Szokás azt mondani, egy nemzetet minősít az, hogy mire emlékezik, milyen ünnepnapjai, emléknapjai vannak. Ez velünk, magyarokkal sincs másképpen, pontosan megvannak a magunk állami ünnepei: március 15., augusztus 20. és október 23.
Március 15. nem csupán az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ünnepe. Ennek a napnak 1848 után külön jelentősége lett a politikában. Sem a dualizmus időszakában, sem az államszocializmusban nem volt szabad az ünnep. És ugyan a Horthy-korszakban állami rangra emelték, igazi mondanivalóját alárendelték az irredenta törekvéseknek. Bizonyára sokkal előbb elnyerte volna a méltó helyét a hivatalos állami ünnepek között, ha Magyarországnak adódnak olyan korszakai, amelyekben legalább többé-kevésbé a magunk urai vagyunk. Ez azonban 1989–90-ig nem így alakult. Nem is igazán lényeges, hogy ez azért volt, mert nagyhatalmak játékszerévé vált az ország – már sokkal előbb bekövetkezett. Ez ellen korábban is többször fellázadt a nép (például Rákóczi), azonban a függetlenségi törekvéseket alig-alig koronázta siker.
Október 23. nagyjából ugyanazt a célt jeleníti meg, azonban a köztársaság 1989. október 23-ai kikiáltásával – szimbolikusan – talán kicsit teljesebb ünneppé vált. Ezzel szemben Görgei, Kossuth, Petőfi, Széchenyi törekvései lezáratlanok maradtak, így március 15. megünnepléséért a népnek mindig meg kellett harcolnia. Utólag visszanézve talán a napnak ez a fajta mostohasága adja az ünnep igazi méltóságát. Nem tudjuk ugyanis kitűzni a kokárdát úgy, hogy ne éreznénk szívünkben a 12 pontot, ne mormognánk legalább magunkban a Nemzeti dalt. Kizárólag így, ezekkel a szimbólumokkal van értelme ezt a napot ünnepelni.
Ha békét akarunk, miért fegyverkezünk? Mit üzen 1848. március 15-e? Miért lenne jó nekünk Trump? Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter és Kacsoh Dániel a Reakció ünnepi kiadásában.
Mi lesz az orosz-ukrán háborúval? Miért nem erősödik az ellenzék? Oroszbarát-e a magyar jobboldal? Heti hírmagyarázat a publicistával, Szilvay Gergellyel és Kacsoh Dániellel.
Ráadásul közösségi költségvetésből finanszírozzák, holott szükségességéről minimum 15 éve szakmai konszenzus van, megvalósítása tehát a főváros alapfeladata, amit a közgyűlés írt elő neki.
Az EP szocialista, liberális és zöld frakciója élesen figyelmeztette az Európai Bizottság elnökét: nem nyithat a jobboldal felé, máskülönben nem támogatják újraválasztását.
