A sportszaklap szerzője szerint a múlt tanulságainak figyelembevétele mindenképp szükséges ahhoz, hogy a Vörösök ráleljenek a hozzájuk passzoló, és a csapatot sikerre vezető szakemberre.
Terjedelmes cikkben elemzi a The Athletic a Liverpool FC helyzetét, amely jelenleg Jürgen Klopp lehetséges utódját keresi, és tekintve, hogy Xabi Alonso már biztosan marad Leverkusenben, Julian Nagelsmann pedig valószínűleg hosszabbít a német válogatottal, némileg szűkülnek a lehetőségei. A szerző, Simon Hughes szerint ahhoz, hogy megértsük, hogyan fogja a Liverpool a következő menedzserét megtalálni, érdemes megnézni, miként is szerződtette a jelenlegit közel kilenc éve.
Ezt is ajánljuk a témában
Sztárjátékosokat nevel, a pálya mellett egy jelenség, de saját bevallása szerint csupán átlagember. Harminc év után győzelemre vezette a Liverpoolt. Portrénk!
A klub akkori vezérigazgatója, Ian Ayre először is felvette a kapcsolatot a lehetséges célpontokkal. Két ilyen beszélgetésből lett később interjú, az egyik Carlo Ancelottival, a másik pedig Jürgen Kloppal. A vezérigazgató által kezdeményezett párbeszédet követően mindketten az Egyesült Államokba utaztak, ahol a Liverpool tulajdonosa, a Fenway Sports Group (FSG) székhelye található.
Klopp számára ideálisnak tűnt, hogy New Yorkban, a Shearman and Sterling ügyvédi iroda székhelyén rendezzék meg a találkozót, mert úgy vélte, ez csökkenti az esélyét, hogy felismerik – ám a dolgok másképp alakultak.
Már az utazás kezdetén, Münchenben megállította néhány légiutas-kísérő, akik fényképezkedni szerettek volna vele, majd, amikor Manhattanben kiszállt az autójából észrevette egy német cserediák, és szintén egy selfie-t kért tőle. Végül a szállodában, ahol lakott ismerte fel egy mainzi turista (Klopp labdarúgóként tíz évig játszott a Mainz 05 együttesében, majd a klubnál kezdte edzői karrierjét 2001-ben) és egy csoport nyaraló török futballrajongó, akik beszélgetni szerettek volna vele.
Ennek ellenére senki sem kötötte össze Klopp és az FSG Bostonból és LosAngelesből érkező vezető döntéshozóit. Utóbbiak meghallgatták a klubnál végzett munkája elismeréseként alig hat héttel azelőtt technikai igazgatóvá előléptetett Michael Edwards véleményét, de a végső döntést a tulajdonosok hozták meg. Ettől kezdve az FSG elnöke, Mike Gordon tartotta a kapcsolatot Kloppal és ügynökével, Marc Kosicke-vel.
Ez a történet csak egy emlékeztető, hogy Liverpool új területre merészkedik, amikor Klopp utódját keresi – írja Hughes. A The Athletic szerzője emlékeztet, hogy
2015-ben, amikor Klopp váltotta Brendan Rodgerst az Anfielden, még nem létezett a sportigazgatói poszt, de ennél is lényegesebb, hogy egyetlen hasonló pozíció sem járt ekkora felelősséggel.
Ma már más szelek fújnak Liverpoolban, a klub Michael Edwards visszatérésével (és futballügyi vezérigazgatói tisztségével) és a leendő menedzser megtalálásáért felelős Richard Hughes sportigazgató érkezésével (a szakember korábban Bournemouthnál dolgozott) egy új korszakba lép. Az FSG célja, hogy a döntések nagyobb része szülessen Liverpoolban, és amikor mindegyik lehetséges jelölt ott ül a klub képviselőivel szemben, Edwards és Hughes legyenek azok, akiket meg kell győzniük az alkalmasságukról – ez a múltban másként volt.
Ezt is ajánljuk a témában
Michael Edwards egyszer már segített Kloppnak szupercsapatot építeni, vezérigazgatóként most ő lehet a klub megmentője.
