Alig egy óra alatt a Forma-1 Magyar Nagydíj izgalmas eufóriából dögmeleg, monoton szenvedéssé vált, ahol csak arra vártam, hogy belefussak valahol legalább egy vízpermetezőbe.
„Tök őszintén elhittem, hogy helyszínen nézni egy autóversenyt képes valami olyan pluszt adni, amit tévé nem. De az az igazság, hogy a hangzavaron kívül az ég egy adta világon nem képes pótolni a kényelmes kanapé, a légkondi, a hűtőbe rejtett 200 forintos Löwenbrau varázsát.
Már az is embertelennek tűnik, hogy a drágább jegyesek kénytelenek egy abszolút fedetlen tribünön nézni a pálya kb. 15 százalékát, hát még mit mondjon az a több ezer ember, akik egészen távol másztak fel a dombokra, hogy a porban fekve, szétizzadva láthassák esetleg a pálya 40 százalékát maximum. És ahogy telik az idő, úgy szakad szét a pálya, egy idő után már nem is lehet tudni, hogy pontosan kit és hányadik helyen látok, azon túl, hogy a két piros Ferrari még mindig toronymagasan az első. Éppen ezért gondoltam, körbesétálom az egész pályát, hátha azzal jobban telik az idő, és találok egy olyan pontot, ahol magát a versenyt is élvezhetem, nem csak azt, hogy én is a versenyen vagyok.
A pálya mellett járva az alábbi szakmai megállapításokat sikerült tennem:
– egy-egy minimálisan árnyékos rész eszmei értéke magasabb, mint egy dedikált Ayrton Senna-bukósisaké
– a pálya bármelyik pontján állva ugyanúgy csak annyit látok, hogy gyors kocsik elhasítanak mellettem
– valami érthetetlen módnál fogva a helyszínen hirdet a Magyar Posta
– emberek százai ülnek a sörpadoknál zabálva, piálva, és feltűnően tesznek rá, hogy amúgy elvileg itt most épp fontos verseny van
– a világ legrosszabb munkája lehet 35 fokban, háttal a pályának a kerítésnél állni, és rászólni a túl lelkes szurkolókra, hogy itt és ne tovább, ez itt már biztonsági zóna
– a pályát nem lehet körbejárni, ezért úgy a háromnegyedénél kénytelen voltam visszafordulni.
Azon kaptam magam, hogy egy idő után már nem is érdekelt, hogy mi megy a pályán, a konstans motorzúgás mondhatni az életem részévé vált, és már a fejemet sem kaptam fel, amikor a helikopter gyakorlatilag három méterrel a tribün felett suhan el. Besörözni esélytelen ilyen helyen hónap végén, azokból a napon szottyadó kolbászokból és más húsokból pedig akkor sem ennék, ha ingyen adnák. Ezért alig egy óra alatt a Forma-1 Magyar Nagydíj izgalmas eufóriából dögmeleg, monoton szenvedéssé vált, ahol csak arra vártam, hogy belefussak valahol legalább egy vízpermetezőbe.”
Hosszú ideje pályaedző, ám kevesen mondhatják el magukról, hogy sztárcsapatoknál oktatják a futballt. Volt Neymar, Kylian Mbappé, Thiago Silva trénere, most pedig Harry Kane-é. Lőw Zsolt a Bayern Münchentől készül elválni, és még ő sem tudja, hol folytatja.
Négy korábbi ötkarikás bajnokunk mesél a vágyairól, a megérzéseiről, az érzelmeiről – a fókuszban Párizs.
Idén nyáron először fordul elő, hogy mind a hat egyéni vívószámban magyar induló küzdhet olimpiai éremért. A nagy merítés sokat is ígér: a csapatversenyekkel együtt hét esetben vannak aranyesélyeink, éremvárományosaink.
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
Most mit lehet erre mondani?
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
Az Európai Bizottság nem csinált titkot belőle, hogy a jövőben „rövidebb pórázon” tartaná a tagállamokat.
A momentumos politikus szerint „szomorú, hogy itt tart a magyar közbeszéd”.
