A magyar, ukrán bajnok, szovjet ezüstérmes teniszező: remélem hamarosan béke lesz!

Krocskó Józsefről talán kevesen tudják, hogy három ország bajnokságában is döntőt játszott. A szovjetben második lett, ám az ukrán és magyar bajnoki címet elhódította.

, innen vezetett kalandos útja addig az 1995-ös két nagy diadalig, mellyel győzelemhez segítette a magyar Davis-kupa csapatot.

A hétvégi ausztrálok elleni párharc esélyeinek boncolgatása előtt a jelenlegi helyzetben kikerülhetetlen, hogy az Ungváron született kiválóság néhány gondolatot megosszon az ottani helyzetről is.

El sem hittem, hogy ilyen lehet a XXI. században -- mondja az egykori kiváló teniszező, aki jelenleg edzőként kamatoztatja tudását--. Anyósom és apósom Lvivben élnek. Nehéz megélni a mostani helyzetet, remélem hamarosan béke lesz ott.

A fiatalkoromra visszatekintve elmondható,

, és ha nem voltak ott, mások is odafértek. Jó létesítmények voltak ezek. Ingyen tanultunk teniszezni, a klubok a tehetségesebbeket utaztatták. A Kárpátalján is voltak komoly teniszesemények annak idején, nemcsak korosztályos, hanem felnőtt bajnokságot is rendeztek. Aki bejutott a szovjet vérkeringésbe az kivételezett helyzetbe került: a korosztályok két legjobbját külföldi versenyekre utaztatták. Én is voltam 1982-ben Svájcban, Franciaországban, láthattam játszani a kor nagyjait, Szeles Mónikát, Stefi Grafot, vagy Petr Kordat.

 A család már a ’80-as években kérelmezte, hogy átköltözhessen Magyarországra, de akkor még nem engedélyezték. Miután széthullott a Szovjetunió, akkor azonnal átjöttünk, három évig Nyíregyházán éltem és készültem. 1992-ben lettem magyar állampolgár, és 1993-ban szerepeltem először válogatott meccsen.

Azokban az időkben a „team” egy emberből állt. A Vasasnál Noszály Sanyival kaptunk pályát, meg labdát, és készültünk, ahogy tudtunk. Emlékeztem az egykori edzőim által csináltatott gyakorlatokra, azokat végeztük Sasával.

Az a bizonyos 1995-ös Philippoussis elleni győzelem szinte naponta eszembe jut. És sokan emlékeztetnek is rá, hisz' még ma is gratulálnak a teljesítményemhez. A tenisz egyéni sport, de egy csapatért, egy országért játszani egészen különleges érzés. Feldobja az embert. De ezzel a világon mindenütt így vannak a teniszezők. A meccs elején nem gondoltam, hogy lehet esélyem, A kapitány, Benyik János jó tippeket adott, mondta kényszerítsem hosszú labdamenetekre. Nekem a jó lábmunkám és a fonákom volt az erősségem. Szerencsére sokat játszott a fonákomra. Végül nyertem, és nyert a csapat.

A hétvégén megint nem a mieink az esélyesek, de Sasa ott van velük edzőként, és ő elmesélheti, hogyan lehet esélytelenül legyőzni Ausztráliát. Egyébként most Fucsovics Marci előkelőbb helyen van a világranglistán, mint akkor Sasa. Piros Zsombor lett volna a meglepetésember, de sajnos tavaly már látták játszani. Őt egyébként feldobja a nagy tét, nem bénítja. Marci meg bárkit megverhet. A legnagyobb ellenfél a közönség lesz.

Én nagyon bízom a srácokban. Az első nap után a 2-0 mesés lenne, de minimum 1-1-el kellene befejezni a pénteket, akkor lehet esély a győzelemre.

Nem elképzelhetetlen a meglepetés—fejezte be mondandóját Krocskó József.

Ehhez mit tehet hozzá egy olyan szurkoló, aki látott már egy Ausztrália elleni teniszbravúrt?

27 évente le lehet győzni az ötödik kontinens esélyesebb együttesét!

A nyitóképen: Krocskó József teniszező (b) és Benyik János, a magyar válogatott kapitánya a Magyarország-Ausztrália Davis Kupán, a Krocskó József - Todd Woodbridge mérkőzés szünetében a Kisstadionban. A mérkőzést Krocskó 5:7, 6:2, 6:3, 6:1 arányban nyert. MTI Fotó: Földi Imre