Nem volt esélyünk, de meg kellett próbálni a Bécs elleni rohamot – történész a schwechati csatáról
2023. október 30. 17:14
„Vallom, hogy meg kellett próbálni a támadást, már csak a következmények miatt is” – mondja Pelyach István történész, aki szerint így Kossuth is belátta, hogy a haderőt át kell szervezni, ami megalapozta a későbbi sikereket. A tehetséges Görgey kulcspozícióba került, a tisztikarban elkezdődött egy tisztulási folyamat.
2023. október 30. 17:14
16 p
7
0
9
Mentés
Sokak szerint a pákozdi győzelem és a bécsi forradalom után természetesnek látszott, hogy a magyarok Bécs megsegítésére sietnek 1848-ban.
Hadtörténelmünk máig vitatott kérdése, hogyan folytatódott volna a szabadságharc, ha nem késlekedik a magyar haderő, hanem azonnal Bécshez indul
és egyesül a felkelőkkel. A tények: napra pontosan 175 éve, 1848. október 30-án a Bécs melletti Schwechat falu közelében a Móga János vezette magyar sereg vereséget szenvedett a Windisch-Grätz vezette császári haderőtől.
A témában a kor szakértő történészét, Pelyach Istvánt kérdeztük, hogy a valóságot elválasszuk a fantáziától, hogy megvilágítsuk a hátteret és a számba vegyük a következményeket.
*
Hogy jutottunk a schwechati csata előtti dilemmáig?
A pákozdi magyar győzelem után Jellasics horvát hadserege Bécs felé hátrált ki az országból, a magyar fősereg pedig Móga János vezetésével, meglehetősen lassan, a háromnapos fegyverszünetet betartva követte Jellasicsot. A határra érkezve valóban fölmerült a dilemma: lépjük át a határt és folytassuk az üldözést osztrák földön, vagy ne.
Mi szólt az azonnali támadás mellett?
Elsősorban az, hogy október 6-án kitört Bécsben egy forradalom.
Adódott a lehetőség, hogy a forradalmárokkal összefogva, őket megsegítve a dinasztiát a 48-as alkotmányosságunk betartására kényszerítsük,
ami azért is lett volna célszerű, mert október 3-án az uralkodó kiadott egy manifesztumot: ebben Magyarországot hadiállapotban lévő tartománynak nyilvánította, kinevezte teljhatalmú biztosnak Jellasics bárót és feloszlatta az országgyűlést.
Mindez komoly alkotmányjogi kérdést vetett föl: jogában állt-e mindez a királynak? A 48-as, áprilisi törvények értelmében nem.
Milyen érvek merültek föl a határátlépés ellen?
Egyrészt Jellasics hadserege jelentősen átalakult Pákozd óta, nőtt a harcértéke, hiszen a fosztogató, népfelkelőnek minősülő alakulatokat hazaküldte október elején.
Ráadásul, ha átlépjük a határt, akkor osztrák földön már nem csupán a horvát hadsereggel, hanem a Bécsből kiszorított császári alakulatokkal is szembe kell néznünk, vagyis
nehezen föloldható morális kérdés
merült föl a hadsereg tisztjei számára, akik fölesküdtek a dinasztiára és a 48-as magyar alkotmányra egyaránt. Jellasiccsal szemben még el lehetett adni azt az ideológiát, hogy a horvát parancsnok valamiféle horvát szeparatista célokért küzd, de ha a magyar sereg tisztjei egy az egyben ugyanazokat a színeket látják a császári hadsereg katonáin, mint amit ők maguk is viselnek, akkor erősen kérdéses, vállalják-e a harcot.
A harmadik fontos tényező, bár ezt nem nagyon tudtunk annak idején, hogy
Bécs alatt időközben komoly császári haderő gyűlt össze: megérkeztek Windisch-Grätz herceg csapatai
Prágából, akiket október közepén átvezényeltek Bécs alá, ami az erőviszonyokat jelentősen megváltoztatta. Ha mindent összeadunk, a magyar haderő 25-26 ezer fővel lépte át a határt, ezzel szemben nagyjából 80 ezres császári sereg várta a magyar támadást.
Miért döntött úgy a magyar parancsnokság, hogy ha késve is, de megindulnak?
A határátlépés mindent összevetve nem katonai, hanem
politikai döntés volt.
A magyar országgyűlés hozott ugyan egy határozatot, hogy amennyiben a bécsi forradalmárok kérik Magyarország segítségét, akkor át kell lépnünk a határt, de ilyen segítségkérés hivatalosan nem érkezett. Végül Kossuth Lajos fellépése döntötte el a kérdést, aki a táborba érkezett és némi katonai erősítést is hozott.
