Rácsodálkoztunk, felavattuk, belaktuk!

Edvi László írása a Mandiner hetilapban.

Vajon mi lesz itt? – tette fel magában a kérdést az arra járó, amikor a Népliget mellett, a buszpályaudvar szomszédságában elkezdődött a tereprendezés. Létezik, hogy ez a csarnok nagyobb lesz, mint az út túloldalán lévő focistadion? – gondolkozott magában később, amikor már látszódott, hogy egy fedett sportlétesítmény körvonalazódik. Aztán izgatottan fogadta az örömhírt, hogy az itt épülő multifunkcionális csarnok a hazai kézilabda-Európa-bajnokság helyszíne lesz. Türelmetlenül várta, és elvarázsolva bámulta a próbavilágítást az ősz végén. Aztán eljött a nagy nap! Megnyitotta kapuit a csodacsarnok, és özönlöttek a szerencsés jegytulajdonosok az Európa-bajnokság nyitómérkőzésére. A kézilabdaért a hetvenes évek óta lelkesedő szurkoló pedig végigfuttatta az agyán legkedvesebb emlékeit, amelyek ehhez a sporthoz kötik.

A kezdetek kezdetén még szabadtéren csatároztak a honi legjobbak, salakos, bitumenes pályákon. Ha esett az eső, akkor vizes talajon, vasgolyó súlyúvá nehezedett labdával. Honvéd, Elektromos, Spartacus, Tatabánya, Debrecen. Ezek voltak a kor legnagyobb csapatai. Varga Pista, Kovács Péter, Őri Péter, Bartalos Béla, a Vass testvérek és még sok név jutott az eszébe. Meg egy 1978-as bajnoki címet eldöntő rangadó, amelyen a Debreceni Dózsa a Tatabányai Bányászt fogadta nyitott, bitumenes pályáján tizenkétezer néző előtt. A pontos szám nem ismeretes, akkor még nem voltak beléptetőkapuk, csak öreg jegyszedők, a kerítésen belógó nézők és lelkes fiatalok, akik az úttörő-igazolványuk felmutatásával ingyen mehettek be. Becsült nézőszám volt az a tizenkétezer, de közel lehetett az igazsághoz. Az biztos, hogy azon a kézilabda-mérkőzésen volt a helyszínen a legtöbb néző hazánkban idén január 13-áig.

A huszonegyedik század aztán elsöpörte ezt a 43 éves csúcsot. Húszezer néző kézilabda-mérkőzésen, ez annyira valószínűtlenül hangzik! Nézi az ember a sportág küzdelmeit a német Bundesligában, és hallja a nézőszámokat, de nem igazán tudja elképzelni a hangulatot a televízió előtt. Január 13-a óta már nálunk is tudja néhány tízezer szurkoló, milyen érzés, amikor ennyien drukkolnak zárt helyen. Egy igazi szentélyben!