Döbbenetes: Nincs válasz Kínából és a Nemzetközi Korcsolya Szövetségtől sem a Liu-fivérek országváltása ügyében – tényleg rájuk marad a tartozás?

Bizalomvesztés? Hogy is van ez? 

Bizalomvesztés – talán ez lehet a legfőbb magyarázat a Liu-féverek szemszögéből, ami az országváltási kérelmet indokolni látszik – legalábbis, ez derül ki a nso-nak adott interjúból.

„És miután megtudtuk, hogy nem marad változatlan a stáb, többször leültünk tárgyalni a magyar szövetséggel, szerettük volna, ha megtartja az edzőket. Velük értük el a sikereket: ha csak az olimpiákat nézzük, elmondhatjuk, hogy Pjongcsangban szereztünk egy aranyat, négy évvel később, Pekingben pedig egy újabbat és mellé két bronzot. Ez az eredménysor tökéletesen bizonyítja, hogy sikeresek voltunk” – folytatta a gondolatmenetet Liu Shaoang.

A fivérek ezen érvelése azért érdekes, mert a pekingi téli olimpiát követően egyértelműen kiderült, hogy a nagy sikerek elérése érdekében rendkívüli munkát végző Csang Csing Lina edzőnő, aki amúgy kínai állampolgár volt és megbízási szerződéssel – mondjuk úgy, sportnyelven, hogy kölcsönben – dolgozhatott a magyar válogatottal, az olimpiát követően a szövetség megfogalmazásában „visszautasíthatatlan ajánlatot” kapott a Kínai Korcsolya-szövetségtől.

Csang Csing Lina fiatal kínai csapatába kell a két rutinos magyar?

Csang Csing Lina, aki maga is olimpikon volt 1994-ben, Lillehammerben  - szakmai berkekből származó információk szerint – már korábban pályázott a kínai válogatott vezetőedzői posztjára, de szakmai életművét a magyar férfi short-track válogatott mellett alapozta meg, hiszen az előző két olimpiai ciklusban a magyar szakmai stáb, Bánhidi Ákos, Telegdy Attila és még számos kitűnő szakember együttes munkájának eredményeként olimpiai bajnoki címekig vezette a magyar rövipályás gyorskorcsolya szakágat.

A Chinadaily szerint azonban ő maga döntött arról, hogy visszaigazol Kínába, hiszen ott így nyilatkozott:

„De látom, hogy van még lehetőségünk a további fejlődésre... és mivel 25 éve vagyok edző, és 11 év nemzetközi edzői tapasztalattal rendelkezem, köztük három téli olimpiai szerepléssel, tudom hol kell kezdenem. Segítettem Magyarországnak olimpiai bajnoki címeket nyerni. Most a tapasztalataimat és az ötleteimet a mi csapataunknak adom át és remélem, hogy a 2026-os téli olimpián több aranyat nyerhetünk” – nyilatkozta a Csang Csing Lina az idei szeptemberi szezonkezdéskor a China Daily-nek, s ebből egyértelműen kiolvasható, hogy

A China News angol nyelvű oldalának adott interjúból ugyanakkor az is kiolvasható, hogy Chang Csing Lina fiatal korcsolyázókat válogatott be a válogatottba, és úgy döntött, hogy egy sor nemzetközi versenyen kell, hogy tapasztalatot gyűjtsenek, hogy eredményesebbek lehessenek.

„Az egész csapatból hiányzik a nemzetközi versenytapasztalat" - mondta Csang, ami persze joggal felvetheti azt a szakmai szempontot is, hogy a saját bevallása szerint is

bizonyos garanciákat remélve a saját szakmai munkája eredményességére is.

Az nso-nak adott nyilatkozatukban ennek a kérdésnek egy sajátos olvasatát hozták fel legfőbb érvként a Liu-fivérek, amikor a bizonytalan szakmai terveket emlegették a jövőt illetően itthon: „a sportot jelenleg minden más elé helyezzük. Stabil edzői stábra lett volna szükségünk és arra, hogy lássuk, a szövetség hogyan képzeli el és tervezi a következő négy évet.”

hiszen a pekingi olimpia óta a versenyzők kérésére eddig is edzhettek Kínában Csang Csing Lina irányítása és a szintén magyar alkalmazásban álló koreai technikai szakember, Dzse Szu Csun felügyelete mellett. Vagyis igyekezett a hazai szövetség rugalmasan hozzáállni a Liu-fivérek edzésekkel kapcsolatos igényeihez.

