Egyes játékosok felé talán nem a legmegfelelőbb elvárást támasztják a klubjukban

„Mi volt a legnehezebb emberi vagy szakmai kompromisszum, amióta a magyar válogatottnál dolgozik?

Őszinte leszek, nem szembesültem ilyen döntéssel. Talán meglepő, de amióta Magyarországon vagyok, soha nem származott problémám abból, hogy magamat adjam. Több mint tíz éve élek itt, de az első naptól elkezdve ugyanaz a személyiség vagyok, nem kellett megváltoztatnom a gondolkodásomat, vagy azt, hogyan alakítsam ki a kapcsolataimat, kivel, hogyan viselkedjek. A magyarok többsége, akikkel találkozom, dolgozom, elfogadja a személyiségemet, a szakmai módszereimet, mindent, ami én vagyok. Olaszországban játékosként és edzőként is voltak problémáim azzal, hogy elfogadjanak, de itt soha. Magyarországon önmegtartóztatás nélkül beszélhetek a gondolataimról, az érzéseimről és ezért nagyon hálás vagyok a magyaroknak.

Újságírók és elemzők gyakran illetik a defenzív, reaktív jelzőkkel a magyar válogatott játékát. Egyetért ezekkel a címkékkel?

Mivel a futball viszonylag egyszerű csapatjáték, nagyon sokan úgy gondolják, hogy jól értik, értenek hozzá. Ha megnézzük a válogatott statisztikai adatait, azt látjuk, hogy a mérkőzések első szakaszában nagyjából 50 százalékban birtokoljuk a labdát.  Ezután az ellenfelek erősségétől függően ez a labdabirtoklási arány csökkenhet, hiszen muszáj elfogadni, hogy a németek, az angolok, a franciák vagy a portugálok ellen úgy lehet kontrollálni a mérkőzést, ha átadunk területet. Szervezetten kell védekezni, és erőteljesen támadni akkor, amikor lehetőség nyílik rá. Ezt a taktikát egyre sikeresebben alkalmaztuk. Az olaszok ellen ugyan 2-0-ra kikaptunk itthon, de többet lőttünk kapura, és nagyjából 50 százalékban nálunk volt a labda. Vétettünk hibákat, de ki-ki mérkőzést tudtunk játszani ellenük. Komoly feladatunk, hogy a papíron gyengébb ellenfelekkel szemben hasznos labdabirtoklási fölényt tudjunk kialakítani.

Az előttünk álló Eb-selejtezőkre tekintve teljesen aktuális, amit említ: a litvánok, a bolgárok, a montenegróiak ebbe a kalapba tartoznak.

Azt tudjuk tenni, hogy rengeteget gyakorlunk, és beszélgetünk arról a játékelvről, aminek a segítségével fel tudjuk törni ezeknek a csapatoknak a védelmét. Ha már szóba kerültek a litvánok: ők például nem védekeznek túl mélyen, agresszíven próbálnak játszani, és várnak a pillanatra, a gyors kontra lehetőségére. Ellenük is azt várják tőlünk, hogy többet birtokoljuk a labdát, ám ahogy ők, a bolgárok és Montenegró is fel fogja vállalni a bátor támadójátékot. Ezért most is olyan játékosokat kell meghívnom, akik a játék összes fázisában magas szinten képesek teljesíteni. Ahhoz, hogy a támadóharmadban is még erősebbek legyünk, új, fiatal, tehetséges játékosokra van szükségünk. A centerposztra is keresünk játékost, ez most a legfontosabb feladat, hiszen innen hiányzik egy ember.”

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád