Nyílt levél a kárpátaljai magyarok hátára céltáblát rajzoló Karácsony Gergelynek

„Budapest virtuális polgármestere egy Facebook-bejegyzésben hosszasan ecsetelte (vélhetően háttérstábja által megírt) gondolatait, váltig állítva: ő kiáll a kárpátaljai magyarok mellett. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Facebook-bejegyzéshez csatolt fotó arról az eseményről, ahol Karácsony Gergely a mostaninál is súlytalanabb állapotában, Zugló polgármestereként tiltakozott az ukrán nyelvtörvény ellen öt évvel ezelőtt (azóta egyszer sem).

Remélem, mindannyian átérezzük annak a súlyát, amikor egy zuglói polgármester felszólal valami mellett (vagy ellen). Karácsony Gergely Facebook-bejegyzése felvet azonban egy nagyon érdekes kérdést:

Az elmúlt öt évben tényleg ez a legtöbb, amit a kárpátaljai magyarokért tett? Karácsony Gergely az elmúlt öt évben EZT tudta csak felmutatni a kárpátaljai magyarok védelmében? Tényleg ez az egyetlen, amit sikerült előbányásznia?

Nem tisztem ezen kérdések megválaszolása, inkább a főpolgármesterre bíznám. Ami viszont engem sokkal jobban érdekel (és érint), az a bejegyzés első két bekezdése:

Karácsony Gergely ebben a posztjában azt állítja, hogy mi kiforgattuk a szavait. Kiforgattuk azt, amit a szájával mondott. Az ott elhangzottakat ő soha ki nem mondta, de még csak nem is gondolta. Ez félig-meddig igaz is, hiszen tolmácson keresztül kommunikált, de a végeredmény szempontjából ez lényegtelen. Ha viszont Karácsony Gergely a Facebookon üzen nekünk, akkor én is megragadnám az alkalmat, hogy nyílt levelet intézzek a kárpátaljai magyarok hátára céltáblát rajzoló főpolgármesterhez:

TISZTELT KARÁCSONY GERGELY!

Igazán nagy örömmel tölt el, hogy Önhöz is eljutott az írásom. Sajnálattal konstatálom azonban, hogy tőlem kellett megtudnia, mi is hangzott el az ominózus beszélgetés során. Ön bizonyára nincs tisztában vele, mivel soha nem élt ott, de az ukrán szélsőségesek ellenségként tekintenek a kárpátaljai magyarokra. Én ott éltem. Tudom. Én ott voltam, amikor zászlókkal és füstszórókkal tüntettek a magyarok ellen. Ön nem. Én ott voltam, amikor mérgezéssel fenyegették a vízkészleteinket. Ön nem. Én ott voltam, amikor az ukrán kormány ráküldte a terrorelhárítás embereit a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára állítólagos államellenes tevékenység után kutatva. Ön nem volt ott. Ott voltam, amikor 2015-ben egy jóbarátomat elvitte a terrorelhárítás, mert azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a Majdan óta csak romlott az ország állapota és Kárpátalja jobban járna autonóm területként. Ön nem volt ott. Akkor sem volt ott, amikor gyerekként gyümölcsöt árultunk az ukrán turistáknak, akik számon kérték rajtunk az ukrán nyelvtudás hiányát és azt ecsetelték édesanyámnak, hogy miért költöztünk Ukrajnába, ha nem beszéljük a nyelvet (mindezt oroszul). Ön nem érzi a szavai súlyát. Kárpátaljai magyarként én viszont annál inkább.

Csak az elmúlt négy évben számtalan jogtiprás érte a kárpátaljai magyarokat, az Ön válasza erre pedig egy öt évvel ezelőtti tiltakozás, amit valahogy nem tárt Szergej Szidorenko elé, amikor Önnel beszélgetett. És tudom, ez kiváló alkalom Orbán Viktor hibáztatására, de attól függetlenül, hogy az ukrajnai magyarellenesség már a Fidesz előtt is jelen volt, Ön csak olajat öntött a tűzre.”

Nyitókép: Földházi Árpád