Szöllősi György – Egri Viktor vitaest : Ha nem történik meg a fordulat, rövid időn belül megszűnt volna a sport és a futball Magyarországon!

A nemzeti csapat angliai győzelme után az egész ország „egy hétig” a Himnuszt énekelte, ezért sem éreztem azt, hogy alkalmas lenne az időpont egy vitaestre – vágott bele Egri Viktor. – Szöllősi Gyurival nagyon régóta ismerjük egymást, aki ez idő alatt sokat változott; régebben elsősorban sportújságíró volt, mára már inkább a politikai színtér része lett. Közéleti kérdésekben én is szívesen kifejeztem a véleményem, már csak azért is, mert a sport a világ része lett – Magyarországra pedig ez különösen igaz, ahol stratégiai ágazat lett a sport kiemelt támogatása.

Viszontválaszában Szöllősi György elsősorban azért gratulált Egri Viktornak, mert felvállalta, hogy „amellett érvel, hogy a magyar futball nem lépett előre az elmúlt 10-12 évben. Viktorral valóban régóta ismerjük egymást, nekem egy svájci buszút jut eszembe, amikor egy Eb-pályázat kapcsán az MLSZ szervezésében utazhattak ki a sajtó képviselői, de amikor lekászálódtunk a buszról, már abban a pillanatban éreztük: elveszítettük a pályázatot. Szerencsétlenkedtünk, makettekkel pályáztunk, ígérgettük, hogy majd stadionokat építünk, aztán soha nem történt semmi… Megjegyzem, ez egy olyan időszakban volt, amikor a pályázat beadásakor még egy jobb oldali, konzervatív kormány irányított, az elbíráláskor viszont már nem. Ehhez képest ma már eljutottunk oda, hogy kétszer egymás után Eb-résztvevők lehettünk, telt házas, nagyszerű hangulatú Eb-csoportmeccseket rendezhettünk méltó környezetben, és az eredmények miatt sem kellett pironkodnunk, végig harcban voltunk a továbbjutásért. Ég és föld tehát a különbség a két időszakban. Ráadásul Viktor akkoriban annak a közmédiának volt az alkalmazottja, akik odáig mentek a cinizmusban, hogy azt mondták: „a magyar válogatott mérkőzései nem igazán érdekli az embereket”. Egészen elképesztő! Az életnek nagyon fontos része a futball – ebben egyetértünk – óhatatlanul fontos politikai kérdéssé vált".   

„Mindabba, amibe befektetünk, mi a valós ára?”

Egri Viktor véleménye szerint azt senki nem vitatatja, hogy a magyar sport anyagi lehetőségei sokkal jobbak, mint korábban.

- Sokkal inkább az a kérdés, hogy a magyar sport eredményessége és anyagi támogatottsága arányban áll-e egymással? – veti föl. – A makettek helyett stadionok épültek, szerintem kicsit túl sok is, egy ekkora ország esetében ez nem feltétlenül szükséges. Ezzel együtt  anyagilag és teljesítményben is előrelépett a magyar futball, hiszen azóta két Eb-n valóban részt vettünk, ám ne feledjük, hasonló teljesítménnyel korábban esélyünk sem lett volna a kvalifikációra. Csak annak köszönhettük a részvételt, hogy az UEFA illetékesei megemelték a létszámot, négy évvel később pedig a Nemzetek Ligája-sorozat volt egyfajta menekülő útvonal.

 A kissé sajátos okfejtésre le is csap Szöllősi:

Hiszen ezt nem tudod elmagyarázni annak a 40-50 ezer embernek, aki összekuporgatva a pénzét kiutazott Franciaországba, és ezzel olyan élményt szerzett magának, amelyre korábban 60 évig esélye sem volt Magyarországnak! Fogadjuk el, hogy most ezek voltak a kijutás feltételei, korábban pedig stadionunk sem lett volna, ahol nemhogy Eb-mérkőzéseket, de BL-selejtezőket rendezhettünk volna!

Amikor pedig Egri azzal jön, hogy a katari világbajnokság után már 48 csapatos lesz a vb-mezőny, és ezzel arra célzott, hogy még könnyebb lehet a kijutás, Szöllősi újra replikázik: „Te már most tartasz ettől!”