Kétségtelen, hogy
Kossuth a realitásokat kevésbé vette számba:
azon a véleményen volt, hogy a támadást mindenképpen meg kell kísérelni. Meghallgatta Mógáék ellenérveit a számbeli és minőségbeli osztrák fölényről, a magyar népfelkelők alacsony harcászati értékéről, vagyis arról, hogy vereséget fogunk szenvedni, ám Kossuth végső érve szerint ha vereséget szenvedünk is, támadni kell, különben a népfelkelők és nemzetőrök hazamennek.
Kossuthot végül Görgey véleménye győzte meg teljes mértékben, aki szintén az átkelés és a támadás mellett érvelt.
Görgey szerint nincs választás: előre kell menni, mert ha nem támadunk, többet bukunk, mintha három csatát vesztenénk.
Ha vereséget szenvedünk is, érvelt Görgey, a hadsereget meg lehet menteni a teljes bomlástól.
Befolyásolta a schwechati csata a háború egészét?
Akárhogy is nézzük, a háború ekkor kezdődött Ausztriával. Nyilvánvalóvá vált, hogy a 48-as alkotmány megvédése érdekében nekünk a császári hadsereggel is meg kell mérkőznünk, ilyen szempontból
a schwechati ütközet jelentősnek számít, hiszen fölvettük a kesztyűt, belementünk a nyílt küzdelembe.
Megértettük, hogy nem elég Jellasicsot kiverni az országból, a nemzetiségi mozgalmakat féken tartani, hanem az udvarral szemben katonai erővel kell az alkotmányunk tiszteletben tartását kicsikarnunk.
Egyébként is, minden csata befolyásolja picit a háború menetét, de tegyük hozzá, hogy nagyon az elején vagyunk. A schwechati csata még a felkészülés időszakában zajlott, tehát a végső kimenetelt közvetlenül nem jelezhette előre.
Hogyan zajlott a csata?
Október 28-án átléptük a határt, 30-án érkeztünk Bécs alá. A csata jól kezdődött számunkra, a jobbszárny előretört, a következő lépés az lett volna, hogy a centrum követi a jobbszárny támadását. Görgey, aki a centrumot vezette, meg is indította volna a támadást, de Móga megálljt parancsolt neki, mivel lemaradt a balszárny és félő volt, hogy a császáriak átkarolják a magyar alakulatokat.
Görgey így csak később indulhatott, ami végzetes következményekkel járt:
a hatalmas fölényben lévő császári tüzérség ágyúzni kezdte a magyar centrumot,
ahol önkéntes, vagy frissen besorozott, harctéri tapasztalat nélküli zászlóaljak állomásoztak, akik a tömött négyszögbe csapódó ágyúgolyókat nagyon nehezen viselték és egy részük futásnak eredt, majd egypár hősies előretörés ellenére hamarosan megindult az általános visszavonulás.
A magyar sereg azonban nem zuhant össze. Időközben megérkezett az elkésett balszárny lovassága és megakadályozta, hogy az osztrák lovasság üldözőbe vegye a menekülő magyar gyalogosokat, felfogva a császári lovasság rohamait. Ha úgy tetszik,
bejött Görgey előrejelzése: ha vereséget szenvedtünk is, megmentettük a hadsereget.
Milyen veszteségekről beszélhetünk?
Pontos adataink nincsenek. A halottak számát magyar oldalon 100-200 főre becsüljük, a sebesültek 500-600-an voltak. A császári veszteségek jóval kisebbek: 20-30 halott, 50-60 sebesült.
Meddig tartott a maga az ütközet?
Öt-hat órás csatáról beszélhetünk, de ennek nagy része kölcsönös ágyúzással, tétlenséggel telt.
Volt esélyünk egyáltalán? Lett volna, ha hamarabb indulunk?
Úgy gondolom, a magyar hadsereg állapota eleve nem tette lehetővé, hogy tanult, harcedzett, fegyelmezett császári katonákkal szemben sikert érjünk el. Sem előbb, sem később.
A magyar sereg és a bécsi felkelők egyesülése reális elképzelés volt?
A bécsi felkelők és a magyarok között ott tanyázott Jellasics hadserege, meg a bécsi helyőrség.
Hacsak át nem repüljük őket hidroplánnal, ez hamvában holt vállalkozás lett volna,
bár tudom, a történelemben a „ha” kezdetű mondatok a legizgalmasabbak. Ismétlem: a tények tudatában a magyar félnek nem volt komoly esélye a győzelemre. Másrészt a harcoló bécsi felkelők is pár ezren voltak csupán, a reguláris erők ellen ez nem számottevő erő, kicsit eltúlozzuk ennek a sansznak a jelentőségét.
