Bíró Attila: Pályafutásom csúcsa, hogy a lányokat a padlóról a történelmi bravúrig vezettem

Mennyire volt nyomasztó „örök negyediknek” lenni az olimpia előtt?

Igazából nem volt téma, hiszen Pekingben és Londonban három, míg Rióban csupán öt játékos vett részt a tokiói keret tagjai közül. S azért sem volt nyomasztó, mert a rutinosabbak (Keszthelyi Rita, Szűcs Gabriella) nem foglalkoztak ezzel a statisztikával, a fiatal játékosokat pedig – egyáltalán nem érdekelte. Minket, a szakmai stábot pedig az motivált a legjobban, hogy

A hazai rendezésű Eb-n a harmadik helyen végeztünk, az olimpiai selejtező tornán aranyérmet szereztünk, a mini Európa-bajnokságnak beillő (hiszen csak az olasz és a francia válogatott hiányzott az élmezőnyből) Világligában a selejtezőt megnyertük, a döntőben pedig ezüstérmet szereztünk.

Azt is elárulta: egyértelműen a történelmi ötkarikás éremért utaztak ki Tokióba. Minek volt köszönhető, hogy a lányok a kezdettől fogva elviselték az esélyesség terhét? 

A már említett, hazai rendezésű kontinensviadal óta komoly hangsúlyt fektetünk nem csak a szakmai és fizikai, hanem a pszichikai felkészítésre is, sőt, az olimpiát megelőző esztendőben 50 százalékkal több mentális terhelést kaptak a lányok. Az ismert pszichológus, dr. Csernus Imre mellett egy neves személyiségfejlesztő cég is nagyon sokat dolgozott velük, erre már csak a pandémia okozta, nem mindennapi helyzet miatt is szükség volt. De mint a végeredmény bizonyítja, megérte… 

Haladjunk végig a mérkőzéseken: mennyire volt ijesztő vagy inkább hasznos az Orosz Csapat elleni bemutatkozó meccsen a 10-10-es döntetlen, pláne, hogy két és fél perccel a vége előtt még 10-8-ra vezettünk?

Leginkább az volt az ijesztő, hogy az utolsó negyedben öt kiállítást és két kontrafaultot ítéltek ellenünk, nem csoda, hogy csupán két gólt szereztünk, hiszen gyakorlatilag végigvédekeztük a játékrészt. Még néhány magyar játékvezetőktől is kaptam otthonról sms-t, hogy a bírók működése felháborító volt.

Viszont már a második találkozónkon robbant a bomba, hiszen bekövetkezett, amire évek óta kimondva, kimondatlanul készültek, és meg is jósolta az olimpia előtt: Tokióban elkaphatjuk az amerikai lányokat! Igazi világszenzáció volt, hogy megvertük a világversenyen 13 év óta veretlen Egyesült Államokat. Milyen volt a találkozó belülről?

Őszintén bevallom,

Egyértelmű, hogy kapitányi korszakom legnagyobb bravúrját vittük véghez. Az amerikai extraklasszisok nem értették az egészet, még a mérkőzés vége felé sem hitték el, hogy véget ért egy nagy korszakuk – legalábbis ami a veretlenségük elvesztését illeti. De ahogy jeles elődöm, Kemény Dénes is említette: ez a pofon is kellett ahhoz, hogy feltüzeljék magukat, és végül megnyerjék az olimpiát, jelzésértékű, hogy az egyik legjobb európai válogatottat, a spanyolokat 9 góllal verték a fináléban. 

Hogy hogy nem tudtunk ebből a világraszóló bravúrból annyi erőt meríteni, amely egészen a döntőig repített volna minket? Vagy ennyire még nem volt „kész” a magyar válogatott? 

Az a probléma, és ezt persze, tudtuk előre, hogy nagyon hosszú volt az olimpia, másrészt rendkívül összesűrűsödött a mezőny, nem véletlen, hogy nem csak a női olimpiai bajnok, hanem a férfiak mezőnyében győztes Szerbia sem úszta meg vereségek nélkül.

Térjünk vissza a csoportmeccsekhez: Japánt és Kínát egyaránt „sötét lóként” aposztrofáltuk, amely be is jött: a házigazdákat nehezen vertük (17-13), Kínától pedig ki is kaptunk (9-11). Váratlanul érte? Lehet azt mondani, hogy a mi lányainknak is jót tett ez a vereség?

Talán jól jött, de nem osztott-szorzott, mert a kínaiak elleni találkozónak már nem volt tétje, éppen ezért nem tudtak igazán felpörögni, ráfeszülni a meccsre a lányok.

