Varga Ákos – a Racingline.hu szerzőjének írása a Mandiner Sporton

Bár a Forma-1-ben is voltak az évtizedek során női versenyzők, a száguldó cirkusz története úgy alakult, hogy nekik jóval kevesebb babér termett. Maria Teresa de Filippis révén már az ötvenes években feltűnt egy hölgy a rajtrácson, de nem sikerült pontot szereznie. Az egyetlen kivétel, aki nőként valaha pontszerző helyen ért célba, az Lella Lombardi volt. Egyébként is az olasz hölgy, aki a legtöbb F1-es futamon indult, ezek közül pedig az 1975-ös Spanyol Nagydíjon hatodikként ért célba.

A pontszerzés tényénél is ráadásul egy csillaggal jelölt kiegészítést is tehetnénk, ugyanis ez volt az első olyan futam, amelyen csak felezett pontokat ért minden egyes helyezés, így pedig Lombardi egy egész pontja is megfeleződött.

Az Egyesült Államok autóverseny-sorozataiban szerencsét próbáló női versenyzők ehhez képest tobzódhattak a lehetőségekben.

Nők a NASCAR-ban

Az USA jelenleg legnézettebb autós bajnokságában, a NASCAR-ban már a kezdetek kezdete, vagyis 1949 óta feltűntek női versenyzők időről időre. 1949-ben és 1950-ben például ott volt a mezőnyben Ethel Mobley és Sara Christian is, utóbbi volt többek között ötödik és hatodik is. Szintén velük egy időben tűnt fel néhány futamon Louise Smith is, aki összesen tizenegy futamon állt rajthoz, változó sikerekkel.

A hőskor versenyzőiről – Christiant és Smith-t kivéve – elmondható, hogy általában csak egy-két kósza próbálkozásra futotta (anyagi) lehetőségeikből, ezt pedig általában az eredményeik is tükrözték.

Sokáig a hetvenes években versenyző Janet Guthrie volt az, aki a legtöbb NASCAR Cup Series-futammal rendelkezett a nők közül, 33 teljesített futamából egy hatodik hely volt a legjobb eredménye.

Ezt követően egészen az ezredfordulóig csak elszórt próbálkozásokat láttunk hölgyversenyzőktől (a teljesség igénye nélkül Robin McCall, Patty Moise vagy éppen Shawna Robinson), de a többség ekkor szintén csak egy-két futam erejéig mérette meg magát.

Ezek során több szép eredményt elért, vezette például (mindmáig egyedüli nőként) a Daytona 500-at, vagyis a szezon legfontosabb versenyét is, győznie viszont végül egyszer sem sikerült.

Többen a fent említett hölgyversenyzők közül, így Patty Moise, Shawna Robinson, vagy éppen Danica Patrick, illetve rajtuk kívül még Jennifer Jo Cobb, jóval több versenyt teljesítettek a NASCAR második és harmadik vonalának számító bajnokságokban (ma Xfinity és Truck Series).

A NASCAR Truck Series mezőnyében tavaly óta Hailie Deegant találjuk, aki újoncévében egyelőre egy top 10-es helyezést tudott felmutatni, idén pedig második évét kezdte.

Az IndyCar hölgyszakasza – van versenyző és tulajdonos is

Ahogy az Amerikában általában lenni szokott, elég szabad az átjárás, akár egymástól jelentősen eltérő kategóriák versenyei között is a mezőny összetételét tekintve, nincs ez másként az IndyCarban (korábban CART, IRL, esetleg USAC) próbálkozó hölgyek esetében sem.

Így tűnik fel a női indulókat böngészve a NASCAR után itt is Janet Guthrie neve, aki 1977-ben először tudta magát kvalifikálni az Indy 500-ra. Az ő legjobb eredménye végül egy kilencedik hely volt három próbálkozásból.

