A Ferencváros legendái a Mandinernek: „Mindenkiben maradt egy kis hiányérzet”

Dragóner Attila

a Ferencváros korábbi válogatott hátvédje

„Ez egy nagyon erős csoport volt, BL-szintű ellenfelekkel játszott a Fradi”

Összességében nem csalódtam a szereplésünkben, a mérkőzések ritmusát, dinamikáját pozitívnak értékelem, igaz, volt olyan találkozó, amelyben több lehetőségünk is volt. Tudomásul kell venni: ez egy nagyon erős csoport volt, amelyben BL-szintű ellenfelekkel játszott a Fradi. A Leverkusen elleni győzelmen kívül is akadtak olyan mérkőzések, amelyeken közel álltunk a pontszerzéshez, a még több gólhoz, de tudomásul kell venni: ezen a szinten a kevés lehetőséget könyörtelenül ki kell használni, és a védelemnek szinte hiba nélkül kell játszania, hiszen a tudásbeli különbségek hosszú távon úgy is kijönnek.

Hajdu Attila

a Ferencváros 1995-ös BL-csapatának kapusa

„A Fradi hosszú távon legyen ott a Bajnokok Ligája vagy az Európa Liga főtábláján”

Jó, hogy így lett vége, hiszen a Bundesliga egyik élcsapata elleni győzelem optikailag szebbé tette a búcsút. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy mindenkiben maradt egy kis hiányérzet, hiszen több olyan mérkőzésünk is volt, amelyeken pontokat szerezhettünk volna. Nagyon lényeges, hogy egyik meccsen sem játszottunk alárendelt szerepet, ez korábban nem mindig volt így, elég csak a mi Bajnokok Ligája-szereplésünkre gondolni, amikor az Ajax vagy a Real Madrid elleni idegenbeli mérkőzéseken jószerével ki se jöttünk a 16-osunkról. Azt is el szoktam mondani, hogy a leglényegesebb: a Fradi a selejtezőkön mindig jusson túl, és hosszú távon legyen ott a Bajnokok Ligája vagy az Európa Liga főtábláján.

Martos Győző

a Ferencváros korábbi válogatott hátvédje

„A nemzetközi kupaporond más kávéház, mint az NB I”

Szerencsére a vége jól sikerült, kis szerencsével azonban lehetett volna több pontunk is, hiszen több mérkőzésen is átlagon felüli teljesítményt nyújtottunk (a Leverkusen elleni győztes meccsen kívül gondolok a németek elleni idegenbeli találkozóra, valamint a Betis elleni hazai mérkőzésre), de ebben a rendkívül erős csoportban a 3 megszerzett pont a reális erőviszonyokat tükrözi. Tudomásul kell venni: a nemzetközi kupaporond, a főtábla más kávéház, mint az NB I, éppen ezért folyamatosan ezen a szinten kéne játszanunk, hogy ne legyen szokatlan a mérkőzések irama és ritmusa.

Mucha József

a Ferencváros korábbi válogatott középpályása

„Egyszer sem vertek agyon minket”

Ahogy mondani szokták, minden jó, ha jó a vége, az utolsó mérkőzés végeredményére büszkék lehetünk, hiszen egy nagyon jó csapatot verünk meg. Az, hogy milyen összeállításban játszott a Leverkusen, legyen az ő problémájuk, aki fradista érzelmű, biztos vagyok benne, hogy rendkívül örül ennek a nagy bravúrnak. Ne felejtsük el, egy borzasztóan erős, nyugodtan mondhatom, Bajnokok Ligája-szintű csoportba kerültünk, amelyben egyszer sem vertek agyon minket. Egyetlenegy hiányérzetem van: hazai pályán a Celticet megverhettük volna. Mindent összevetve helytálltunk, bízom benne, hogy jövőre újra itt, az Európa Liga csoportkörében tudunk bizonyítani. Mert ahhoz kétség sem férhet, hogy újra a Ferencváros lesz a bajnok.

Telek András

a Ferencváros 1995-ös BL-csapatának középhátvédje

„Sajnos a nagy bravúr sokáig váratott magára”

A csoport erősségét is figyelembe véve nagyjából reális végeredmény született. Sajnos a nagy bravúr sokáig váratott magára (egészen az utolsó csoportmérkőzésig), de a Bayer Leverkusen elleni siker bizonyította, hogy többet is ki lehetett volna hozni az idei Európa Liga-szereplésből. Az utolsó mérkőzésen mindenki beleadott mindent, egymásért is hajtottak a játékosok, bízzunk benne, hogy a következő szezonban egy még erősebb Fradi vág majd neki az európai kupaküzdelmeknek.

Nyitókép: Aissa Laidouni volt a nyerőember a Leverkusen elleni hazai mérkőzésen Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd