Tízmillió hegymászó országaként vitatkozunk Suhajda Szilárd sorsáról

A magyar hegymászó, Suhajda Szilárd halálát követően

több napja esnek egymásnak a véleménynyilvánítók a közösségi médiában. „Két elnagyoltan megrajzolt álláspont olvasható ki: az egyik – igen markáns – azok véleménye, akik azt hangoztatják, hogy nem kellett volna a hegymászónak odamennie, míg a másik tábor szerint Suhajda Szilárd olyan határokat feszegetett, amiket kevesen mernek feszegetni” – elemzi Suhajda tragikus halála után kialakult közhangulatot Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológus.  

Miért érzik úgy az emberek, hogy véleményt kell formálniuk?

Mint sok kérdés, ez is a közösségi médiára vezethető vissza. „19 éve, hogy megszületett ez a tömegeket elérő csatorna, ami serkenti, gerjeszti, ösztönzi a véleménynyilvánítást” – mondja a szakértő, hozzátéve, ez az oka, hogy nagyon sokan – még azok is, akik korábban számos marginális témában nem nyilvánítottak volna véleményt – most úgy érzik, muszáj.

– mutat rá.

„Több milliárd ember jelent meg a közösségi médiában, amiből az is következik, hogy a társas viselkedés részévé vált, hogy nemcsak a nagymama süteményéről vagy a barátnőm új szoknyájáról nyilvánítanak véleményt, hanem számos olyan dologról is, amihez egyáltalán nem is értenek. Ha véleményt kellene mondanom ebben a kérdésben, biztos, hogy legalább hetekre belefúrnám magam a témába” – hangsúlyozza.

A szociálpszichológus úgy véli, az adott kérdésben csak a hegymászók nyilváníthatnának véleményt. „Nagyon speciális világ az övék”, Szevetelszky szerint

és még sorolhatnánk. Nem beszélve arról, hogy az átlagember még a tizedét sem próbálja meg annak, amit a hegymászók megtesznek, és ennek ellenére egyszerűsítik le ezt a hivatást.

Arra a kérdésünkre, hogy a saját céljai érdekében feláldozhatja-e magát az ember, annak ellenére, hogy van családja, azt válaszolja, hogy „nagyon sok olyan esemény volt az emberiség történetében, ami erőn felüli erőfeszítést követelt. Az eredményeseket ünnepeljük, azokra pedig, akik feláldozták az életüket, kevésbé emlékszünk”. Mindezek mellett úgy látja, hogy érdemes feszegetni a határainkat, mert abból új ismeretre teszünk szert, „és itt nemcsak tudományos ismeretekre gondolok, hanem magunkra vonatkozó ismeretekre: jó érzés, ha sikerül megcsinálnunk, amit nem gondoltunk, hogy meg tudunk csinálni” – emeli ki.

Arra a felvetésünkre, hogy a Himaláját már több százan megjárták, tudunk róla mindent, amit tudni érdemes; Szvetelszky úgy reagál: „piramist is próbáltunk építeni néhány évvel ezelőtt, mégsem sikerült, pedig több ezer évvel, jóval alacsonyabb technikai felszereltséggel ment. Sok minden van, amit nem tudunk korábban élt embertársaink után csinálni”.

„Mindenesetre abban biztos vagyok, hogy

ezzel pedig a véleménynyilvánítóknak – azoknak is, akik értenek hozzá, és azoknak is, akik nem – is tisztában kell lenniük. Jó, ha ezzel a legtájékozatlanabb ember is tisztában van”.

Nyitóképen: Suhajda Szilárd hegymászó, a Magyar Everest Expedíció 2017 tagja útban az Everest alaptábor felé a nepáli Namche Bazaar közelében 2017. április 1-jén  MTI Fotó: Mohai Balázs)