Tehát mik a tennivalók, és mik az elkerülendő hibák egy Liverpool-menedzser szerződtetésénél? – teszi fel a kérdést a The Athletic újságírója, majd meg is válaszolja azt. Simon Hughes szerint mindenekelőtt nem szabad, hogy az edzőkeresés folyamata elvakítsa a vezetőséget. Úgy véli,
történelmi tanulság, hogy nincsen egyetlen „helyes” módja egy Liverpool-edző szerződtetésének.
A Klopp-korszak előtt, Brendan Rodgerst a 2012-2013-as idényben azért szerződtették, mert erősnek találták azt a 180 oldalas prezentációs anyagot, amit átadott az FSG vezetőségének. Rodgers előtt Kenny Dalglisht feladata az volt, hogy helyreállítsa a klub identitását, amely az előző tréner, Roy Hodgson idején veszett el. Hodgsont Ian Ayre, Christian Purslow ügyvezető igazgató és egy ideiglenes elnök, Martin Broughton vette fel egy olyan korszakban, amikor a klub épp eladó volt, és a két amerikai tulajdonos Tom Hicks és George Gillett képtelenek voltak bármiben is megegyezni.
Rafa Benitezt 2004-ben azért választották edzőnek, mert Rick Parry vezérigazgató és David Moores tulajdonos hittek benne, hogy képes megvalósítani a Liverpoolnál azt, amit a Valenciával megcsinált, amellyel
a két jóval magasabb költségvetéssel gazdálkodó óriásklubot, a Real Madridot és a Barcelonát megelőzve kétszer is spanyol bajnok lett.
Benitez előtt 1998-ban Gerard Houllier volt az edző, akiről úgy vélték, európai módszerek alkalmazásával tudná fejleszteni a klubot. Ez akkoriban óriási ugrásnak tűnt, hiszen az előző öt menedzser mindegyike valamilyen módon „házon belüli” választásnak tekinthető.
Míg Michael Edwards sosem szerződtetett menedzsert, Richard Hughesnek van ebben tapasztalata, hiszen tavaly nyáron ő vitte a Bournemouth-hoz Andoni Iraolát, miután a klub nagy meglepetésre megvált Gary O’Neil-től, aki másodedzőből lett menedzser Scott Parker 2022 augusztusi menesztését követően. Iraola a Rayo Vallecanónál egy nem épp fénykorát élő klubot juttatott el az európai kupaporondra – efféle bravúrt szeretne elérni a Bournemouth vezetése is egyszer.
Ugyanezt a gondolkodásmódot kellene alkalmaznia a Liverpoonak, ahogy Klopp idején, aki a Borussia Dortmunddal bajnoki címeket nyert és az európai kupákban is messzire jutott a náluk jóval nagyobb gazdagabb riválisokkal szemben
– fogalmaz a szerző. Simon Hughes úgy véli, a Liverpool menedzserének alapvető feladatai nagyrészt sosem változtak: tartsd egyensúlyban a hazai és külföldi célokat, és minden rendben lesz.
E szabály alól egyetlen kivétel volt – Roy Hodgson, aki azután érkezett, hogy a várakozások ellenére az Európa-liga döntőjéig jutott a Fulhammel. A nyugat-londoniak azonban ebben az idényben a 12. helyen végeztek, holott egy évvel korábban szintén Hodgsonnal hetedikként zárták a bajnokságot. Egyik helyezés sem találna soha pozitív fogadtatásra Liverpoolban. Hodgson fél éve a legrövidebb edzői időszak a Liverpoolnál, és bár az eredményei miatt kellett távoznia, igaz egy nehéz időszakban, amit a klub pénzügyi problémái is jól illusztráltak, bukásában szerepet játszott az, amit mondott, és az is, amit nem – hívja fel a figyelmet a The Athletic szerzője.
Hughes szerint sem Benitez, sem elődje, Bob Paisley nem volt valami jó kommunikációs téren. Sőt, sokszor kínosan viselkedtek, de az eredményeik miatt elnézték nekik ezeket a gyengeségeiket. Elterjedt mondás – legalábbis Bill Shankly edzősége (1959-1974) óta biztosan –, hogy
a Liverpool menedzsere nem csak a klubot, hanem a várost is képviseli.
Ez egy polgári kötelesség, és bárkinek, aki elvállalja ezt a munkát tisztában kell lennie a város történelmével – hangsúlyozza.
A szerző úgy véli, hogy Benitezről mindenki tudja, hogy politikailag inkább a jobboldalhoz húz, Liverpool azonban inkább örök rendszerellenes város, mint baloldali, és egy a spanyolhoz hasonló kívülálló, félreértett karakter be tudott illeszkedni ebbe a milliőbe.
Simon Hughes szerint névrokonának, a Liverpool sportigazgatói posztjára kinevezett Richard Hughesnek a taktika mibenlétét is fontolóra kellene vennie – pontosabban azt a stílust, amit az új menedzserrel játszik majd az együttes. A Liverpool rendszeresen meccsekre járó szurkolói ritkán foglalkoztak ezzel addig, amíg a csapat nyert. Az elmúlt évtizedben a globális szurkolótábor egyre hangsúlyosabbá váló hangja azonban beszédtémává tette.
Mindenki gegenpressinget és tiki-takát akar látni,lehetőleg mindkettőt egyszerre.
A szerző úgy véli, a sportigazgató szeme előtt egyetlen szempont kell lebegjen: megtalálja-e hangot az érkező menedzser az általa megörökölt játékosok többségével? A legtöbb labdarúgó elég fiatal, elég tehetséges és elég okos ahhoz, hogy megértse, hogyan lehet Klopp elvárásairól mondjuk például Xabi Alonso elvárásaira váltani – ami jelenthet például több labdás játékot.
Ezt is ajánljuk a témában
„Szoboszlai Dominik igazi szupersztár Magyarországon, és egyre világosabb, hogy ez mekkora előnyt jelent a Vörösök számára” – írja a Liverpool.com.
A Bayer Leverkusen edzőjének szerződtetésével kapcsolatos hírek nem mentesek az érzelmektől, hiszen Alonso része volt Benitez 2005-ös Bl-győztes együttesének, és ezzel rendkívül népszerűségre tett szert Liverpoolban. A szerző szerint ez nem rossz dolog, és
a szurkolók valószínűleg hajlamosabbak türelmesebbnek lenni hazatérő hősükkel, amennyiben nem szállítja azonnal az eredményeket,
de ez még egy olyan klubnál sem tekinthető a siker garanciájának, amely annyira tisztában van történelmével, mint a Liverpool (a cikk még azelőtt született, hogy a baszk szakember bejelentette, egyelőre marad Leverkusenben).
Példaként említi Graeme Sounesst, akinek játékosmúltja sem segített, hogy az kilencvenes évek elején menedzserként az elvárt mennyiségű trófeát megnyerje. Ugyanez volt a helyzet Roy Evansszel, aki szintén nem tudott bajnoki címet nyerni. Kenny Dalglish visszatérése boldoggá tette a szurkolókat, és 13 hónappal később megnyerte a Ligakupát, de a Liverpool a 2011–2012-es szezont a nyolcadik helyen zárta, ami 1993–94 óta a legalacsonyabb bajnoki helyezés. A The Athletic szerint az új sportigazgatónak ezért nem árt emlékeztetni magát arra, hogy minél többet változnak a dolgok, annál inkább ugyanazok maradnak.
Ezt is ajánljuk a témában
Gőzerővel keresi Jürgen Klopp utódját az angol klub, minőségi alternatíva pedig szép számmal akad. Az új spanyol sztáredző minden kérőjének kosarat adott, de már dörömböl az ajtón a fiatal szakemberek következő generációja.
A német menedzser füstölgött egy sort a sűrű versenynaptár miatt.
A Liverpool egy év kihagyás után kiharcolta a jogot a BL-indulásra, vasárnap pedig visszavágna a Tottenhamnak a magyar középpályás és labdarúgócsapata.
Történelmi lépésre szánhatja el magát a korábbi FIFA-bíró, Howard Webb által irányított testület.
Emléket állítanak az 1984-es BEK-sikernek.
Megvannak a prioritások Liverpoolban.
A feljutás szombaton dől el, az ellenfél Szlovénia lesz.
A Kossuth-díjas zenészt már nem érdekli, hogy a libsik és a rosszindulatú kommentelők mit írnak, fel meri vállalni a véleményét.
