A Bayern München történelmi kudarca után csak edzője elégedett

Nehezen tudják feldolgozni a Bayern München szurkolói, hogy csapatuk nem jutott be az elődöntőbe (sem) a Bajnokok Ligájában. Annál is inkább, mert nagy volt az öröm, amikor az „ismeretlen” Villarrealt sodorta az útjába a sors a negyeddöntőben. Annak ellenére, hogy a spanyol csapat legutóbb megnyerte az Európa-ligát, hogy az előző körben kiütötte a Juventust, kevesen tudták elképzelni, hogy a kisváros, kiscsapatának tündérmeséje folytatódhat.

Folytatódott.

A Bayern bukása azért is különösen kellemetlen a híveinek, mert a német rekordbajnok nagyon ritkán kényszerült búcsúra tőle lényegesen alacsonyabbra taksált csapat ellen. Vagyis neves, és a jelenben is tökéletes gárdának kell annak lenni, aki túl akar lépni rajta.

Elég csak évezredünkben megnézni, hogy ki ellen, és a nemzetközi kupa melyik fázisában esett ki a Bayern München:

2022: Villarreal (BL, negyeddöntő)

2021: Paris Saint-Germain (BL, negyeddöntő)

2020: Bajnokok Ligája, győztes

2019: Liverpool (BL, nyolcaddöntő)

2018: Real Madrid (BL, elődöntő)

2017: Real Madrid (BL, negyeddöntő)

2016: Atletico Madrid (BL, elődöntő)

2015: Barcelona (BL, elődöntő)

2014: Real Madrid (BL, elődöntő)

2013: Bajnokok Ligája, győztes

2012: Chelsea (BL, döntő)

2011: Inter (BL, nyolcaddöntő)

2010: Inter (BL, döntő)

2009: Barcelona (BL, negyeddöntő)

2008: Zenyit (UEFA Kupa, elődöntő)

2007: Milan ( BL, negyeddöntő)

2006: Milan (BL, nyolcaddöntő)

2005: Chelsea (BL, negyeddöntő)

2004: Real Madrid (BL, nyolcaddöntő)

2003: Milan, Deportivo, Lens (BL, csoportkör)

2002: Real Madrid (BL, negyeddöntő)

2001: Bajnokok Ligája, győztes

2000: Real Madrid (BL, elődöntő)

Ebben az évezredben eddig a Bayern tulajdonképpen csak olyan csapatokkal szemben esett ki, melyek legalább az ő szintjén voltak. Ez valamennyire még a 2002-03-as szezonra is igaz, mert akkor a Milan jobb volt, és talán a Depor is meghaladta (Roy Makaay-jal) a mostani Villarreal szintjét, akkor csak az volt a kellemetlen, hogy a Lens is megelőzte a csoportjában, de ennek a továbbjutás szempontjából nem volt jelentősége. Az évezred egyetlen nem BL-szereplése is az elődöntőig tartott, és a szentpétervári Zenyit sem volt rossz csapat, bár akkor (Riberyvel, Tonival, Kloseval) ki kellett volna ütnie. Így Oli Kahn nem egy 4-0-ra elveszített elődöntővel búcsúzott volna a nemzetközi porondtól.

Korábban is csak ritkán ütötte ki a Bayernt tőle gyengébb csapat a Bajnokok Ligájából, illetve jogelődjéből a BEK-ből. Mert a Manchester United, a Dortmund, a Liverpool, a Real, a Milan, a Dinamo Kijev, az Ajax találkozásuk idején nem volt gyengébb csapat.

A legjobbak vetélkedése során a müncheni alakulat szurkolóinak (és az adott kor játékosainak) igazából csak a két elbukott döntő (a Porto ellen 1987-ben és az Aston Villa ellen 1982-ben), továbbá a Crvena Zvezda elleni 1991-es elődöntő, és az Anderlecht elleni 1986-os negyeddöntő miatt lehet hiányérzetük. Mert az első Bundesliga bajnoki címet követő St. Etienne elleni 1969-es bukásra nyugodtan lehet mondani, hogy akkor még kockaalakú volt a labda.

A mostani vereség során leginkább a szurkolók haragja Julian Nagelsmann-ra, a fiatal edzőre zúdult, aki eddigi pályafutása során még soha nem nyert semmilyen komoly címet. A nagymúltú, sikeres klub vezetőinek a választása azért eshetett rá, mert nem nagyon „volt a piacon” megfelelő tréner.

A csapattal csúnyán elbukó edző nyilván az őt támadók közül nem sokakat állít maga mellé a meccs után tett nyilatkozatával:

Ezt a párharcot az első mérkőzésen veszítettük el. Az volt a kulcs. Nem voltunk elég jók. Ma viszont az elmúlt hetek egyik legjobb teljesítményét nyújtottuk. Az elejétől kezdve nagy nyomást helyeztünk ellenfelünkre. Nagyon nehéz egy ilyen mélyen védekező csapat ellen helyzeteket kialakítani. A Bayern számára az elődöntő lett volna a minimum. A bajnoki cím megnyerése önmagában nem elég.

 A bajnoki cím az egészen biztos, hogy meglesz, de a mindig kritikus Lothar Matthäus is „nekiment” egykori klubjának:

Az elmúlt évek egyik legellentmondásosabb Bayernje ez. A kiesés árt az egész német futballnak, viszont a Bayern nem nagyon szerepelt jól az elmúlt hetekben, úgyhogy nem számít akkora meglepetésnek. Nem volt ötlet a játékában. A gólja is csak egy rövid időre adott biztonságot , aztán kapitulált egy kontra után. Bizonytalanságot láttam a pályán. Nem jó a klubon belüli hangulat, és nem csak a futball terén nem az. A Lewandowski körüli probléma is komoly téma a sajtóban. Ráadásul a Villarreal nem egy olyan együttes, amely ellen ki szabad esnie egy Bayernnek.

Nem jön létre az elődöntőben a Bayern-Liverpool párharc. A német gárda már az ősszel megalázó módon kiesett hazája kupájából, és most már csak egy címet nyerhet. Nyilván egy Bundesliga-győzelem lényegesen több, mint egy vigaszdíj (főleg sorozatban a 10!), de a csapat szurkolói másra is vágytak. Bár a jelenlegi körülmények között ha ennyire szűk egy csapat kerete, és nem tud megfelelően pótolni 3-4 kieső embert, akkor az igazán nagy célt reálisan nem tűzhet ki maga elé.

A Bajnokok Ligája a legnagyobbak "játszótere", és most egyikük elbukott egy "kicsi" ellen. Ettől is érdekes a futball...

 

 

A nyitóképen: Robert Lewandowski, a Bayern München játékosa örül a Villarreal elleni góljának a labdarúgó Bajnokok Ligája negyeddöntőjének visszavágó mérkőzésén Münchenben 2022. április 12-én. A találkozó 1-1-es döntetlennel zárult, a Villarreal 2-1-es összesítéssel jutott az elődöntőbe. A lengyel csatár 13 találattal vezeti a góllövőlistát a BL mostani kiírásában.

MTI/AP/Matthias Schrader