Fisher az ezredforduló környékén zajló tizenegy éves versenyzői karrierje során 83 versenyt teljesített az IndyCarban, ezekből egyszer övé lett az első rajtkocka, kétszer pedig dobogóra állhatott. Ebből a 83 futamból kilencszer indult az Indy 500-on, ez mind a mai napig a legtöbb egy női versenyzőtől. Legjobb eredménye a szezon legfontosabb versenyén egy tizenhetedik hely volt.

NASCAR-karrierje előtt Danica Patrick is IndyCar-versenyzőként mérette meg magát. Patrick 2005 és 2011 között folyamatosan a mezőny tagja volt a teljes szezonban, valamint 2018-ban még egy verseny erejéig visszatért. Övé a legsikeresebb női szereplés a bajnokság történetében, hiszen

ezenkívül pedig még hatszor állhatott dobogóra. Ebből az egyik a 2009-es Indy 500 volt, ahol harmadik helye a legjobb női eredmény.

A jelenlegi mezőny – a családi biznisz és a szerencsét próbáló kolumbiai

Az IndyCar 2022-es mezőnyében is találunk két hölgyet, közülük az egyik csapattulajdonosként, a másik pedig versenyzőként tevékenykedik.

A Steinbrenner család az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb famíliája, övék többek között a New York Yankees baseballcsapata, emellett pedig Steinbrenner Racing néven versenyistállóval is rendelkeznek. A legifjabb Steinbrenner-generáció tagjai közül került ki George Michael IV személyében a Steinbrenner Racing első embere az elmúlt években, most azonban ő a házon (családon…) belüli átszervezések nyomán a baseballcsapathoz került, egy egyelőre meg nem nevezett szerepkörbe.

aki pedig hozzá képest ellentétes irányban mozgott, a baseballból érkezve, előrelépve az istálló társtulajdonosává. Egy ilyen munkakör még az IndyCarban sem megszokott, tudja ezt az érintett is, és ennek megfelelően tekint szerepére, a sporton túl is.

„Nagyszerű lehet látni az olyan kislányoknak, amilyen én is voltam, amikor felnőve néztük a versenyeket, hogy itt is egyre több nő kerül vezető pozíciókba. Nemcsak női csapatfőnököket látunk, hanem vannak női versenyzők, teljes egészében női csapat, benne női mérnökökkel… Ez óriási dolog. Nemtől és bőrszíntől függetlenül fontos, hogy a lehető legtöbb embertípus képviseltesse magát vezetőként. Igazán nagyszerű, amit a sport világában látunk. Ebben a világban mindenkinek lehetősége van arra, hogy megkapja ezeket a munkákat, az egyetlen kritérium pedig a képzettsége. És rengeteg kiváló női szakember van a különböző pozíciókban. És ennek kellene egyedül számítania, illetve annak, hogy mit tudsz adni a csapatnak” – fejtette ki Julia Steinbrenner az Indycar hivatalos honlapján.

Calderón is hasonlóan vélekedett a lehetőségről, mint Steinbrenner.

„Ha összehasonlítod az IndyCar történetét más autós bajnokságokkal női versenyzők szerepeltetésében, jóval előrébb jár – szögezte le Calderón az Indycar hivatalos honlapján. – Ez mindig örömmel töltött el, és ezért is szerettem volna egyszer idejönni a világ ezen részére. Nagyon örülök, hogy a világ egyik legkeményebb bajnokságában képviselhetem a nőket. Életemben először (az Egyesült Államokban) érzem azt, hogy szívesen látnak, és őszintén szeretnék, hogy jól teljesítsek, függetlenül a nememtől. Nagy örömömre mindenki tárt karokkal és nyitottan fogadott. Sosem gondoltam magamra példaképként, viszont rengeteg üzenetet kaptam, hogy én inspiráltam őket. Először csak magamért versenyeztem, azóta viszont már rájöttem, hogy a sztorim másoknak is segít. Segít abban, hogy soha ne adják fel az álmaikat.”

Nyitókép: Julia Steinbrenner, a Steinbrenner Racing társtulajdonosa. Penske Entertainment/Chris Jones