Nincs válasz Kínából és az ISU-tól sem

Mindenesetre érdekes, hogy a sportszakmai bizonytalanságot említik legfőbb országváltási indokként a Liu-fivérek, miközben a Mandiner több, mint egy hete elküldött hivatalos megkeresésére jelenleg valóban

Sőt, a Nemzetközi Korcsolya Szövetség (ISU), amelynek a folyamatot hivatalosan jóvá kell hagynia a szervezet alapszabályának 109-es pontja értelmében, ugyanúgy nem ragált érdemben a Mandiner hivatalos megkeresésére, mint ahogy a Kínai Korcsolya Szövetség sem, amely egy héttel ezelőtt kapta meg a Mandiner hivatalos megkeresését, a lentiek bizonysága szerint.

A Liu-fivérek az nso-nak adott interjúban a következőket mondták:

– úgy határoztunk Ádóval, ha a magyar szövetség ragaszkodik a költségek megfizetéséhez, akkor mi magunk álljuk. Még akkor is, ha nem értünk egyet vele, s ha a rövid pályás gyorskorcsolyázás nemzetközi történetében sincs példa hasonlóra.”

Természetesen arra is érdemes lenne kitérni, hogy a sportág nemzetközi történetében vajon hány országra és mennyire jellemző példa az, hogy költségvetési forrásból – és nem piaci szponzoráció finanszírozásában – ilyen volumenű összegek mozdulnának meg az amatőr olimpikon felkészülésének támogatására. Ahogy korábban az elnök Kósa Lajos említette: „a magyar sporttörténelem új fejezeteit ők kezdték el írni, amikor számos rekord, az olimpiai aranyérmek, világ- és Európa-bajnoki győzelmek egész sora került a nevük mellé az elmúlt két olimpiai ciklusban. Valóban hatalmas köszönettel tartozunk nekik, szakmai értelemben minden befektetett forint megérte velük kapcsolatban”. Így tehát nem arról van szó, hogy a korábban velük köttetett megállapodás kikötése szerint, amennyiben a ciklus végén x számú érmet, vagy bajnoki címet hoznak hazánknak, akkor ezzel, úgymond megváltják a felkészülésükre fordított állami támogatást. Hiszen,

A szerződés a ciklust követő esetleges országváltásra vonatkozik, amely eset most előállt, és nincs köze az eredményességhez, hiszen azért a 200/2013. (VI. 13.) Korm. Rendelethez tartozó 1. számú mellékletben foglalt táblázat alapján nekik járó soktízmilliós jutalmat meg is kapták a versenyzők, az egyéb juttatásokon felül.

A Liu-fivérek története elképesztő érzelmi hullámokat kavart, s ugyan anyagi szempontok is képbe kerültek, ugyanakkor mégis a legtöbben a fiúk „elvesztését” érzik a legfájóbbnak a mostani forgatókönyvben.

Hunyady Emese szerint a Liu-fivérek távozása nem veszteség, hanem lehetőség

Hunyady Emese, aki magyarként, de osztrák színekben versenyezve – osztrák férje volt akkoriban -, 1994-ben Lillehammerben 1500 méteren és nagypályán olimpiai bajnok lett, egy egészen más korban és más lehetőségek mellett hozta meg azt a döntést. Ő a Liu-fivérek esetét is egy kicsit másként szemléli, ahogy a Mandinernek adott nyilatkozatából ez kitűnik:

„A Liu-fivérek már beírták magukat a sporttörténelembe, ha itt véget érne a pályájuk is fantasztikus dolgokat vittek véghez. Nekem most úgy tűnik, hogy beleugrottak valami ismeretlenbe, mert új kihívásokat keresnek. Az edző személye rendkívül meghatározó ebben a sportágban, valószínűleg ez a fő motivációjuk. De

Kíváncsian várom, hogy a fiatal magyar versenyzők hogy élnek majd ezzel a lehetőséggel, mert szerintem nem a veszteséget kell ebben látni, hanem a  jövőt, a lehetőséget.”

A nyitóképen: Liu Shaolin Sándor. Fotó: Mandiner/Mátrai Dávid