Folytassa, Felség! – avagy Habsburg Ferdinánd a csúcson

RAPID - a Mandiner Sport és a Racingline.hu hétfői digitális autó-motor sport melléklete

Vámosi Péter írása

Ferdinánd, mert bizony némileg tud magyarul is, gokarttal kezdte, ahogy sokan mások is. Lajtabruck városában, Bécstől nem messze fertőzte meg a benzingőz, és viszonylag hamar, jó monarchistaként egy magyar csapatnál találta magát, amikor belekezdett a profi autóversenyzői karrier építésébe. 2012-ben még csak Felső-Ausztria bajnoka volt, 2013-ban már a győri KMS színeiben, és magyar útlevéllel is a zsebében szerezte meg a magyar bajnoki címet. Egy évvel később azonban már újra egy osztrák csapatnál versenyzett, megnyerte itt is a hazai bajnokságot a DD2 kategóriában. Ezért mindhárom évben kijutott a Rotax Max Challenge világdöntőre, ahol a legjobbak ellen mérethette meg magát. Legeredményesebb a gyors „fűnyírók” közt 2013-ban volt, amikor New Orleansban tizedik helyezést ért el. Nem volt kérdés, jöhet is a következő lépcsőfok, a formaautózás.

A Lechner Racingnél kezdett a nyitott együléses formula versenyautók világában, amely név ismert lehet Magyarországon is, akár a Porsche Szuperkupából. Velük a Formula Renault 1.6 Észak-Európai bajnokságába neveztek, és lett az év végén a bajnoki összetettben negyedik. A téli szünetben, ahogy sokan mások a generációjából

2015-ben átváltott a 2 literes motorral hajtott erősebb gépekre, és egy brit csapathoz. A Fortecnél töltött el két évet, de az évad végén egy súlyos baleset miatt több futamot is kénytelen volt kihagyni. Visszatérése után azonban már egy Formula 3-as autóban találjuk a paddockban is csak poénból hol Hercegnek, Királynak vagy Császárnak becézett Ferdinándot.

2017-ben már a pedigrés

és versenyez velük a mai napig is, már állandó versenyzőjükként, a királykategóriában. Négy dobogós helyezése mellett Spa-Francorchampsban nyerni is tudott. A formaautós juniorpalánták és Forma-1 várományosok legnagyobb megméretésén, a Makaói Nagydíjon pedig gyakorlatilag 300 méterrel a cél előtt egy veszélyes előzést követően már az élen állt, viszont túlvállalta magát, és a falba küldte az autót. Ugyan negyedik helyen végül így is bevánszorgott, de ez a huszáros menetelés ezúttal nem adta ki neki. 2018-ban is maradt ennél az istállónál, bár ilyen sikereket már nem ért el.

2019-ben jött az első élesebb váltás, és elindult a sportautózás irányába komolyabban is. Eddig a Forma-1 volt a cél, de teljesen reálisan mérte fel azt, hogy a Formula 2 már indokolatlanul drága lenne, a konkurenciaharc meg túl nagy. Itt érdemes megjegyezni azért, hogy alapvetően pokolian nagy támogató soha nem állt be mögé, noha volt róla szó legalább pletykálkodás szintjén, hogy akár a Red Bull kötelékébe is kerülhet. Így jött képbe a DTM, és az akkor ott újonc Aston Martin csapat, azonban ez a projekt kudarcra volt ítélve, és nem miatta. Néhány pontot szerzett abban az évben. 2020-ban már az Audi kötelékében láthatjuk, viszont nem gyári versenyzőként, hanem csak egy partnercsapatnál. Belgium úgy látszik, különösen fekszik neki, mert a változatosság kedvéért Zolderben érte el a legjobb eredményét, ahol harmadik helyen végzett az egyik futamon. Végül tizedikként zárt a bajnokságban.

2021-ben jött el számára a komoly áttörés, szinte minden téren. Télen még az orosz G-Drive színeiben lett az ázsiai Le Mans-széria egyéni bajnoka, két győzelemmel. Ezt követően a dán High Class Racinggel indul a legendás 24 órás Daytonán, ám technikai gondok miatt végül kiállni kényszerült.

Külön szépsége ennek a sorozatnak, hogy azért nem jelentősen lassabbak, mint az itteni első osztály, amely immáron Hypercar néven fut, és az autók technikailag meglehetősen közel állnak egymáshoz, kis túlzással már-már márkakupáról beszélhetünk. Ez azt jelenti, hogy itt, bizony nincs mese, tudni kell vezetni. A sorozat kiemelt csúcsversenye Le Mans, ahol sokáig a csapat másik autója vezetett Robert Kubicáékkal, akik azonban az utolsó körben voltak kénytelenek kiállni egy műszaki hiba miatt. Így gyakorlatilag elsőre megnyerte Habsburg Ferdinánd osztályában a legendás futamot, csapattársaival, Robin Frijns és Charles Milesivel egyetemben.

Hatalmas utat tett meg idáig a Habsburg úrfi, és magának kaparta ki a sikereket, sőt „Őfelségét” alapvetően minden kategóriában mindenki le akarja győzni, hiszen „tudja már, hogy hol a helye”. Családon belül is elsődleges támogatója eddig inkább a magyar gyökerekkel is rendelkező édesanyja volt, az osztrák hadseregben vadászpilótaként szolgált édesapja jobban örült volna annak, ha fia a politikai pályát választja, vagy sikeres üzletemberré válik. Ehhez képest környezettudatos autóversenyző, illetve az osztrák televízió egyik állandó helyszíni riportere.

Nyáron beszélgettünk is egy sort, hogy mégis hova tovább, feldobtam neki újra a Forma-1-et, hiszen gyerekkora óta azért csak ez az álma, és még nem tett le róla. Ő viszont két lábbal áll a földön, és uralkodik magán: most az elképzelései szerint éveket töltene el inkább a sportautózás csúcsa felé vezető úton. Akkor azonban sem ő, sem én nem számoltunk még azzal, hogy ilyen hamar „kipipálja” az LMP2-t.

A címre visszatérve tehát: folytassa, Felség, lehetőleg már egy gyári versenyülésben, a Hypercarok között!

Nyitókép: A győztes trió, Charles Milesi, Habsburg Ferdinánd (balról a harmadik) és Robin Frijns ünnepel a pódiumon. Harry Parvin/AdrenalMedia.com/FIA WEC