnak nagy pakkokkal a még hiányzó ajándékok után, miközben évet zárnak a munkahelyen, vagy a gyerekek karácsonyi műsorára rohannak. Ebben a kapkodó időszakban a hajnali roráték csendessége mellett a személyes találkozások jelenthetik a valódi ünnepi feltöltődést.

Mindennek egyik leghangulatosabb fővárosi színtere, Budapest adventi gyöngyszeme a Városligeti-tó medrében kialakított műjégpálya, közkeletű nevén a Műjég. Bár magam alig-alig tudok a jég hátán botorkálni, és jobbára csak  a gyerekeket kísérve lépem át a hely küszöbét, ha a téli Budapestre gondolok, leghangulatosabb képként a Vajdahunyadvár szomszédságában álló jégpálya forgataga sötétedés után jelenik meg a szemem előtt.

Ki ne haladt volna már el az M3-as sztráda és a belváros között a Városliget kapujaként számontartott műemléki létesítmény mellett, ahol – különösen  a téli szünetben – hosszú sorok kígyóznak, hogy bejuthassanak e mai, hómentes korban is a régi nagy, fehér teleket felidéző, varázslatos térbe?