Pintér Attila az új szövetségi kapitány

„Egervári Sándor vezetése alatt a magyar válogatott javított korábbi helyezésén. A szakvezető 2010-ben vette át a nemzeti csapat irányítását, amely a 2012-es Európa-bajnokság selejtezőin elért eredményével megszilárdította harmadik kalapos besorolását a nemzetközi mezőnyben. (Korábban hosszabb ideig folyamatosan a negyedik kalapból sorsolták a magyar csapatot a vb- és Eb-selejtezők küzdelmei előtt.) Tartósan javult a mieink FIFA-világranglista helyezése, nemzetközi presztízse is. Egy rövid ideig az előkelő 27. helyen is tartózkodott a magyar válogatott, amely később hónapokig a 30-35. hely környékén »állapodott« meg a listán. Az Eb-selejtezőn hosszú idő után először, várhatóan a 2. kalapból sorsolnak minket! 

A szövetség vezetésének hosszabb távú szándéka az volt, hogy egy sikeres Egervári-korszak után idővel ambiciózus, felkészült, hiteles labdarúgómúlttal rendelkező fiatal edző kerüljön a nemzeti együttes élére. A vb-selejtezők záró mérkőzésein tapasztalt váratlan sikertelenség azonban cselekvési kényszerbe hozta a szövetséget. Október közepén a vezetés első körben nem talált olyan fiatal, mégis már eredményekkel rendelkező hazai szakembert, aki ne töltött volna be akkor fontos tisztséget, vagy ne rendelkezett volna élő szerződéssel. Ezért a szövetség a szélesebb piacot jelentő külföldi szakemberek felé fordította figyelmét, mint ennek az MLSZ elnöke sajtótájékoztatóján hangot is adott. 

Amint azt a szövetség vezetése többször, több formában is hangoztatta, az esetlegesen külföldi kapitány választásával a cél többlettudás »importálása« lett volna. Egyidejűleg: a magyar labdarúgás iránti alázat, az utánpótlás-játékosok felkarolását is magába foglaló komplex szakmai munka behozatala. A magyar szövetségi kapitány pozíciója ma is vonzó munkakör, hiszen az MLSZ ezen időszakban mintegy húsz alkalmas, megfelelő tudással rendelkező szakemberrel került kapcsolatba. Volt, aki »bejelentkezett«, volt, akit a szövetség keresett meg, és olyan szakember is akadt, akit mások ajánlottak a szövetség számára. 

E folyamat során hamar beigazolódott az a félelem, hogy a jövőbeli csapat lehetséges tagjainak megismerésére, a remélt eredményesség elérésére minden külföldi edző hosszabb időt kért a szövetségtől. Ez a jelenlegi helyzetben nem fogadható el, amikor – talán két felkészülési mérkőzést követően – szeptemberben már a 2016-os Eb-kijutás küzdelmeire készen álló csapattal kell rendelkeznie Magyarországnak. Ez önmagában elegendő érv volt a visszakozásra, amire ráerősített, hogy a komoly, felkészült külföldi szakemberek javadalmazási igénye, és az MLSZ fizetési hajlandósága között lényeges eltérés van. A szakemberek korrekt módon engedtek volna a Nyugat-Európában megszokottnak számító igényeikből, melyek erőfeszítések árán megfizethetőek lettek volna. Ugyanakkor a mai magyar labdarúgás gazdasági helyzetében, a jogos erkölcsi elvárások mellett a szövetség nem írhat alá felelősen nagyobb összegű szerződést. 

Így az MLSZ vezetése visszatekintett a magyar szakemberek piacára, ekkor már azzal a gondolattal, hogy a szerződéssel rendelkező edzők között is válogat, és így került a figyelem előterébe a magyar labdarúgásban sikeres játékos- és még sikeresebb edzői karrierrel rendelkező szakember.”