A Fradi állva halt meg Skóciában – helyszíni beszámolónk

Czövek Oszkár helyszíni beszámolója a Mandiner Sporton

A Celtic is több mint egy klub?

Bogdán Ádám mérkőzés előtti nyilatkozatában a Barcelona mottóját („Més que un club/Több mint egy klub”) húzta rá az 51-szeres skót bajnok Celticre, márpedig, ha valaki szavának e tekintetben hitelt érdemes adni, az a Ferencváros kapusa: 2018 és 2020 között Edinburgh-ban, a Hibernianben védett, a Celtic Park vendégszeretetét is volt alkalma megtapasztalni, igaz, a négy kapott góltól alighanem örömmel eltekintett volna.

A Kelták hazai meccseinek parázs hangulata, fülsiketítő hangorkánja a sokat látott focidrukkert is magával ragadja. Tavaly télen magam sem számítottam arra, hogy a Ross County ellen elővételben elfogy mind a 60 ezer belépő, mégiscsak az újonc látogatott Glasgow-ba – szerencsém, hogy a pénztárhoz már a nyomtatott visszaigazolással érkeztem. A 3-0-s hazai győzelmet hozó bajnokin Odsonne Édouard duplázott, a Fradinál alighanem a legkevésbé sem bánják, hogy most augusztusban, az átigazolási piac utolsó napján a Crystal Palace lecsapott rá.

A találkozó január 25-re esett, ami különleges évforduló a skótoknak, 1759-ben ezen a napon született ugyanis leghíresebb költőjük, Robert Burns. Az ünnepet jellemzően haggislakomával ülik, a skótok nemzeti étkéhez Burns ódát is írt. A haggist leginkább a magyar hurkához lehet hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy disznó- helyett birkabelsőségből készül, a hagymával, faggyúval, zabkásával, fűszerekkel kevert szívet, tüdőt, májat pedig nem bélbe, hanem gyomorba töltik. Többnyire paszternákpürével, tört krumplival, whiskyszósszal tálalják, és stílszerűen whiskyvel öblítik le. Kedden a svédasztalos reggelizőasztalnál sem tudtam betelni vele, az alapmorajlást a körülöttem már akkor nagyban kortyolgató (vedelő) skótok biztosították.

Rendhagyó kezdési időpont - leleményes szurkolók

A város szívében 11 óra tájban kezdtek összeverődni a meccssálas szurkolók, akik már napokkal korábban alaposan kitombolták magukat a sörözőkben és az internetes fórumokon. Az FTC elleni összecsapást a glasgow-i klímacsúcs és a városi rivális Rangers szintén hazai Európa-liga-meccse miatt csütörtökről át kellett tenni, ráadásul, hogy ne ütközzön a Bajnokok Ligája-programmal, rendhagyó módon helyi idő szerint 15:30 órára tűzték ki – munkanapon... A Celtic-drukkerek ezt a húzást drapival „köszönték meg” az Európai Labdarúgó Szövetségnek (UEFA).

Emellett a skót kormány hétfői hatállyal elrendelte, hogy csak oltottakat enged be a 10 ezresnél nagyobb befogadóképességű stadionokba, amit negatív koronateszttel sem lehet kiváltani. A Celtic előszeretettel hirdeti magáról, hogy a kapui mindenki előtt nyitva állnak („Club open to all”), a szlogent egycsapásra tömegesen kérdőjelezték még saját bérletesei. Ehhez képest 50 427-en látogattak ki a „Paradicsom”-nak becézett arénába, amivel baráti fogadást buktam: a tétemet arra tettem, hogy ennyi hátráltató tényező mellett a nézőszám nem fogja elérni az 50 ezret. Bántóan alábecsültem a celticesek szenvedélyét, kellő találékonysággal csak ellógtak az iskolából, munkából.

A Celtic Parknál bóklászva lehetetlenség nem belebotlani Wilfred testvérbe, a stadion oldalára pingálva és szobor formájában is tekintélyt parancsol, vonzza a tekintetet. Az ő aktív szerepvállalásával alakult meg a Celtic Football Club 1887 novemberében a Szűz Mária-templomban, részben azzal a jótékony céllal, hogy betevő falathoz jussanak a Glasgow-ban éhező ír gyerekek. Azóta is vallásos áhítatnak örvend az iparváros zöld-fehér felében, neve a mezek hátán is visszaköszön.

Keleti vakcinával még mindig nem jutottak be a mieink

A Fradi-táborban sokan bosszankodtak amiatt, hogy keleti oltással az országba is csak karanténnal lehet bejutni, így a leverkuseni túra után ismét kénytelenek voltak kapitulálni. Magyar szurkolók mindössze maroknyian vállalkoztak a mostani útra, nekik hála már az Edinburgh-ba tartó gép fedélzetén időről időre felharsant a Fradi-induló. Baráti fogadtatásban részesültek a stadion környékén is, ez valóban az a mérkőzés volt, ahol bátran vendégmezt lehetett húzni, nem volt szükséges pulcsi, kabát alá rejteni. A lelátón a szögletzászlóhoz ültették őket.

A Celtic boltjában az egyik eladót kifejezetten beszélgetős kedvében találtam, véres küzdelmet és szoros, 2-1-es hazai győzelmet saccolt. A tippje kis híján bejött, csak az FTC rúgott gólja hibádzott. A magyar rekordbajnok többször is veszélyeztetett, leginkább távoli lövéssel, de a jég nem akart megtörni. A másik térfélen Kjogo Furuhasi megőrizte a hidegvérét, egyedül kilépve gurított a hálóba. Felharsant a „Just can’t get enough” kórus, és nem is maradt az egy közte, a labda Vécsei Bálint lábáról pattant saját kapujába. A sérülésből felépült Dibusz Dénes bizonyította, jó döntés volt a kezdőcsapatba állítani, számos bravúrt mutatott be, és Callum McGregor büntetőből sem tudott túljárni az eszén.

Még három mérkőzés maradt a Fradinak, abből kettől itthon

A lefújás után a mélyelemzést már Roberttel ejtjük meg törzshelyén, egy közeli vendéglátó-ipari egységben. Rabbel a tavaly januári túrán spanoltunk össze, hamisítatlan skót fickó, akinek söröspohárral a kezében fülig ér a szája. Az előző idényben a Ferencváros Celtic elleni Bajnokok Ligája-selejtezőjére, bár sok sikert kívánt, semmi esélyt nem adott a magyar bajnok továbbjutására, a 2-1-es Fradi-győzelem valósággal sokkolta. Ma elérkezett az ő ideje.

Az Európa-liga-csoportkör következő fordulójában újra összecsap a két együttes, méghozzá november 4-én a Groupama Arénában. Az FTC azt követően Andalúziába, a Betishez látogat, majd odahaza a Bayer Leverkusen ellen zárja a kupaőszt.

EURÓPA-LIGA, CSOPORTKÖR, 3. FORDULÓ:

Celtic-Ferencváros 2-0 (Furuhasi 57., Vécsei 81. – öngól)

A nyitóképen: A Celtic Glasgow és a Ferencváros a mérkódés előtt. Fotó: Czövek Oszkár