Mi lenne, ha bombáznák Esztergomot? – Mráz vs. Krekó külpolitikáról, háborúról és uniós forrásokról!

Nem lehet máshogy vége ennek a háborúnak, mint úgy, hogy Ukrajna erős offenzívával visszaszorítja az orosz erőket, ezt követheti csak béketárgyalás, vélekedett Krekó Péter válaszul arra a kérdésre, mi kell a békéhez Ukrajnában. A Mandiner Reakció podcast esztergomi felvételén a Political Capital igazgatója leszögezte, szerinte egyetlen háborúpárti aktor van ma a világpolitika színpadán, azt pedig Oroszországnak hívják. Ha az oroszok és az ukránok most fegyverszüneti megállapodást kötnének, Oroszország pár éven belül újra támadna, mondta. 

Mráz Ágoston Sámuel ezzel szemben úgy gondolja, alapvetően Amerikán múlik, mikor lesz vége a háborúnak. A jövő őszi elnökválasztás előtt szerinte a Biden-adminisztrációnak nem érdeke beleszorulni a háborús tematikába, azonban hozzátette: Amerikának nincs teljes befolyása Ukrajnára,

ezért az nem feltétlenül érdeke akkor sem, ha a szövetségesei erre sarkallják. A Nézőpont Intézet igazgatója szerint a fegyverszünet egy katonai értelemben nagyon erős demarkációs vonalat eredményezne, amivel szemben meggondolatlanság lenne egy újabb támadási kísérlet. 

Krekó szerint Biden sem háborúpárti, ám még a republikánusok többsége is támogatja a szankciókat, támogatja Ukrajnát és egyre ellenségesebb Oroszországgal szemben. Igaz, nagyon sok pénzbe és energiába kerül a háború Amerikának, ismerte el. Mráz ugyanakkor nyelvpolitikai bűvészkedésnek nevezte a háborúpárti és békepárti kifejezés liberális tompítását. 

Oroszország kreatívan kerüli ki a szankciókat

Az orosz hivatalos statisztikák megbízhatóságával kapcsolatban azért merülnek fel kételyek, hangoztatta Krekó Péter, aki szerint nagyon nehéz szétszálazni a különböző tényezők orosz gazdaságra gyakorolt hatását. Ugyanakkor a kép egésze szerinte azt mutatja, hogy a szankciók igenis működnek, Oroszország nagyon sok technológiához nem jutott hozzá, és ez hátráltatja a háborúban. Moszkva ugyanakkor nagyon kreatív a szankciók megkerülésében, fogalmazott, utalva arra, hogy számosan segítenek is neki ebben, ráadásul rengeteg nyugati cég ma is aktívan részt vesz az orosz gazdasági életben. Bár sokan azt várták, hogy Oroszország gyors győzelmet arat, ami nem következett be, sokan azt is várták, hogy gazdasága hamar összeomlik, ami szintén elmaradt. 

Putyin a középosztály felépítésének köszönhette politikai sikerét, amely viszont jelentősen megszenvedi a háborút, mutatott rá Mráz Ágoston Sámuel, aki szerint bőven van még orosz tartalék, miközben Németország például évek óta nem tud érdemi gazdasági növekedést produkálni, 

Oroszország a nemzetközi megítélés szempontjából sem áll jól, mondta Krekó Péter, utalva arra, hogy Putyin azért nem mert elutazni Dél-Afrikába, mert félt attól, hogy a nemzetközi jog alapján letartóztatják. Eközben olyan országok is kritizálták a háborút, mint Kazahsztán, Törökország pedig még távolabb került tőle és az elmúlt időszakban a Nyugat felé nyitva politizált. 

fogalmazott Krekó.

Mráz felhívta a figyelmet, hogy Kína azért Oroszország szövetségese maradt, s bár gazdaságilag már tízszeres a súlya Pekingnek Moszkvához képest és a politikai mozgástere is nagyobb, azért egy fontos szövetségesként könyvelheti el a moszkvai vezetés. Krekó úgy látja, Kína kizárólag a saját pecsenyéjét sütögeti, amikor fenntartja kapcsolatait Oroszországgal. 

A magyarok 2 százaléka gondolja, hogy addig kell folytatni a háborút, amíg az oroszok győznek, húsz százalék alatti azok aránya, akik ugyanezt mondják, csak ukrán győzelmet kívánva, 80 százalék pedig tűzszünetet sürget, idézte a Nézőpont felmérésének eredményeit Mráz Ágoston Sámuel.

Merre megy a magyar külpolitika? Irány Kelet?

Van külpolitikai stratégia, ennek elméleti hátterét vázolta Tusnádfürdőn egy politológus alaposságával Orbán Viktor, fogalmazott Mráz Ágoston Sámuel, amikor Kacsoh Dániel kérdésére válaszul kifejtette: a fontos tusványosi üzenet az volt, hogy a kétpólusúvá váló világban Magyarország mindkét pólussal megpróbál kapcsolatot fenntartani és a saját érdekeit tartja szem előtt. Ennek szimbóluma az akkumulátoripar, ami egyesíti a nyugati autóipart a keleti cégek gazdasági teljesítményével. 

