„Szégyenletes dolog a transzneműek kitiltása a sportból, és bántó is”- mondja a korábbi női rögbi olimpiai bajnok, ma transzgender férfi, Ellia Green

Ellia Green női hetes rögbi olimpiai bajnok ma transzférfiként él

A 2016-os riói olimpián bemutatkozó női hetes rögbi egyik sztárja, az ausztrál Ellia Green élete legjobb döntésének nevezte, hogy ma már transznemű férfiként él és boldog apukája lehet a partnernőjével közös kislányuknak. Ugyanakkor erősen kritizálja a Rögbi világszövetséget a transzgender sportlók kitiltása miatt és előhúzta az „öngyilkossági narratívát” – számolt be róla a sportintern.

Ez késztette Greent arra, hogy a nyilvánosság elé lépjen és egy videóban beszéljen személyes nehézségeiről, amelyet a „transzfóbia és homofóbia felszámolásása a sportban” című nemzetközi, Ottawában tartott konferencia közönségének vetítettek le.  

Green nehezményezi, hogy a Rugby Világszövetség (World Rugby) kimondta, hogy a transznemű nők nem indulhatnak elit női nemzetközi rögbiben – mások mellet a FINA budapesti kongresszusán meghozott döntését követően számos más ligához, valamint nemzetközi szövetséghez csatlakozva. „Szégyenletes dolog a transzneműek kitiltása a sportból, és bántó is” - vélekedik Green.

A Mandiner külön, a témáról szóló exkluzív videóját és az azt követő sporttudományos beszélgetést itt nézheti meg.

Green, az első olimpikon, aki transz férfiként lépett a világ elé, és egy azok közül, akik nyíltan felszólaltak a World Rugby döntése ellen, hangsúlyozva az ilyen tiltások súlyos hatását a transzneműek körében.

Green maga is beszélt saját mentális egészségével kapcsolatos küzdelmeiről és depressziójáról, különösen a visszavonulása után, amikor nem sikerült bekerülnie a 2016-os olimpiai sikert követően Ausztrália 2020-as tokiói olimpiai keretébe.

„Az egyetlen dolog, ami pozitívan hatott rám, az az, hogy ekkor már a nemátalakító műtétemet és az utókezelést terveztem.”

Green ma mar transznemű férfiként és apaként éli az életét.

Green gyerekkora nem volt felhőtlennek mondható: története akkor, születéskori nemének megfelelően kislányként az örökbefogadása után egy bántalmazó kapcsolattal terhelt időszakot hozott.  Yolanta és Evan Green fogadta őt örökbe, és háromévesen Ausztráliába költözött a Fidzsi-szigetekről. Itt ismerkedett meg a rögbivel is közelebbről atlétikai pályafutását követően.

Felidézte ugyan egy interjúban a családon belüli erőszak későbbi gyermekkori emlékeit, amikor mostohaanyját, Yolantát egy másik kapcsolatban bántalmazták, s utalt is rá, hogy mindez „sok és hosszan tartó traumát okozott", de nem gondolja úgy, hogy a zaklatott gyermekéveknek köze lehetett volna nemi identitás-kereséséhez.

Ma is úgy véli, hogy azok a fiatalok akik, hasonló helyzetben vannak, sokszor az öngyilkosságba menekülnek, miközben nagyon is úgy tűnik, ahogy erről a Mandiner már korábban közzétett egy elemzést, hogy

Ahogy korábban már írtunk róla, egy svéd tanulmány szerint nem oldódnak meg a mentális zavarok a nemváltó műtét után sem, és ekkor is 19 százalékos az öngyilkossági ráta. 

Nem is beszélve azok egyre magasabb arányáról, akik megbánják az egész tranzíciót, jó esetben még a hormonkezelés kezdetekor, rossz esetben később, amikor már nem lehet a dolgokat visszafordítani. Őket a transzmozgalom igyekszik elhallgattatni. Azt pedig Paul McHugh, a Johns Hopkins kórház genderkliniákájának egykori vezetője szerint lehetetlen előre megmondani, hogy ki fogja megbánni, és ki nem. Ugyanis a tartósan nemi identitászavarral küzdők között is bőven akadnak, akik megbánják. 

A nyitóképen: Sárga mezben Ellia Green még a nemátalakító műtétje előtt. Fotó: Don MacKinnon / AFP