Melyek voltak a csata pozitívumai és negatívumai?
Vallom, hogy meg kellett próbálni a támadást, már csak a következmények miatt is: ne felejtsük el, hogy a csata után Móga János lemond és Kossuth hamarosan kinevezi Görgey Artúrt a feldunai egységek fővezérének. Görgey fő feladata majd az lesz, hogy ütőképessé tegye, átszervezze a magyar hadsereget, amely a várható osztrák támadással szemben már sikeresen működhet.
Ami pozitívum, egyben negatívum is.
Kiderült, milyen állapotban van a magyar hadsereg. Fölmértük, hol is tartunk valójában,
ami egy háborúban rendkívül fontos, ahogy a mindennapi életben is: szembesültünk azzal, mire vagyunk képesek, mit kell átalakítani ahhoz, hogy sikeresek lehessünk.
A schwechati csata után
elkezdődik egy tisztulási folyamat a magyar hadsereg tisztikarában,
ami majd 1848 decemberében tetőzik: sok tiszt lemond ekkor, azok, akik nem hajlandóak a császáriak ellen a 48-as magyar alkotmányért harcolni.
Tehát végső soron jó döntésnek bizonyult a nem azonnali támadás is…
Azért volt jó döntés átlépni a határt és támadni, mert ott döbbentünk rá, ott tudtuk fölmérni a magyar hadsereg tényleges állapotát:
a politikai vezetés is megértette, Kossuthtal az élen, hogy ezt a haderőt át kell szervezni,
ha a császáriakkal szemben is ütőképesek akarunk lenni.
Kossuth kénytelen volt belátni: attól, hogy valakinek fegyvert adunk a kezébe, még nem lesz katona. Megértette, hogy időre, kiképzésre van szükség, hogy a nemzetőrök hosszú távon nem használhatók.
Kossuth és Görgey rengeteg kérdésben ütköztek, nem értettek egyet. Ne felejtsük el: a háború alapvetően szakmai kérdés, nem szerencsés, ha a politikum a háború menetébe avatkozik.
Schwechat után igazán jól jött Kossuth mellé egy zseniális szakember,
A császári udvar sunyi módon próbálta megtörni a szabadságát jogi eszközökkel kivívó magyarságot 1848-ban: elkergettük Jellasicsot, így Pákozd a nemzeti összefogás jelképévé vált az önkény ellen.
Nyitókép: Magyar népfelkelők Pozsonynál 1848. október 30-án. (Höfelich, J. litográfiája)
„Nem késő az Akadémia részéről egy, a marxizmust élesen elítélő nyilatkozatot tenni” – fogalmazott lapunknak az értékvédő szervezet, a CitizenGO kampányfelelőse.
Nánay Mihály szerint a sokévi átlagnak megfelelő volt a szerdai történelem érettségi nehézsége, a feladatok nagy része szövegértéssel, kompetencia alapú módon megoldható volt.
A székelyek török nyelvet beszéltek, stratégiai okok és a hun-hagyomány miatt csatlakozhattak a honfoglalókhoz – mondja Aydemir Hakan tudományosan megalapozott, forradalmi tanulmányában.
Mark Galeotti szerint az Orosz Föderáció államfője megváltoztatta kormányát, egyesítette az ország védelmi és polgári gazdaságát, hogy állandóan mozgósított állammá váljon.
Leonore Gewessler energiaügyi miniszter a történelmi kudarcokról és a Gazprommal kötött átláthatatlan ügyletekről is beszélt a Zeit Online-nak.
p
0
1
26
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 9 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
ekeke1
2023. október 30. 19:31
"Schwechat után igazán jól jött Kossuth mellé egy zseniális szakember, "
Na b+, hogy megváltozott ez a mese is...
Mára Görgey lett a zseniális szakember.
A 16-17. század történetírásában megtörtént a rendszerváltás, előbb-utóbb 48-at is eléri a változás szele. Kossuth és Battyhány szövetsége a Vörös Béccsel vállalhatatlan és szégyenletes, tíz év múlva olyan kínos lesz ez a cikk, mint manapság a Kádár-kori vonalas tortenetírás.
"Mária mély csendje hulljon a szívedre,
Mária szent könnye cseppenjen kezedre,
Mária érzése áradjon lelkedbe,
Mária mosolya fogadjon a Földre,
Mária rózsája illatozzon körbe,
Mária nyugalma hordozzon betöltve.”
istenanya.hu 🤍