Még hogy te hetven…

Te Tonó! Ez biztosan valami bődületes elírás. Még hogy te hetven…Tudom, hogy szereted Márai Sándort, ezért tőle hoztam egy sort: „Amíg az embernek dolga van a földön, él.” Persze ezt nem vigasztalásul hoztam, nem is szorulsz rá, hiszen ott vannak a hármasikrek, a feleséged és a vízilabda, ráadásul olyan fizikai állapotban vagy, hogy ma este a Hajósban akár két védővel a nyakadon is bevágnád a labdát a bal felsőbe. Mint általában.

A medencében támadhatatlan voltál. Mindent tudtál erről a játékról. Éppen ezért, mikor edző lettél, nem értetted, miért kell tízszer-hússzor megmutatni azt, ami pofonegyszerű. Nem véletlen, hogy egyszer azt mondtad:

Mindent tudtál a pólóról és még gondolkoztál is. Nem véletlen, hogy kikezdtek. Emlékszel? A szürkék sokszor ismételték, hogy a jó játékosból nem biztos, hogy jó edző is lesz. Részben az irigyek miatt nem lehettél a férfiválogatottnál soha szövetségi kapitány. A horvátoknál, jugoszlávoknál, olaszoknál nem lett volna kérdés. Persze így is csodás karriert futottál be. A férfiaknál nem lehetett, ezért a női pólóválogatottat vezetted csúcsra.

Gyarmati Dezső szövetségi kapitány (balra) és Faragó Tamás 1978-ban. Fotó: MTI-archív/Petrovits László

Mindig szemlélődő alkat voltál. Kerested a válaszokat az életben. Legyen szó játékról, szerelemről. És néha a szürkék nem értették, miről beszélsz. Olykor nagyképűnek tartottak, pedig csak kimondtad az igazságot. Mint két éve, mikor megkérdeztem tőled, milyen érzés, hogy beválasztottak a Nemzet Sportolói közé:

– válaszoltad faarccal, aztán jött a tipikus faragós mosoly. Nagy visszhangja volt annak a nyilatkozatodnak is, mikor azt ecsetelted, miért függesztetted fel az állatorvosi praxisodat: „Azért, mert bár hihetetlenül sok állat van Magyarországon, állatorvosra nincs annyira nagy szükség.”

Te Tonó! Ez biztosan valami bődületes elírás. Még hogy te hetven… Az nem lehet. Egyszer engem is kellemetlen helyzetbe hoztál, de már akkor is tudtam, ki kellett használnod a ziccert. Még a kilencvenes években történt. A Vasas férficsapata az Olympiakosszal játszott Athénban, nem mellesleg pedig te voltál a Vasas edzője. A csapat kikapott, gyengén játszott. A meccs után a reptérre tartott a busz, amin én is ott ültem újságíróként. Egyszer csak jött a hír, a pocsék idő miatt nem indul gép Pestre, Athénban ragadunk éjszakára. A játékosok morogtak, te pedig mikrofont ragadtál: „Uraim! Ezen a buszon egyetlen ember bosszankodhat azon, hogy törölték a járatot, az Sal Endre, aki ezen a buszon egyedüliként, tisztességesen elvégezte a munkáját…” Képzelheted, hogy szerettek ezek után…Te Tonó! Ez biztosan valami bődületes elírás. Még hogy te hetven…Ha mégis, bár kétlem, akkor boldog születésnapot kívánok!