Ezek után a stadionépítés lett újra a téma. Egri utánanézett: Magyarország – költségvetése arányában – háromszor annyit költ a sportra, mint azt Európai Unió átlagban. „Ez nem baj, csak ez azt jelenti, hogy másra kevesebbet…”

Majd rávilágított arra:

„ezt csak azért jegyzem meg, mert kérdés, mindabba, amibe befektetünk, mi a valós ára… Az az ember érzése, hogy ha egy ország két és félszer annyit költ a költségvetésből egy területre, akkor valahonnan el kell vennünk ”

„A rendkívül intenzív sportfejlesztés egy több évtizedes adósság törlesztése”

„Ez egy érdekes felvetés – válaszolja Szöllősi – hogy miért költ Magyarország többet a sportra, és mindez minek a rovására megy? Nagyon fontos elmondani, hogy ez a rendkívül intenzív sportfejlesztés, amely az elmúlt három kormányzati ciklusban lezajlott, egy több évtizedes adósság törlesztése, tehát nem feltétlen az elmúlt 12 évet kell vizsgálni. Gondoljunk csak bele, hogy nézett ki a Népstadion, amelynek 1953-as felavatása után azt mondták, igaz, hogy csak félig van kész, de nemsokára befejezzük! Ez azonban soha nem történt meg…

Budapesten például százas nagyságrendben szűntek meg futballpályák, azaz elvették a sportágtól. Ezek visszafordíthatatlan károk, a sport szempontjából bűncselekmények. Sokan, talán jogosan is számon kérhetik, hogy miért kap ennyit a futball és a sport, más terület pedig miért nem, de hogy éppen egy sportújságíró emeli föl a szavát, hogy a sportba ilyen nagyságrendű pénzek érkeznek, az számomra nagyon furcsa...”

Egri Viktor minderre csak annyit mond: "elsősorban embernek, magyar állampolgárnak tartom magam, és csak utána sportriporternek, és ehhez a sorrendhez ragaszkodnék".

A sportpályák kérdéséhez a következőket fűzi hozzá: „azok a betonteknők, amelyek – egy-két kivétellel - sehogy nem akarnak megtelni, pontosan milyen célt szolgálnak? A nemzeti stadionra természetesen szükség van, de ha egy városnak új stadiont építenek, sok helyen önrészt is kérnek. Ennek azért van jelentősége, mert a tulajdonos, az üzemeltető abban lesz érdekelt, hogy olyan méretű legyen a létesítmény, amelyet a legjobban tud hasznosítani. Magyarországon ez egyszer sem történt meg. Vagy miért nem lehet - olasz mintára – két fővárosi csapatnak egy stadionja?

„Ez nem más, mint kákán csomókeresés – reflektál Szöllősi és újra kiemeli: hatvan évig semmi nem történt”

Célkeresztben az MLSZ és a Csányi-korszak

Egri Viktor ezek után a Csányi Sándor-korszakot, illetve az MLSZ elnöke 2010-es megválasztásakor tett ígéreteit veszi górcső alá: „Az illetékesek tudták, hogy rengeteg pénzt költenek, és ehhez célokat is kitűztek. Az volt az egyik terv, hogy 2021-re az NB I-es mérkőzések átlagnézőszáma 8.000 lesz – ezzel szemben az előző szezonban 2781 volt a nézőszám, a futballreform előtt pedig 3115.

Szöllősi közbeszúr:

„Volt közben egy világjárvány, de ez különösebben ne érdekeljen…”

Egri folytatja:

„Nem biztos, hogy mindehhez köze van Csányi Sándor személyének, annak már talán sokkal inkább, hogy politikai alapon szerveződnek erős klubok. A négy kupainduló közül a Kisvárda és a Puskás Akadémia is köthető politikushoz, de a legnagyobb probléma, hogy az óriási tradíciókkal rendelkező, komoly szurkolótáborral rendelkező klubok nem képesek feljutni, és ez alapvetően keresztül húzza Csányi Sándor vezette MLSZ terveit. De az is cél volt, hogy egy magyar klubcsapat érje meg a tavaszt, ehhez nagy segítség, hogy létrejött az Európa-konferencialiga is, és az sem valósult meg, hogy két magyar csapat is rendszeres résztvevője legyen a nemzetközi kupák csoportkörének...

