Nem időszerű még a világvége – Barabási Albert László a Mandinernek

Farkas Anita interjúja a Mandiner hetilapban

A kiállításon egyik ikonikus projektjük eredményei, a Nature folyóirat százötvenedik évfordulóját reprezentáló hálózatgrafikák szerepelnek. Ez akkor most tudomány vagy művészet?

Majd a látogatók eldöntik. Természetesen nem én találtam fel a spanyolviaszt, a tudomány művészetbe való beemelésének elég nagy hagyománya van. Többek közt a magyar festő- és fotóművész Kepes György révén, aki a múlt század első felében előbb a Moholy-Nagy László alapította chicagói tervezőintézet fény-szín részlegét vezette, majd a Massachusettsi Műszaki Egyetemen tanított vizuális tervezést. Neki volt egy formabontó kiállítása az ötvenes években, ahol kutatólaborokból kiválogatott munkák szerepeltek vizuálisan koherens elrendezésben. Vagy hogy egy másik példát mondjak, itthon is jól ismert Bernar Venet neve. Ő egy híres sorozatában szó szerint képleteket festett fel óriá­si vásznakra, felvállalva, hogy a jelentésük nem érdekli, csupán esztétikai formaként tekint az alakzatokra. Amiben a mi tevékenységünk mindezektől különbözik, hogy a vizualizációink a tudományos és a művészeti közegben egyaránt értelmezhetők: kizárólag a saját kutatásainkat jelenítjük meg ily módon, és bízom benne, hogy az eredmény önálló műalkotásként is megállja a helyét. Vagyis ebben az esetben pont fordítva van a dolog, ugyanis az én művészet iránti érdeklődésem határozta meg azt, hogyan jelenítjük meg a tudományt.

E mozgalom elindítása és formalizálása az egyik célom a következő évben Peter Weibellel.