Azok a sikeres '30-as évek!

Mivel az 1932-es nyári olimpiát Los Angeles rendezhette, az amerikaiak úgy voltak vele, hogy egy lúd (vagy az ottani hagyományoknak megfelelően egy pulyka) legyen kövér, úgyhogy "elvitték" abban az évben a téli játékokat is.

Vélhetően túlzottan nagy örömöt nem okozott a döntés az európai sportolók körében, mert akkoriban még nem úgy volt, hogy "felugrik" az ember az első Amerikába tartó repülőre, és hat óra múlva New Yorkban landol, majd egy nap múlva már a játékok helyszínén. New York államban van egy Adirondack nevű hegység, és ide álmodták meg a játékokat. Hivatalosan 

, mely nagyjából a New York-Montreal egyenesen van, lényegesen közelebb a kanadai metropoliszhoz, mint az amerikaihoz. A nagy tavak legkeletibb tagjától, az Ontariótól keletre van, nagyjából annak északi részének szélességi körén. Vagyis eléggé északon, és eléggé magasan, hogy télen ott legyen hó. 

Az volt is, de volt gazdasági világválság a helyieknek, és a már említett utazási nehézségek a más kontinensen lakóknak.

Így aztán nem csoda, hogy

Furcsára sikeredett az első amerikai téli olimpia. Az utolsó napokra pl. az időjárás annyira enyhe lett, hogy a bobosok két futamát csak a záróünnepség után tudták megrendezni. Viszont történelmi eredményt hozott, ugyanis

Edward Eagan természetesen nem a bobosok versenyét nyerte meg 1920-ban, hanem  a félnehézsúlyú ökölvívók küzdelmét. Itt szerencsére nem ütött, csak tolt, és ez is megtette.

Ám nemcsak ő írt történelmet, hanem hazánk is. Ugyanis

Persze senki ne gondolja, hogy a '32-es téli olimpia Magyarországról szólt, ám Rotter Emília és Szollás László műkorcsolya párosban bronzérmes lett, és eggyel végzett ezen kettős mögött az Orgonista Olga-Szalay Sándor duó. Ennek a sportágnak a női egyéni számát "természetesen" Sonja Henie nyerte, ám az uraknál az egy nyári, és két téli olimpián bajnoki címet szerző svéd Gillis Grafström az osztrák Karl Schäfer mögé szorult.

A jégkorongozóknál négy csapat indult. Aki nem tudja, hogy melyek ezek, az is elsőre rávágja, hogy Kanada és az Egyesült Államok biztosan! Ez így igaz, ám ki gondolná, hogy a másik kettő Németország és Lengyelország volt. Ezzel az erőviszonyokat is elmondta az ember: volt két hokizni tudó társaság, és kettő, amely kevésbé tudott. Ennek megfelelően a két teljes körből álló torna során Lengyelország pont nélkül zárt, Németországnak pedig csak két győzelme volt. Természetesen a lengyelek ellen.

Az első találkozásuk 2-1-es kanadai sikert hozott, a második meg 2-2-es döntetlent. Tulajdonképpen játszottak egy harmadikat is, ami 0-0 lett, de ez a második részeként vonul be a történelembe. Ugyanis 2-2 után (ma is ismert módon) az első gólig kezdődött egy "hirtelen halál", de mivel három újabb harmad (vagyis egy újabb teljes találkozó) után sem született döntés, ekkor befejezettnek nyilvánították a meccset (és az olimpiai jégkorong-tornát). Meglepő lenne, ha ez lett volna a kiírásban, de a rugalmasság sok téli olimpiához hozzátartozott akkoriban.

Az első három téli olimpia közül kettőt az az ország rendezhetett, amely abban az évben nyárit is. Ez így lett 1936-ban is! A berlini nyári játékok előtt a télit Garmisch-Partenkirchenben tartották. Mivel Európa közepére könnyebben lehetett eljutni, mint négy évvel korábban Lake Placidbe, így 28 ország küldött sportolókat. Megjelent Ausztrália is, így már

A Magyarországról is könnyen elérhető bajor településre hazánkból is „özönlöttek” a sportolók. Összesen 25-en sportoltak versenyszerűen a Münchenhez közeli településen, és ez a nagy szám annak is köszönhető, hogy

Egészen „nagy szám” lett a szereplése, az egyébként már komoly tornán. 15 válogatott indult, ezeket négy csoportba osztották. Itt a magyar csapat 11-2-re verte Belgiumot (ez volt az első olimpiai esemény, melyről a Magyar Rádió élőben tudósított) , 3-0-ra Franciaországot, és csak 3-0-ra kapott ki Csehszlovákiától. Utóbbival együtt jutott

, ahol az újabb csoportban elszenvedett két szolid vereséget, Németországtól, és a későbbi aranyérmes Nagy-Britanniától, és csak Kanadától kapott ki nagyon, 15-0-ra. Ez utóbbi még akkor sem volt szégyen, ha végül a juharlevelesek történetük során először nem nyerték meg az olimpiai hokitornát.

A korongosok tehát jól teljesítettek, a Rotter Emília-Szollás László műkorcsolya páros pedig még jobban. Megismételte amerikai harmadik helyét, és kicsit sem meglepő, hogy több érmet nem szereztek sportolóink. Szekrényesy Piroska és Szekrényesy Attlia ugyanabban a számban negyedik lett, úgy tűnik a ’30-as évek olimpiáin ezeket a helyeket nekünk tartották fent.

Ez a fránya északi összetett viszont ekkor sem ment a magyar ugarról érkezetteknek. Két versenyzőnk összesen nem tudott egy érvényes ugrást végrehajtani, és egyikük sem ért célba futásban. Az itt, és ekkor debütáló

, vagyis a mai alpesi összetettnek megfelelő versenyben nem a kiesett szó szerepelt a nevük után, hanem a nevük előtt egy szám. Nem kicsi, de ugyebár a részvétel…

A gyorskorcsolyázó Hídvéghy László három számban is indult, és neki is helyezési szám került a neve elé, mind a háromban. Ahogy a három egyéniben induló műkorcsolyázónak is. Botond Éva pl. a 15. lett abban a versenyben, ahol

Aztán négy évvel később nem lehetett negyedszer is, mert versenyek sem voltak. Az 1940-es és 1944-es téli olimpiát nem tudták megrendezni, de 1948-ban ismét összegyűltek a havas-jeges számok legjobbjai, de ez már egy következő mese…

A nyitóképen: Garmisch-Partenkirchen-ben rendezték az 1936-os téli olimpiát.

MTI/EPA/Lisi Niesner