Az előválasztáson induló, befutónak számító jelöltek nagy része aktívan részt vett a 2010 előtti, a DK-vezérhez köthető politika alakításában. Megnéztük, kiket küld csatasorba az exkormányfő.
Pálfy Dániel írása a Mandiner hetilapban.
Az úgynevezett ellenzéki előválasztást lassan senki nem tudja komolyan venni, hiszen, amint korábban több cikkben is megírtuk, a pártok az egyéni választókerületek legnagyobb részében már régen leosztották egymás közt a nyerő pozíciókat. Vagy úgy, hogy a legtöbben egy embert támogatnak, vagy úgy, hogy többségük esélytelen látszatjelölteket állít az összefogás valamelyik pártjának erős figurájával szemben, így az szinte biztosan elnyeri majd a lehetőséget, hogy a szivárványkoalíció színeiben induljon a választáson. Ezt ráadásul nem is szégyellik bevallani. A DK-s Arató Gergely a közelmúltban úgy fogalmazott: a pártalkuk része olyan jelöltek indítása, akiknek a dolga csak a segédkezés a „barátságos versengésben”.
Mindez azt jelenti, hogy mostanra nagy biztonsággal összeállt az ellenzéki összefogás egyéni jelöltjeinek névsora. Kellemetlen „meglepetéssel” kell szolgálnunk: a 106 egyéni választókerület valószínűleg több mint egyharmadában olyan politikust indít majd az ellenzék, aki részese volt a 2010 előtti MSZP-s világnak, s van köztük nem egy, aki még az MSZMP-ben kezdett politizálni. Sokuk már a Gyurcsány Ferenc vezette MSZP–SZDSZ-kormányok idején is jelölt, parlamenti vagy önkormányzati képviselő, pártfunkcionárius, kormánytag vagy államtitkár volt. Még a fiatalabbak közül is többen részt vettek akkor a politikában, még ha csak a háttérben vagy ifjúsági szervezeti szinten is.
Dominál a DK
A 2019-es európai parlamenti és önkormányzati választáson a 2018 után ki tudja hány darabra szakadó, támogatói nagy részét elveszítő Jobbikot és az egyre zsugorodó MSZP-t megelőzve a DK átvette a legerősebb ellenzéki párt pozícióját. Bár a legújabb mérések szerint a Jobbik lassan visszaelőzi, Gyurcsány Ferenc csapatát jóval rutinosabb versenyzők alkotják, mint a korábbi radikális párt megmaradt másod-, harmadvonalas politikusaiból összeállt vezetése. Így hát nem meglepő, hogy az exminiszterelnök tárgyalt a legerősebb pozícióból a háttérben zajló egyeztetéseken. A legtöbb győzelmi eséllyel kecsegtető körzetben várhatóan a DK-é lesz a nyerő pozíció – vagy az MSZP-é, erre még később visszatérünk. Valószínűleg a közös ellenzéki listán is hasonló arányok várhatók, ám az még a jövő zenéje.
A DK korábban közölte, hogy mind a 106 választókerületben saját jelöltet állít. Ez azóta megváltozott, de a kijelentés tartalmánál fontosabb a szimbolikus ereje, hiszen erőt sugároz: azt jelképezi, hogy ő a legerősebb ellenzéki formáció.
Régi embereivel átmentheti magát az MSZP
Létezik egy Stegodyphus lineatus nevű pókfaj, amelynél az utódok kikelésüket követően rendszerint megeszik saját anyjukat. Ez a matrifágiának nevezett jelenség a magyar politikában is jelen van. Az MSZP-ben annak idején Gyurcsány Ferenc platformjaként létrejövő DK is épp felfalni készül anyapártját, legalábbis képletesen jó pár falatot harapott már belőle – az alapítás és főleg a 2019-es önkormányzati választás óta számos politikus átigazolt hozzá.
A Magyar Szocialista Párt már csak árnyéka önmagának, és lassan, de biztosan halad a megszűnés felé. Hogy végül magát számolja fel, vagy a DK emészti fel a maradványokat, egyelőre nem tudni. Sajtóhírek szerint a jelenlegi vezetés Karácsony Gergellyel tenne egy utolsó kísérletet, és a Párbeszéddel, valamint az LMP-vel egyesülve megmentené azt, ami megmaradt a kommunista utódpártból. Mindenesetre a formáció helyzetét jól jellemzi, hogy az olyan karakterek után, mint Horn Gyula, Kovács László és Lendvai Ildikó, most a nehezen komolyan vehető Kunhalmi Ágnes és a minden karaktert nélkülöző, igazi antipolitikus Tóth Bertalan vezeti. Ennek ellenére vannak még több évtizedes tapasztalattal bíró, meghatározó figurái, köztük három volt pártelnök: Hiller István, Mesterházy Attila és Molnár Gyula, bár utóbbit, úgy tűnik, „eladták” a DK-nak, most épp kizárták. Ezek az emberek részt vettek a 2010 előtti MSZP–SZDSZ-korszakban, sok esetben vezető politikusként.
Zelenszkijtől Babišig Kelet- és Közép-Európa számos országában próbálkozott már a politikai elit leváltásával a gazdasági vagy kulturális elitből érkező vadonatúj szereplő. Kohán Mátyás írása.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
A szuverenitásunk, a kultúránk, a nemzetállami hatásköreink megvédése az európai jobboldal pártjainak közös érdeke – mondja Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt európai parlamenti képviselője.
Ebből legfeljebb ellenzékváltás lesz, ha egyáltalán. Kacsoh Dániel írása.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
A főpolgármester arra építi a kampányát, hogy ő a demokrácia márvány manifesztuma.
Macron továbbra is a katonák küldését szajkózza, de szerencsére még vannak európai háborút ellenző hangok.
Egyre több ország küldene katonákat Oroszország ellen.
