Berei Mózes József a magyar junior férfi korcsolyázóink egyike azoknak a versenyzőknek, akik partvonalra szorulnak a magyar színekben versenyző oroszokkal szemben. Erről, továbbá megfélemlítésről, tarthatatlan edzői módszerekről és a szakágat vezető örmény házaspár Gurgen Vardanjan és felesége, Jeranjak Ipakjan retorzióiról írt panaszos levelet a szövetségnek az édesanya, Zsuffa Tünde – aki nyilatkozott is a Mandinernek.
A Liu fivérek távozása után újabb súlyos gondok nehezítik a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MOKSZ) mindennapjait – a jelek szerint kiszorulnak a magyar műkorcsolyázók a világversenyekről, állítólag kifogásolható edzői stílus uralkodik Sebestyén Júlia KSE edzésein, és egyre több magyar próbálkozik, hogy más nemzet színeiben érvényesüljön. Akinek nem sikerül, idő előtt abbahagyja a sportot.
Ezekkel a panaszokkal kereste meg a szövetséget Zsuffa Tünde, a junior válogatott férfi műkorcsolyázó Berei Mózes József édesanyja, aki hetekkel ezelőtt írt levelet a MOKSZ-nak az eszkalálódó problémákról a segítségüket kérve. Részlet a szerkesztőségünkbe is eljuttatott levélből:
Részlet a szövetségnek írt anyai levélből:
...„A célom az elmúlt évek tapasztalatainak összefoglalása, valamint, hogy segítségért forduljak Önökhöz az ágazatban uralkodó elfogadhatatlan helyzetet illetően.
Szeretném, ha tudnák, hogy fiam, Berei Mózes József, vagyis Pepe esete nem egyedi, hanem egy a rengeteg közül, ám azért nem kerülnek felszínre mások történetei, mert korábban olyan arrogáns választ kaptak a panaszaikra (Gurgen Vardanjan, Jeranjak Ipakjan és Sebestyén Júlia részéről), vagy olyan mértékű retorzió következett, hogy a gyerekek vélt érdekében a hangok elcsendesedtek – mind a szülői, mind pedig edzői oldalról.
Nekünk azonban nincs mit veszíteni, a sportolói szerződést tudatosan csak egy évre kötöttük, és a fiamnak van kiút, van jövőképe.
Ám mi van, illetve mi történik majd azokkal a sportolókkal, akiket megfélemlítettek, akik reményvesztettek, vagy akik idő előtt abbahagyták a versenyzést a rájuk nehezedő, gyötrő lelki nyomás miatt?
Kihez fordulhatnak azok a szülők, edzők, akik úgy érzik, kiszolgáltatott helyzetben vannak, őket senki nem hallgatja meg, mert az ágazat sportigazgatója, Gurgen Vardanjan és a szövetségi kapitány, Jeranjak Ipakjan olyan rendszert épített ki, hogy minden csak rajtuk keresztül történhet, és minden probléma, sérelem ezért már náluk el is akad? Tehát semmi nincs kezelve, semmire nincs megoldás, az egyenlőtlen bánásmód edző és edző között, egyesület és egyesület között, szülő és szülő között kézzel fogható.
A legelkeserítőbb az, hogy a kialakított légkör, a megfélemlítés, a mindennapi alázások nem teszik lehetővé a magyar tehetségek megfelelő fejlődését, és ez visszaütközik a teljesítményükben is, továbbá a velük folytatott bánásmód nem összeegyeztethető a nemzetközileg elfogadott, korszerű sportpedagógiai módszerekkel. Ezt a tendenciát több szakember is látja és megerősíti, sajnos az ő véleményüket sem kérik ki, hiszen az igazság felszínre kerülése a Vardanjan-féle vezetés számára fájdalmas lenne, és egyértelműen rámutatna az ágazati vezetés hiányosságaira, alkalmatlanságára”...
Az édesanya válaszolt a Mandiner kérdéseire annak kapcsán is, hogy a jelenleg Calgaryban zajló junior műkorcsolya világbajnokságon valóban nincs egyetlen itthon született és nevelt magyar műkorcsolyázó sem, a magyar válogatottat három Oroszországban (egy közülük egy éve már magyar állampolgár) és egy Franciaországban született versenyző képviseli.
„Hangsúlyozni szeretném, hogy bár az én fiam is lemaradt a kanadai versenyről – ennek okait most hagyjuk –, de nem csupán az ő érdekében, hanem a szakág kilátástalansága miatt is és segítségüket kérve fordultam a szövetséghez. Az én fiam Ausztriában nőtt fel, 2018 nyarán jött haza már osztrák bajnokként, és került Gór-Sebestyén Júliához, mert magyar színekben szeretett volna versenyezni. Ma már nem edz vele, s ennek számos oka van, de több versenyző is otthagyta az egyesületét” – utalt az édesanya az általa kifogásolt edzői módszerekre, amelynek felidézése vélhetően túlmutathat az egészséges és elfogadható edzői motiváció szintjén, és amelyre egyéb panaszok mellett szintén érdemben várt választ Zsuffa Tünde a szövetségtől.
„Anyaként is úgy érzem, nem tűrhető tovább az a légkör, ami a Vardanjan-korszakot jellemzi, és nem tartható fenn az a kép, ami az ágazatvezetés miatt a nemzetközi sportvilágban a magyar sportágról kialakult.
