A Mandiner szakértői: Kockáztatni és merni kell, hiszen ha nem győzünk Albánia ellen, végünk!

Bálint László:

Nem szabad nagy változásokba belevágni – nincs is kivel…

Eredményesség tekintetében mindenképpen előre kell lépnünk, mert e nélkül nincsen siker. Tiranában kétszer álltunk a kapussal szemben, de Szoboszlai Dominik és Kleinheisler László is kihagyta a lehetőséget, ráadásul slusszpoénként ők rúgtak egy gólt. Akaraterőben, hozzáállásban nem láttam különbséget, ám a Puskás Arénában – még ha nem is lehetnek kinn a szurkolók – le kell győznünk az albánokat.

Ameddig nem dől el véglegesen, hogy nincs esélyünk a kijutásra, nem szabad új csapat építésébe kezdeni. Ezt a folyamatot egyébként sem szabad úgy kezdeni, hogy kidobunk mindenkit, hanem strukturális csapatépítést kell végezni. Hiszen a jelenlegi magyar válogatottban jócskán vannak olyan tehetséges fiatalok, akik a koruk és fizikai állapotuk miatt bőven beférnek még a következő világversenyre készülő nemzeti csapatba is. Nem szabad tehát nagy változásokba belevágni – nincs is kivel…

Csank János:

Muszáj kockáztatni!

Hátul nincs komolyabb gond, ott általában stabilak vagyunk. Szombaton este döntő lesz, hogy milyen hadrendben állunk fel, és ki játszik majd Szalai Ádám helyén. Az ellenfél térfelén sokat kell járatni a labdát, elsősorban a mélységi passzokkal, kényszerítőkkel és egyéni betörésekkel lehetne gólhelyzeteket kialakítani az ellenfél kapuja előtt. Pláne, hogy Szoboszlainak, Sallainak és Sallóinak is ez az erőssége. A pontrúgásoknak is nagy jelentősége lesz, éppen ezért sok szabadrúgást kell kiharcolni az albán kapu előtt, és szögletekből is veszélyesek lehetünk. A zárt kapu nem előny, de kockáztatni és merni kell, hiszen Albánia azért nem egy világverő csapat!

Amikor elkezdődött ez a selejtezősorozat, már akkor sem éreztem, hogy különösebben nagy esélyünk lenne a továbbjutásra. Tervezhetünk bármit, de először verjük le az albánokat, és döntő lesz az is, mit játszanak a riválisok. Generációváltásra nem hiszem, hogy szükség lesz, hiszen mindig beesik egy-egy új tehetség, tehát ha okosan és jól építkezünk, minden meccsen épül, alakul a nemzeti csapat.

Egervári Sándor:

Bízom a kreatív játékosainkban

Leginkább a támadójátékunkat kell feljavítani, hiszen az eredményességhez több vállalkozó kedv és egyéni kezdeményezés szükséges. Hála Istennek megvannak ehhez a megfelelő képességű, és kellően kreatív játékosaink, akik nagyon remélem, hogy beváltják a hozzájuk fűzött reményeinket.

Ha legyőzzük az albánokat, mindenképpen megmarad az esély a továbbjutásra, úgy hogy amíg van remény, én bizakodó vagyok a továbbjutást illetően.

Várhidi Péter:

Legyünk bátrak, hiszen már a döntetlen is kevés!

Érzésem szerint leginkább bátorságban kell fejlődnünk, hiszen Tiranában nagyon bátortalanul futballoztunk. A magyar futballnak nincs baja a motivációval, a leggyakrabban előforduló probléma, hogy idegenben előjön a bizonytalanság, és ezért játszunk általában félénken. Szombaton azonban itthon fogadjuk Myrto Uzuniékat, és azért azt se feledjük, Albánia nem tartozik Európa élvonalába, nem egy verhetetlen csapat, annak ellenére, hogy a játékosainak többsége a kontinens élcsapataiban szerepel. Tiranában mindegyik csapatrészben jobbak voltak, de nehezen tudom elképzelni, hogy ez Budapesten megismétlődjön.

Ha az albánok elleni mérkőzés nem lesz meg, feladhatjuk az álmainkat. Mindenképpen nyernünk kell szombaton, hiszen ha csak egy döntetlen jön össze, nekünk már akkor is végünk. Ha viszont meglesz a három pont, sorozatos bravúrokkal (gondolok itt az Anglia és a Lengyelország elleni idegenbeli helytállásra) nem elveszett illúzió a továbbjutás.

Nyitókép: Myrto Uzunit (jobbra) jól ismerjük, figyelni kell rá! Fotó: MTI/EPA Malton Dibra