„Ismerem ezt a dokumentumot - veszi át a szót a Nemzeti Sport főszerkesztője – a tervekben sok támadási felület található, hiszen valóban kissé naivan tűzték ki a célokat a vezetők, amelyeket a valóság meg sem közelítette. Ezzel együtt volt, ami megvalósult: elsősorban a világversenyre való kijutás, és amire Csányi Sándor talán leginkább büszke, az infrastrukturális fejlesztések révén több mint 1500 pálya épült vagy újult meg, az igazolt játékosok száma két és félszeresére nőtt, a nevezési díjak, valamint a játékvezetői költségek nagy részét átvállalta az MLSZ, és a TAO révén számos egyesület felszereléseket és buszokat is tudott vásárolni.

Amikor a sajtó munkatársai a nézőket számolták egy válogatott meccsen…

- Az MLSZ vezetőinek annak idején az volt az egyik legnagyobb tévedése – folytatta Szöllősi –, hogy nem látták át: mekkora bajban is vagyunk! Ha nem történik meg a váltás, ez a kedvező fordulat, nagyon rövid idő alatt gyakorlatilag megszűnt volna a sport és a profi futball Magyarországon! A Fradi a legjobb példa: most azon polemizálunk, hogy a BL-ben vagy az Európa Liga főtábláján folytatja-e… De

a válogatott Észtország elleni meccsén – jól emlékszem, hiszen akkor én voltam az MLSZ sajtófőnöke – a sajtó munkatársai azon szórakoztak, hogy megszámolták, háromszáz-egynéhány néző volt kíváncsi. Innen indultunk. Ma pedig már ott tartunk, hogy akárki ellen játszik a nemzeti csapat, órák alatt elfogynak a jegyek, még a 68 ezres Puskás Arénába is! Sőt, a Magyar Kupa döntőjében is több évtizedes rekord dőlt meg, hiszen 43 ezer néző előtt játszott a Ferencváros és a Paks.

Természetesen szóba kerül a magyar válogatott is, Egri Viktortól megtudjuk, hogy ő a Marco Rossi-féle csapat feltétlen híve, hiszen „ebben az együttesben ugyan nem tolonganak nemzetközi sztárok, de kiváló szakmai munkával és kiemelkedő menedzseléssel fel tud mutatni eredményeket.” A sportriporter szerint a magyar válogatott felülmúlja azt a teljesítményt, amely a játékoskeret erőssége alapján elvárható lenne. Hiszen most csupán öt játékosunk játszik topligában (a Svájcban szereplő Szalai Ádám kivételével négyen is a német Bundesligában - a szerk.), míg a kétezres évek elején ez a szám tíz vagy tizenegy volt, gondoljunk csak Gera Zoltán és szegény Fülöp Márton szereplésére a Premier League-ben, de játszott több magyar játékos is a Serie A-ban, a Bundesligában vagy éppen a spanyol első osztályban. Orbán Viktor a Puskás Akadémia alapításakor azt nyilatkozta: rövid időn belül 50 magyar futballista lesz a topligákban. Ez megközelítőleg sincs így, az akadémiai és a tao- rendszer tizen-iksz év alatt nem nevelt ki topligás játékosokat.   

Szöllősi György higgadtan válaszol erre a felvetésre is:

- Itt nem az a kérdés, hogy sokat léptünk-e előre vagy sem, hanem még egyszer mondom: a magyar sport léte volt már rég veszélyben. Az iskolai testnevelés gyakorlatilag megszűnt Magyarországon, volt olyan idény, hogy egy korosztályban 1000 gyermek futballozott hazánkban, az pedig köztudott adat, hogy mintegy 20-25 ezer gyermek futballistából lesz egy nemzetközi klasszis. Amikor elindultak a koncepció nélküli akadémiák, kódolva volt, hogy az első tanulók, ha felnőnek, még visszaesés lesz tapasztalható. Egyébként lehet azzal élcelődni, hogy csak két topligás játékost nevelt ki az akadémiai rendszer, ezzel szemben nem az az alternatíva, hogy ha a baloldali kormányok maradtak volna, akkor már ötven topligás futballistánk lenne, sokkal inkább az, hogy már nem lenne profi futball Magyarországon. E kettő közül lehet választani…

Nyitókép Nem csak a sportról, nem csak a futballról vitáztak Fotó: Mandiner/Mátrai Dávid