 Az olimpia előtt is hangsúlyozta: számunkra igazából a kieséses szakaszban kezdődik a torna. Ezzel is magyarázható, hogy a világelső USA elleni találkozó mellett az örök rivális, Hollandia ellen játszottunk a legjobban?

amely igazi vízválasztó. Ha nyersz, bejutsz a legjobb négy közé, ahol egy győzelem után már tuti az érem, ha a negyeddöntőben kikapsz, csupán az 5-8. helyért játszhatsz, és csalódottan kullogsz haza. Amire különösen büszke vagyok: hatéves kapitányságom alatt mindössze egyetlen világversenyen nem sikerült bejutnunk a legjobb négy közé. Igaz, ez éppen a budapesti világbajnokság volt, amelyen az ötödik helyen végeztünk.  Ettől függetlenül azért is értékes volt ez a diadal, mert egy addig brillírozó Hollandiát sikerült remek játékkal megvernünk.

Az elődöntőben játszottunk talán a leggyengébben, vagy talán úgy is fogalmazhatunk: Spanyolország maradt az örök mumusunk. Miért nem sikerül Ramosékat már évek óta megvernünk?

A védőmunkánk fantasztikus volt, kilenc emberelőnyből nyolcat kivédekeztünk, viszont a támadójátékunk teljes betli volt. Nyilván ebbe közrejátszott egy kis rutintalanság, pláne, hogy a spanyol lányokon is észrevettem, hogy a szájuk szederjesebb volt az átlagosnál. Ezzel együtt nagyon gyengén játszottunk, pontatlanok és dekoncentráltak voltunk, az addig támadásban brillírozó játékosaink legfeljebb a kapufákig jutottak.

Az Orosz Csapat elleni bronzmeccs előtt mivel sikerült feltüzelni a lányokat? Fel kellett egyáltalán? Nyilván ők is érezték, hogy életük egyik legnagyobb lehetősége előtt állnak.

A spanyolok elleni kilátástalan játék után nagy bravúr volt, hogy sikerült visszajönnünk a mélypontról. Mi is vezettünk kettővel, az oroszok is, ám az, hogy a negyedik negyedet 4-1-re megnyertük, újra igazolja, hogy

ráadásul a kulcsjátékosaink közül Keszthelyi Rita és Vályi Vanda a mélypont után 48 órával újra bravúros teljesítményt nyújtott. Eddigi pályafutásom csúcsa, hogy a lányokat két nap alatt sikerült a padlóról a történelmi bravúrig vezetnem.

Árulja el: Magyari Alda góljánál mi játszódott le önben?

21 évesen megkapta a bizalmat még az olimpia előtt, és bár nyilván Gangl Edina több lehetőségre számított, Alda maximálisan élt a bizalommal, meglátásom szerint a torna legjobb kapusteljesítményét nyújtotta, de nem csak nekem volt ez a véleményem. Amikor az oroszok emberelőnyben támadtak, hiszen a kapusuk is kijött a mezőnybe, nem éreztem, hogy gond lenne, ha Alda rádobná a labdát, hiszen már csak 4 másodperc volt hátra a mérkőzésből. Szerencsére ő is így gondolta. Nagy megkönnyebbülés, hogy érmet szereztünk, és sporttörténelmet írtunk, hiszen öt éve ötméteresekkel kaptunk ki az oroszoktól a bronzmérkőzésen. Örülök, hogy

Nincsenek tehát véletlenek…

 A világjárvány, az üres lelátók, a buborékhelyzet mennyire befolyásolta a teljesítményünket?

Állandó kesergők mindig vannak, de nekem eszembe sem jut ilyesmi. Abszolút reális végeredmény született, hiszen még mindig az amerikaiak a világ legjobbjai. Az üres lelátókhoz a magyar bajnokságban is hozzászokhattunk, mint ahogy a buborékhelyzethez is, hiszen volt, hogy három hétre beköltöztünk a Császár uszodába, és az olimpiai selejtezőt is már „buborékállapotban” nyertük meg. Tokióból nem sokat láttunk, de már most megígértem a lányoknak: mivel a jövő évi vébé Fukuokában lesz, egy fakultatív program keretében mindenképpen ellátogatunk Japán fővárosába. Már csak azért is, hogy felidézzük és erőt merítsünk a felejthetetlen ötkarikás napokból…

Nyitó kép: Jogos a sikerkapitány felszabadult öröme Fotó: Illyés Tibor/MTI