Csodálatos brazil örömfoci, a tizenegyes-párbajt nyerő horvátokkal negyeddöntőznek

Világbajnoki egyenes kieséses szakasz, 3. nap

Horvátország: tizenegyesek szokás szerint, világcsúcs kapusteljesítmény

Japán a csoportkör legnagyobb meglepetései közül kettőt is magára vállalt, amikor megvert a legutóbbi három világbajnok csapatból kettőt: előbb a Németországot, majd a spanyolokat. Közte azonban kikapott az egyetlen kapura tartó lövést felmutató Costa Ricától, és kérdéses volt, hogy a legutóbb döntőt játszó horvátokban a majdnem-világbajnokot látják, vagy a Costa Ricával megegyező GDP-t. (Mint ismert, a nemzeti GDP és a labdarúgó eredmények statisztikailag erősen korrellálnak. A japánok pedig erősen apellálnak a statisztikára.)

A meccs bizonyos tekintetben igen szimmetrikus képet mutatott. Mindkét csapat a támadóharmad elejéből szerette volna beívelni a labdákat az ellenfél tizenhatosára. Azt sem bánták, ha csak közepes veszélyeséggel, csak a mennyiség legyen meg.

Ahhoz hogy a veszélyesség legalább a közepeset megüsse, a termetileg hátrányban lévő japánoknak több szervezettségre volt szükségük. Különféle variációkban játszottak végig kisszögleteket, szélsőtámadó–középpályás csiki-csukikat, hogy tisztán adhassanak be, míg az első félidő végén az egyik tökéletesen összeállt. Egy kisszöglet után egy csúsztatás a tizenegyes pontról fejjel a hosszúra, onnan visszapassz középre. Maeda pofozta be, 1-0.

Horvátországnak kevesebb előkészület kellett a beadásokhoz. Az első félidőben a pontatlanabbakat is simán játékban tudták tartani – ehhez meglehetősen sokat kellett a levegőben úszva lábbal focizni. Ezzel nem volt gond: a horvát focikultúra elsősorban az agyi rugalmasságot, másrészt az izületi hajlékonyságot, izomzati háttérerőt adja meg játékosainak mindenféle mikroválságok kezeléséhez. A második félidőben aztán megérkezett az az egy tökéletes beadás. A minden válogatott tornán világklasszissá előlépő Perišić olyan irtózatos erővel küldte meg a kapu oldalát, hogy hiába védhetett volna tizenegy méterről a japán kapus egy fejest, esélye sem volt.

A horvát egyenlítés után kissé leült a meccs (egy Modric-féle mellel leveszem, dropból külsővel a léc alá azért eldurrant húszról, de védett a kapus), és különösebben semmi nem állt a büntetőpárbaj útjába.

A horvátok négy éve két büntetőpárbajt is megnyertek, míg a japánok történetük első egyenes kieséses továbbjutásáért szálltak be az orosz rulettbe. Az első büntetőt megfogta a horvát kapus, Livaković, majd még két hatalmas védést mutatott be, amivel Horvátország hőse lett. A három tulajdon kézzel kivédett tizenegyes világbajnoki csúcs, és csak négy japán lövés kellett hozzá.

Sok labdarúgás között az igazi üdítő: Brazília focizik

Egészen csodálatos első félidőn (4-0) ámuldozhatott a világ Brazília jóvoltából a Dél-Korea elleni nyolcaddöntőben. Ismét kiderültek olyan apróságok a vébé eddigi labdarúgómeccseinek többségéhez képest, mint hogy a focit azért inkább földön játszák. És a legjobb, ha sárga-kékben. 

Nehéz mit kiemelni. Minél hosszabb összefoglalót néz vissza az ember, annál több életöröm tölti majd el évek múlva is. Gyakorlatilag minden brazilnak volt olyan mozdulata, amitől legalább a világbajnokság végéig méltó lett az öt csillag viselésére a mellkasán – és ez az elmúlt pár tornán nem nagyon volt elmondható.

A legtöbbet tömörítő talán a brazilok harmadik gólja volt. Az egy csodagólt már az első meccsen ollózó Richarlison fejjel dekázott hármat pár dél-koreai gyűrűjében, majd még lábbal is. A passza után átlépte a kényszerítő-visszapasszt, és a középhátvéd Thiago Silva azonnal eszmélt, egyérintőből készített le a védők között a kilépő Richarlisonnak. A labda csak átfolyt a Richarlison lábán, ahogy átvette, majd elpasszolt a kapus mellett.

A gól a Pelé-féle csodacsapat emblematikus góljához hasonlóan – amit Carlos Alberto jegyzett – tökéletes esszenciája volt a brazil focinak. Mindkettőhöz kellett a középhátvéd más ország támadóit is megszégyenítő képzettsége, és az egész csapat mozgásából áradó lezserség.

Brazilságból nem csak a fociba, a világot felvidító gólörömökbe is jutott, még a hatvan feletti szövetségi kapitányt, Titet is megtáncoltatták.

Haragudni az ellenfél sem tudott rájuk, és ki kell emelni, Dél-Korea ritka rokonszenves szenvedő fél volt. Nem kezdtek el rugdosódni, célnak inkább egy saját gól szerzését tekintették. Ez a második félidőben három Alisson-bravúr után egy a meccsbe illő hatalmas találattal sikerült is. Megnyugodhatnak, a világ szemében ismét nőttek.

A negyeddöntőben Brazília Horvátországgal találkozik. 2006-ban minden idők egyik legnagyobbja, Zinedine Zidane az utolsó világbajnokságán egy Brazília ellen negyeddöntőben volt a legbrazilabb játékos a pályán. Hasonló kaliberű játékosa horvátoknak is van, de ha Luka Modric szintén az utolsó világbajnokságán nem játsza élete egyik legjobb meccsét Brazília ellen, akkor nagyon nehéz látni, hogy ne játszhasson a döntőért az ötszörös bajnok.

De ami a legfontosabb: hosszú idő után lehet meghasonulás nélkül a brazilokat a múltjukkal összevetni.

Nyitókép: Vincius (első gólszerző, negyedik gólpassz), Raphinha (az első gól legfontosabb szereplője), Paqueta (negyedik gólszerző) és a visszatérő Neymar (második gól, tizenegyesből) tánca. Fotó: MTI/AP/Manu Fernánde