Szükséges, hogy rövid időn belül rendeződjék a helyzet, és megfelelő bánásmódban részesüljön minden sportoló. Még a látszat se azt mutassa, hogy a Vardanjan-Ipakjan-Sebestyén trió az orosz versenyzőket helyezi előtérbe, és minden döntésnél feléjük billenjen a mérleg” – mondja az édesanya, miközben a mostani kanadai világesemény is erről tanúskodik.
Természetesen szerkesztőségünk megkereste Gór-Sebestyén Júliát is, akinek a Mandiner hasábjain lehetőséget biztosítunk, hogy az edzői módszereivel kapcsolatos észrevételekre reagáljon, de egyelőre nem kaptunk tőle választ.
Legalább ennyire fontosnak véljük ugyanakkor, hogy a MOKSZ adott-e választ érdemben a levelet író édesanya beadványára.
„Úgy érzem, érdemi válasz nem jött a szövetség vezetőségétől, levelet ugyan kaptam, de abban a dolgok elodázását érzem, amellyel a szezon végére tolnák, hogy foglalkozzanak az általam felvetett kérdésekkel. Gór-Sebetyán Júlával kapcsolatos panaszaimat tekintve az etikai bizottsághoz irányítottak” – mondja az édesanya.
Arra a felvetésünkre, hogy a korábbi műkorcsolyázó és mindmáig egyetlen magyar női Európa-bajnok Sebestyén Júlia versenyzői pályafutását is egyengető örmény házaspár szakmai tudásával kapcsolatos kritikákra nem ad-e kellő magyarázatot, hogy a világ vezető műkorcsolya és jégtánc nemzetei közé tartoznak az oroszok, és különösképpen a páros vagy a jégtánc versenyszámokban nem ritka jelenség a vegyes nemzetiségű páros más országokban sem - így reagált Zsuffa Tünde:
„Nincs abban félreértés közöttünk, hogy az oroszok tudása messze a mezőny előtt jár, és nem velük mint nemzettel, mint korcsolyázókkal van problémánk egyáltalán,
hiszen az én fiam is remekül érti az orosz lelket és nyelvet, sőt szoros barátságot ápol például a magyar színekben versenyző Vlasenkó fivérekkel. A gond az, hogy ez az arány rég túlbillent a magyar nevelésű és Magyarországon született versenyzők kárára, és láthatóan ebből az ördögi körből nincs kiút, hacsak nem dönt másképp a szövetség vezetése. Annál is inkább, mert
semmilyen átütő siker nem rajzolódik ki az elmúlt időszakban a Vardanjanék-féle úgymond versenyző-importból”
– utal az elmúlt évek nem túl fényes szakági szereplésére az édesanya.
„Hát persze, hogy a Hunskate, a szövetség weboldala sem számol be a most zajló junior világbajnokság „magyar indulóiról", hiszen úgy tűnik, Gurgen Vardanjan ténykedése már számukra is kellemetlen lehet. Nem tudok megbékélni azzal, hogy egy
olyan országban élünk, ahol fontos a nemzeti öntudat, a gyermekvédelem és a magyar sport támogatása; mégis azzal, amit magunk körül látunk a Vardanjan által felépített világban, mindez sajnos sérülni látszik”
– nyilatkozta a Mandinernek Zsuffa Tünde.
Lapunk természetesen lehetőséget kíván adni a jelenleg Kanadában tartózkodó Gurgen Vardanjannak és a MOKSZ vezetőségének, hogy reagáljanak a szülői észrevételekre és a szakágon belüli jelenségekre, várjuk a reakciójukat.
A nyitóképen: Mariia Ignateva és Danijil Szemko magyar színekben versenyző tágtáncospár. MTI/EPA/Guillaume Horcajueloa
Hosszú ideje pályaedző, ám kevesen mondhatják el magukról, hogy sztárcsapatoknál oktatják a futballt. Volt Neymar, Kylian Mbappé, Thiago Silva trénere, most pedig Harry Kane-é. Lőw Zsolt a Bayern Münchentől készül elválni, és még ő sem tudja, hol folytatja.
Négy korábbi ötkarikás bajnokunk mesél a vágyairól, a megérzéseiről, az érzelmeiről – a fókuszban Párizs.
Idén nyáron először fordul elő, hogy mind a hat egyéni vívószámban magyar induló küzdhet olimpiai éremért. A nagy merítés sokat is ígér: a csapatversenyekkel együtt hét esetben vannak aranyesélyeink, éremvárományosaink.
Újra fel kellett venniük a ritmust, de sokkal keményebben is edzenek – nyilatkozták az immár kínai színekben versenyző korcsolyázók.
Meg kell-e reformálni a futballt, és ha igen, milyen mértékben? Kell-e nekünk kék lap vagy nagyobb kapu? Mi a jó a nézőknek, a játékosoknak és a bíróknak? Bede Ferenc nemzetközi játékvezetővel beszélgettünk.
Ő volt az első a világon, aki az épek és a fogyatékkal élők között is érmet szerzett az olimpián. Autóbalesete miatt fiatalon kerekesszékbe kényszerült, és elképesztő akadályokon keresztülküzdve magát lerakta a parasport alapjait. Szekeres Pál háromszoros paralimpiai bajnok vívóval beszélgettünk.
A Dunaszerdahely a beszámolók szerint „a szezon legemlékezetesebb meccsét” játszotta.
A hadijelentés szerint az orosz hadseregnek négy frontszakaszon sikerült előretörnie.
