Megszólal Csollány edzője: Mintha a gyerekemtől kéne búcsúznom...
2022. január 26. 14:51
Vereczkei Istvánt sokként érte tanítványa halálhíre. „Még most sem tudom felfogni, hogy a Csollány nevet mostantól már csak márványtáblák és emlékkönyvek őrzik majd. Nekem olyan ez szinte, mintha az egyik gyerekemtől kéne búcsút vennem, és nincs a Földön annál nagyobb szomorúság, ha egy szülő a gyermekét temeti...”
2022. január 26. 14:51
p
35
4
29
Mentés
„A tanítványom halálhíre csak valami lelketlen tréfa lehet
„Először kinyomtam a telefont rögtön, amikor azzal hívtak fel, hogy elhunyt Csollány Szilveszter – ez csak valami lelketlen tréfa lehet – mondtam magamnak félhangosan” – emlékszik vissza a sokkoló hírre Vereczkei István mesteredző, korábbi szövetségi kapitány, Csollány Szilveszter mestere.
Két napja próbálom megemészteni a hírt és felfogni a felfoghatatlant, Szilas szinte olyan volt nekem, mint az egyik gyermekem, több volt mint egy tanítvány, sokkal több”
– folytatja Racsi bácsi, ahogy a tornászszakma ismerte őt.
A fájdalmas emlékezés során szóba kerül, hogy Szilveszter lefogyott, leszálkásodott, sőt az utóbbi időben a rendszeres futás nyomán a maratont is lefutotta. „Oh, Szilasnak voltak különböző korszakai, és most tényleg jó erőben lévőnek tűnt, én is láttam az Exatlonban, de sajnos a bicepsz mérete és az immunrendszer állapota nem feltétlenül van összhangban. Ettől független az utolsó percig bíztam a felépülésében, nekem ez akkora sokk, amit nehezen fogok tudni kiheverni”.
Vereczkei István 1993-tól tizenkét éven át volt a férfi tornászválogatott szövetségi kapitánya, később évekig szövetségi edzője, s ugyan ma már nyugdíjas, de a magyar férfi torna aktív és igen eredményes korszaka nagyban az ő vezetői időszakára esik. Mindez persze átfogja azokat az olimpiai ciklusokat is, amikor Csollány Szilveszter beragyogta a nemzetközi tornászvilág egét, de aki ismeri a kulisszatitkokat, tudja, rengeteget köszönhetünk annak, hogy
Vereczkei mester kitartó munkával nem egyszer visszacsábította a tornasportba a visszavonulását többször bejelentő, sőt a pályáját fel is adó Csollány Szilvesztert.
Köszönőlevél, amit nem felejt a mester
„Istenem, a mai napig őrzöm azt a levelet, amit tőle kaptam az 1996-os atlantai olimpia után, mert bevallom, egy hosszú pályafutás alatt is ritkán kap ilyen írásos megerősítést és köszönetnyilvánítást egy edző. Csodálatos szavakkal írta meg, mennyire hálás a közös munkáért, az együtt átélt sikerekért, azokért a pillanatokért, amikor átbillentettem a holtponton... – most is könny szökik a szemembe, ha arra gondolok, hogy akkor ott, ő, olimpiai ezüstérmesen úgy érezte a pályája végére ért, nincs benne több és vége.
Minden pedagógiai érzékemet és meggyőző erőmet latba kellett vetnem, hogy folytassa, és mivel hallgatott rám, pályája csak ezek után ért fel valóban a csúcsra, Sydneyben olimpiai bajnok, 2002-ben Debrecenben pedig világbajnok lett”
– emlékszik vissza a mester, aki Szilast sportpályafutása után is családtagként szerette és igyekezett neki támaszt nyújtani számos nehéz pillanatban.
„Szilas nem volt egy könnyű ember, rengeteg heppje volt, emlékszem, évekig a sírba kergetett azzal, hogy nem volt hajlandó repülőre ülni, így rengeteget utaztunk együtt autóval vagy vonattal a versenyeinkre. Persze hatalmasakat is dumáltunk eközben, tényleg volt idő megismerni egymást a termen kívül is. Tudomásul vettem, hogy ő nem egy hétköznapi karakter, de a tornateremben és a versenyeken hatalmas egyéniség volt, nagyon szerette a nemzetközi szakma is, és elismerték a tudását mindig.
Később aztán, a pályája után, amikor a kertem végében gyakorta bográcsoztunk és anekdotáztunk, számtalanszor akart meggyőzni arról, hogy ő sokkal jobban főz otthon a kis konyhájában, mint én, és olyan receptekkel traktált engem, a hobbista mesterszakácsot, amin én csak mosolyogtam. De mindeközben nagy örömmel töltött el, hogy micsoda szeretettel beszél a családjáról, a gyerekeiről, hiszen sütött róla, mennyire nagyszerű apa.
Lett és lehetett volna még dolga a tornászvilágban, sajnáltam, hogy nem igazán találta az útját itthon és ha nem is a piramis csúcsán lett volna a helye az edzői szakmában, de hatalmas vonzerőt jelentett a világon mindenhol a Csollány név, és
még most sem tudom felfogni, hogy ezt a nevet mostantól már csak márványtáblák és emlékkönyvek őrzik majd.
Nekem olyan ez szinte, mintha az egyik gyerekemtől kéne búcsút vennem, és nincs a Földön annál nagyobb szomorúság, ha egy szülő a gyerekét temeti...”
(A nyitóképen: Debrecen, 2002. december 19.Aranygyűrűvel ajándékozta meg a 36. Tornász Világbajnokságon aranyérmet nyert Csollány Szilvesztert, valamint a válogatott szövetségi kapitányát, Vereczkei Istvánt a város közgyűlése. A képen: Vereczkei István és Csollány Szilveszter a gyűrűvel.MTI Fotó: Oláh Tibor)
A forrás szerint tűzoltásról van szó, az ukrán elnök így próbál segíteni a toborzási és mozgósítási kampánynak, ami már így is rendkívül nehéz helyzetben van.
Az orosz védelmi miniszter szerint már „az amerikai hatóságok cinikusan jelentik ki, hogy ukránok fognak meghalni az érdekeikért az Oroszország elleni harcban”.
Jaja, milyen oltás az, amelytol 2 héten belül ráfertozodve kórházba lehet kerülni, majd meghalni?! Hagyjál már! Két hete megkaptam az omikront, egy napig feküdtem lázzal, mostanában meg napjában párszor köhögök. Ennyi. Nővérem meg két pfizerral majd kikopi a tüdejét hetek óta(!), horgoi totál begyulladva, alig tud kijonni belőle. És sorban hallom másoktól is, a szentséges oltottaktol, hogy leveri őket az új variáns is. De lásd, nem vagyok elfogult, párom 50 feletti oltatlan bátyja is rendesen megbetegedett, bár kórházi kezelésre nem szorul.
Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, miért is halt meg Csollány Szilveszter valójában.