Nem lenne taktikusabb és előnyösebb pro forma beállni a fősodorba? – kérdezte a Mandiner főszerkesztő-helyettese, Mráz pedig rámutatott, ez sokáig a német stratégia volt: a nyugati politikai üzeneteket hangoztatták, miközben Oroszországgal üzleteltek. 

Krekó Péter szerint a magyar külpolitika nyugati reputációja rengeteget romlott az elmúlt ötszáz napban, a háború kitörése óta, majd hozzáfűzte, még az olasz kormány is távolságot tart a magyartól. A Political Capital igazgatója a svéd NATO-csatlakozás ratifikációját is súlyos konfliktusnak látja,

Mi lenne, ha Esztergomot bombáznák?

Krekó megosztotta egy közelmúltbeli élményét: mindössze néhány héttel azután, hogy Lembergben részt vett a Lviv Media Forum eseményén (ahol a potenciális veszély miatt óvóhelyen zajlott a konferencia), olyan képeket látott ugyanarról az utcáról, ahol maga is sétált, amelyen halottak és sebesültek feküdtek a földön, mert találatok érték a várost. A közönséghez fordulva feltette a kérdést: „Nem lenne rettenetes, ha Esztergomot rakétatalálat érné? Vagy ha a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet akarnák bombázni? Ártatlan emberek halnak meg, ilyen helyzetben pedig nem lehet csupán a reálpolitikát hangsúlyozni”, mondta Krekó, aki szerint, ha már ezt a politikát folytatja a kormány, legalább vinné sikerre, ám szerinte nem ez történik. 

Minden jóérzésű ember borzalmasnak tartja a háborút, ártatlan emberek halálát, nincs senki, aki ezt támogatni tudná, jelezte Mráz, aki szerint felesleges méricskélni, hányszor mondták el a kormányzati szereplők, teljesen egyértelmű, hogy Magyarország határozottan elítéli az orosz agressziót. Emlékeztetett: Macron és Scholz is közvetlen kapcsolatban vannak Putyinnal, ami természetes, de ezután felesleges Szijjártó Pétert azért kritizálni, mert tartja a kapcsolatot Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel. 

Azt a játékot Magyarország nem játsza, hogy melldöngetve elmondja azt, amit Nyugaton hallani akarnak, tette hozzá a Nézőpont Intézet igazgatója, aki emlékeztetett: hazánk üzemanyagot biztosít az ukrán hadseregnek, ami óriási segítséget jelent számukra. 

Krekó elismerte, Budapest minden szankciós csomagot átengedett Brüsszelben, ami helyes lépés volt. Jó dolognak nevezte, hogy hazánk segélyszállítmányokat indít és befogadó attitűdöt mutat az ukrán menekültek irányában. Szerinte alapvetően a retorikával van gond, jobb ugyanis az, ha valaki üzletel Oroszországgal és hangosan elítéli, mint ha valaki üzletel, de nem ítéli el, vagy csak halkan teszi meg. 

Mi lesz veletek, uniós források?

Politikai döntések születtek, amiket jogi köntösbe bújtattak, mondta határozottan az uniós források körüli vitáról Mráz Ágoston Sámuel, aki abszurdnak nevezte, hogy hazánk 2020 vége óta nem fér hozzá a helyreállítási alapokhoz, ez pedig minden jóérzésű embert felháborít. Mint mondta, európai érdek lenne a brüsszeli logika újragondolása, mert ezzel éppen az Európai Bizottság az, ami keletebbre tolja a magyar kormány orientációját. 

Krekó szerint egyre személyesebb és indulatosabb a viszony az európai és hazai döntéshozók között. Példaként említette, hogy a gyermekvédelmi törvény miatt számos uniós ország fordult ellenünk nyilvánosan is, ráadásul szerinte borítékolható, hogy az Európai Bíróság megsemmisíti majd a magyar jogszabályt, aminek meglátása szerint homofób felhangja van. 

Ha a bíróság nem tudja kimondani azt a tézist, hogy a gyermekvédelem nem a tagállamok szuverén döntési területe, akkor azt kell kimondania, hogy nem illetékes a kérdésben, márpedig ez a helyzet, kontrázott Mráz. Emlékeztetett: 

Svédország hamarabb lesz tagja a NATO-nak, mint hogy hazánk megkapná az uniós forrásokat, fejtette ki Mráz Ágoston Sámuel, aki szerint a helyreállítási alapból nem fogunk forrást kapni, a hétéves keretköltségvetés esetében azonban lát lehetőséget pozitív elmozdulásra. Krekó Péter is reményét fejezte ki, hogy az északi ország mielőbb csatlakozik a szövetséghez, ám a vita végén nem mert tippelni arra, hogy mikor érkezhetnek meg a nekünk járó pénzek Brüsszelből.

Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton